Budapesti Sütők Lapja, 1940 (1. évfolyam, 1-21. szám)
1940-02-15 / 1. szám
A BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSI SÜTÖKPARTESTÜLETE, A BUDAPESTI SÜTŐIPAROSOK KÖRE, SÜTŐIPARI SPORT CLUB HIVATALOS KÖZLÖNYE BÄCKERZEITUNG FÜR UNGARN ~ JOURNAL DES BOULANGERIES DE LA HONGRIE MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT egész évre........... 10.— Pengő Előfizetési ára fél évre............... 5.— Pengő I negyed évre.... — Pengő Fedel's szerkesztő és kiadó KUTTEHistCN MI INT KÁOLY A sajtóbizottság elnüke TRUTZL ADOLF Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII., HÁRSFA UTCA 21. SZÁM TELEFON : 142—178. Köszöntöm ipartestületünk új lapját. Irta: Trutzl Adolf, a sajtóbizottság elnöke. Új lapunk első számának megjelenése alkalmából a régi szeretettel köszöntöm lapunk olvasóit. Minden igazi szaklap, amely tisztán közérdeket szolgál, két élő szervezetnek kölcsönös egymásra hatásából meríti erkölcsi tartalékát. Az egyik oldalon a szerkesztő és a körülé csoportosuló lapvezetőség, a másikon az olvasók és a szakmát kiszolgáló vállalatok tömege adja minden lapnak az erejét. Üdvözlöm új szerkesztőnket és kérem az ipartestület minden tagját, hogy a szerkesztőt a lap pontos, gyors és kimerítő szolgálatában minden energiájával támogassa. Másrészt kérem a szakmai szállítókat, hogy a lapot tekintsék őszinte barátjuknak és tiszteljék meg teljes bizalmukkal. Ha jól tudom, úgy az Unió volt a legrégibb magyar szaklapok egyike. Ez igazolta létjogosultságát és ez teszi kötelességünkké, hogy annak folytatását, a Budapesti Sütők Lapját karoljuk fel minden rendelkezésünkre álló eszközzel. Munkatervünk: ápolni a szakmai összetartást, fejleszteni a szakmai kultúrát, képviselni szakmánk fontos érdekeit felfelé, a hatóságokkal szemben, megvédeni minden jogunkat bárhonnan érkező támadás ellen. Isten áldását kérem, új, nehéz munkánkra! Igazságot a sütőiparnak! Írta: Ruzicsca Ede, az Ipartestület elnöke. Most, amikor a rendkívüli idők rendkívüli rendelkezéseket tettek szükségessé, hangoztatnunk kell régi fájdalmunkat: a magyar sütőiparosság minden más iparágnál nagyobb mértékben veszi ki részét a szükséges megszorításokból. Szinte már elbírhatatlan áldozatokat kell hoznunk s ha könnyen nem is, megtesszük kötelességünket. Mi azonban végre egyszer nemcsak kötelességet teljesíteni akarunk, hanem kérünk is valamit a hatóságtól és a közönségtől. Igazságot a sütőiparnak! A legtöbb megszorítás minket sújt, nekünk kell a legnagyobb terheket viselnünk. Holott ezek a terhek már eddig is elviselhetetlenek voltak. Mennyi magyar sütőkisiparos ment tönkre, roppant össze az elviselhetetlen terhek súlya alatt! Hány magyar sütőkisiparost nyomorított el a gyárak irgalmatlan versenye! Igazságot kérünk tehát, önfeláldozásunknak méltánylását. Kérjük ezt a hatóságtól is, amely mindezideig legtöbbször rideg elutasítással bánt velünk. 100°/6-ig megokolt, alapos észrevételeink figyelembevétele nélkül állapították meg a kenyérárakat, az álkormánybiztosság egyetlen egyszer sem engedett bepillantást azokba az adatokba, melyek a mi szakmánk élete fölött döntöttek merev számaikkal. Nem nyílt alkalmunk rámutatni ezekből az adatokból levont hibás következtetések okozta tévedésekre. Az álkormánybiztossal folytatott tárgyalásaink alkalmával nem vezethettünk jegyzeteket, a hivatalos jegyzeteket pedig nem mutatták meg. Tökéletes bizonytalanságban hagytak a haszonkulcs felől. Ezek voltak a múlt sérelmei. Az új kormánybiztos személye mind bennem, mint a bizottság valamennyi tagjában teljes bizalmat keltett. Reméljük, ezekre a sérelmekre gyógyítás érkezik, hozzájuttatnak bennünket ahhoz, hogy amikor sorsunkról hatalmi szóval döntenek, mi is hallathassuk sérelmeinket, elmondhassuk elképzeléseinket, melyek a tények, a tapasztalatok józan ismeretéből következnek. Igazságot kérünk a fogyasztóközönségtől is. Ne felejtsék el, hogy az, aki mindennapi kenyerüket elkészíti, súlyos, alig-alig orvosolható bajokkal küzd, minden fillér, amit a fogyasztó megtakarít, ami expsztenciánk tragédiáját okozhatja. El kell jönnie az összhang idejének, amikor a hatóság és a közönség egyformán belátja azt, amit az álkormánybiztos hangoztatott tárgyalásaink alkalmával: „Ha mindenkinek joga van megélni, joga van a sütőiparosnak is“. Amikor igazságot kérünk a magunk számára, nem kérünk mást, mint a jogot ahhoz, hogy szerényen megélhessünk.