Czipész Szaklap, 1902 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1902-01-01 / 1. szám

V. évfolyam, CZIPÉSZ-SZAKLAP Végül annyit megjegyzek, hogy Bodr Józsefet nyu­godtan mégis ajánlhatta volna az elöljáróság, ő erre elég képes és erre született,­­ első­sorban szakilag próbált, gyakorlott, másodsorban jó előadó, rajzoló és a szakirodalomban ő van még csak Magyarországon eddig. Hogy van nála jobb, az lehet, de hogy helyét más úgy be nem töltheti, — azt merem állítani. Hogy ő reflektált-e ezen állásra azt nem tudom, — mert nem is az bántotta, hogy nem ajánlották, hanem eltagadták képességét. Miskolcz, 1901. deczember hó 19-én. Sikorszky Gyula: A bátrak­ ilyenekül akarják magukat bemutatni a székesfő­városi czipészipartestület elöljárósági tagjai tisztelet a kivételnek — csupa marakodás veszekedés és személyes­­kedési vágyaik kielégítésére kibérelt lapjukban, — és a Szegeden megjelenő „Kézműiparosok­ Lapjá“-ban (de a lap kiadó bizottság által visszautasítva lett s igy kénytelenségből nevezett lapnak nyílt terében közzétett) általuk kiadott válasz felében, melylyel Csontos Imre szabó iparos társamat és szerény személyemet meg­tisztelték. Nincs szándékom a gyarló czikket pontonként c­áfolni, mert az üres szalma cséplésre sem időm sem kedvem, de jövőre nézve fogadjanak el egy ősszinte ta­nácsot, mely régi igazság lévén szóló ige lett: hallgatni arany! Más szóval, a­ki hallgat nem mondhat bolon­dot, vagy aki nem tud arabul, ne beszéljen arabul, sem latinul, ha nem járt legalább közepes eredménnyel egy keleti akadémiába. Mit dobálóznak önök uraim latin közmondással ? Ki érti ezt szaktársaink közül ? Azt hiszem nagyon kevesen, vagy talán csak azok az egyek, aki az önök nevében az írás nem­epen könyvi mesterségére vállalkozott. Neki mondom: Si tacuisses filosofus mansisses. (Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.) A többit hagyjuk. Az egész hiába való mosakodáson végig futó irigy­kedésnek a nehéz bunkója az volna önök szerint uraim, hogy milyen jusson vagyok én szaktanító és hol szerez­­­­tem magamnak ezt a tisztes czimet? Megtelek rá. Tanító vagyok, mert tanítok, a­mi­ről önöknek nincs, de van tudomása a kereskedelmi miniszter úrnak, aki a hozzám közvetlen intézett leira­taiban engem szaktanító czimmel megtisztelt. Önök talán még arra is képesek, hogy ezért a kegyelmes urat lesajnálják. Felsőbb czipész szakiskolában, vagy pláne akadémián igaz nem szerezhettem a diplomát és ennek egyedül önök uraim és elődeik az oka. Hát mért nem voltak minden erejükkel azon, hogy legyen ilyen szak­tanító képezdénk ? Piruljanak, hogy a torzsalkodásnál egyébre nem érnek rá. Ha igaztalanul és legkevésbé okosan jártak el ve­lem szemben, nekem kötelességem ezt úgy , hogy te­hetem és megérdemlik, megtorolni. Még egyet. Mit beszélnek önök a jegyzőkönyv meg­szerzésének módjáról? Hát nekem nem volna jogom mindent tudni és látni a mi a testületnél történik ? Joguk volna valamit eltitkolni? Hát kérem ez egy kissé sok­a... Kijelentem, hogy jövőre gondom lesz arra, hogy eltitkolni való dolgokat a testületben el ne követhes­senek. Mindezek előadása után az ipartestület elöljárósá­gának ezen velem szemben elkövetett méltánytalan határozatára irt bírálatomat és állításainak valótlanságára okmányaimmal bizonyított czikkeimet egy betűig, utolsó kihívás. A „Czipész-Szaklap“ 23. számában „Merénylet“ czimű czikken közöltem a bpesti czipész-ipartestület I. elöljáróságának, személyem ellen hozott igazságtalan hatá­rozatát és okmányaimmal beigazoltam állításaiknak valót­lanságát azzal, hogy én a czipészipart nem a czipőfelső­­rész-készítés tanulásával kezdtem, hanem az aljmunkától kezdve a felsőbb tudást és gyakorlatot igénylő pontján végezve, — minden ágat megtanultam és értve gyakor­latilag folytatom ma is. Hogy a­z. elöljáróság kellő bizonyíték és meggyőző­dést szerezzen magának alkalmat adtam — az 1901. deczember hó 10-én tartott elöljárósági ülésre a követ­kező kihívást terjesztettem elő: A bpesti czipészipartestület t. elöljáróságának , Budapesten. Felháborodással értesültem, hogy a t. elöljáróság egyik tagja Krazsof János szaktársam engem az 1901. évi no­vember hó 12-én tartott elöljárósági ülésen egyenesen egyoldalú képzettségűnek nyilvánított, a­mely vélemé­nyétől befolyásolva a­z. elöljáróság a valóságnak meg nem felelő hamis felterjesztést terjesztett az iparkamara útján a kereskedelemügyi miniszter úr elé. Én tehát ezúton is felhívom fentnevezett szaktársamat­, hogy velem akár az elméleti oktatásban, akár pedig a gyakorlati munka bármely ágában versenyre keljen. Az eredményről pedig mondjanak ítéletet (bírálatot) a leg­szigorúbb részrehajlatlan szakférfiak. Előttünk: Gyuris Árpád, Somogyi Imre, Halász Lajos, és Király József. Tisztelettel Bodr József czipész mester és szaktanító. Ezen kihívásomra az elöljáróság kerülő után a következőkben felel: „durva támadásáért nem állunk polémiába, ezt majd elvégzi a büntető törvényszék, a­hová ez az ügy méltó elbírálása tartozik, annál k­e­­vésbbé állunk ki vele verseny szakmun­kájára“ . . . stb. stb-Lássák tisztelt szaktársaim, milyen nagy a bátor­ság, hogy dobálóznak a teljes szakképességük­kel, kriti­kát gyakorolni, féloldalú szakképességűnek nevezni merészelnek, de mikor tettre kerül a dolog, kisül, hogy nincs hozzá kvalifikácziójuk, — tisztelet a kivételnek, így tehát be van fejezve a modern párbaj, s nem volt bátorsága az illető szakvéleményt indítványozó kri­tikus elöljárósági tagnak a czipőkészítés alsóbb munká­jával párbajra kiállani. Bodr József: Két hét története. Deczember 16—31. Kedves és szomorú események tarka színeivel kell megrajzolnom az elmúlt két hét képét. Az öröm és víg­­ság mellett a fájdalom és elkeseredés képezett rikító ellentétet. A legszentebb karácsonyi ünnepeket a fövá- 3 szóig fentartom, de lovagias kötelességemnek tartom, hogy a Merénylet czimű­ czikkemben csakis azon erős és draszicus kifejezések felett mint, hogy azon határozatot hozó elöljárósági tagok eljárása aljas s rágalmazó valamint — a beléhelyezett bizalmukkal visszaélők — mint ingerült és önérzetemben mélyen megsértett állapotban írattak — sajnálatomat fejezem ki és remény­em, hogy az elöljáróság is fogja tudni kötelességét, hogy ezen hajsza és személyi gyűlölkö­dés az elöljáróság ülésterméből kikü­szöböltessék és komoly közhasznú munkálkodás lépjen helyébe. Bodr József.

Next