Czipész Szaklap, 1914 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1914-01-01 / 1. szám
XVII. évfolyam CZIPÉSZ-SZAKLAP mellett. A czipész-iparosság szellemi művelődése, szakiparunk virágzása s az annak fejlődésére vezető munkásság lebegett szemünk előtt 16 éven keresztül, s ez a czél vezérel bennünket a jövőben is. Műveltségre, képzettségre, tudásra, élelmességre vezérelni, a cipészipart emelni annak tekintélyét, megszabadítani a rendetlen viszonyoktól, egyesíteni, együvé tömöríteni, szervezni az iparosságot, hogy közös erővel s egyetértéssel rendezettebb állapotokat teremthessen magának, a kézimunkának tisztességes értéket szerezni, hogy a megélhetési viszonyok terén javulás mutatkozzék; segítséget, tanácsot nyújtani szaktársainknak, ha bajba kerülnek; ostorozni az igazságtalanságot, eltekintve attól, hogy ez honnan jön, elég, ha szakmánk kicsinylésére, ócsárlására tör; minden támadástól megvédeni iparunkat és társadalmi osztályunkat — ez volt törekvése a Cziposz Szaklapnak, és ezentúl is erre fog törekedni minden körülmények között, minden erejével ezentúl is. Ipari szakoktatásunkban irányító szerepet teljesít a hű testvértársával az Első Budapesti Magán Czi pész Szakiskolával, amely szintén országra szóló munkát végez és szolgálja a közérdeket, fejleszti a tudást, az ízlést, a szakszerűséget, tanít, oktat, művelődést és tekintélyt önt iparunkba, mely a legbiztosabb termő fa, mely folyton nő és erősödik, jó és rossz időben egyaránt, mind szélesebb teret foglal el, ágait kiterjeszti az érdekelt szakiparra és annak nemzetére, hogy arról gyümölcsöt szedegetve, táplálja magát, fejlődjön s erősödjön a czipészipar és a fiatal nemzedék nagygyá, hogy műveit osztály váljék belőle. Ezen törekvéseknek a sikerét lapunk ezentúl annál is inkább remélheti, mert eredményekben s becsületes munkálkodásban gazdag 16 éve ad neki tekintélyt a mi szavunknak pedig súlyt. Abban a tudatban fordulunk. olvasóinkhoz, , hogy a tizenhat éven át kipróbált jóbarátot, a Czipész Szaklapot pártolják a jövőben is, hogy mint edzett, pánczélos harcos, tovább is szolgálhassa a czipésziparosság valamennyi érdekét. Tisztelettel kérjük előfizetőinket és lelkes szaktársainkat, hogy az újév alkalmával előfizetéseiket denémet czipészipartestület alakulásának (1872.) 47 „ 19. A budapesti czipészsegédek szakegylete alapításának (1877.) 37 „ „ 20. Az első magyar Czipész-Szaklap és czipész-szakiskola Depóid József által történt alapításának (1879.) 35 „ „ 21. Knöfel Róbert halálának (1884.) 30 ., „ 22. A székesfővárosi czipészipartestület szervezésének (1885.) 29 „ „ 23. A székesfővárosi czipészmesterek köre fennállásának (1890.) 24 „ „ 24. Az első magyarországi czipészkongresszus megtartásának (1895.) 19 „ „ 25. ,,Bodh“-féle Első Budapesti Magán Czipész Szakiskola alapitásának(1898) 16 „ „ 26. Depóid József halálának (1899.) 15 ,, „ 27. A magyar czipészipari vándortanitás szervezésének. (1901.) 13 „ „ 28. Technológiai iparmuzeum által, szervezett „mestertanfolyam“ (1907.) 6 „ ,. 29. Draskoczi Bertalan vándortanitó ’•halálának (1911.) 4 „ „ A mértékvételről. Sokszor felmerül szakemberek közt a kérdés: mértékvételnél a mértéket meghúzva vagy lazán tartsuk-e ? Erre az egyik azt mondja: én ahhoz alkalmazkodom, hogy a láb húsos-e avagy csontos; a másik pedig úgy felel a kérdésre, én a megrendelt munka mineműségét tartom ilyenkor szemem előtt, t. i. hogy könnyű szalonczipőre vagy utczai, avagy gyalogolásra való czipőre van-e szükség, továbbá, hogy a felhasználandó bőr vastag-e avagy könnyű legyen. Az egyik a lábat emelt (levegő) állapotban méri, a másik álló helyzetében, a harmadik pedig ülőhelyzetben rálépve. A különböző nézetek nagy zűrzavart okoznak s hozzá még a jelzett nézetek még nem is merítik ki a felvetett kérdést teljesen. A szokásokból igy aztán szabály támad, majd pedig az a csalhatatlan igazság, hogy a leghelyesebb módszer az, amit az illető követ s különösen akkor, ha a munka jól áll a lábon. Minden út Rómába vezet, ezt már hallottuk, de ha több útról lehet is szó, mégis annyi bizonyos, hogy az egyik út jobb, mint a másik, és mindenki mégis csak a legjobb úton akarna haladni. Ezúttal én oly utat óhajtanék mutatni, amely a magam részéről legalkalmasabbnak, de amelyet mégis elhagynék, ha valaki még jobb útra vezetne engem. Lássuk csak miképp alakul a helyzet, ha a megrendelő munkát rendel meg? Képzeletben állítsuk magunk elé a dolgok lefolyását. A czipő erős legyen, de egyszersmind kényelmes ilyen az utasítás, mert a megrendelő a lábbelit például hegymászásra is akarja használni, megjegyezve azt is, hogy az illetőtől ez az első alkalommal való megrendelés. A megrendelő a munkával meg van elégedve. Ezzel aztán a dolog első fejezete véget ér. Következik azonban a második fejezet. A megrendelő egy levelezőlapon azt írja, hogy legközelebb majd egy könnyebb czipőre lesz szüksége könnyű lakkbetéttel és magas modern orrozattal. Erre azonnal az illetőnek mértéke után nézünk, és nem volna-e vágjon borzasztó, ha arra az eredményre jutnánk, hogy ama mértéket, mely után a kényelmes erős czipő készült, az újabbi megrendelésnél nem használhatjuk s igy most újabb mértékvételre volna szük- •ségünk ? ! Ily zavarba jönnénk mindig, ha minden alkalommal csak azon egy alkalommal történő megrendelésre volnánk tekintettel. A húsos és csontos lábaknál ugyanilyen helyzet következnék be amint majd meghúzva, majd pedig lazán tartva vennék meg a mértéket. A kalandowo t küldeni, a Czipész-Szaklapnak új híveket szerezni, azt mindenhol ajánlani szíveskedjenek. A Czipész-Szaklap havonta kétszer jelenik meg tanulságos tartalommal és minden hó 1-én egy-egy divatczipének gondosan készült ábráját, 15-én pedig annak szabásmintáját hozza természetes nagyságban. Előfizetési árak: Egész évre mellékletekkel együtt 10.0 K Félévre 5. K Egyes szám ára 50 fillér. Szaktársi üdvözlettel Bodfi József „CZIPÉSZ-SZAKLAP“-ja szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest környéke—Szentendre.