Czipész Szaklap, 1920 (23. évfolyam, 1-17. szám)
1920-01-01 / 1. szám
. Szólnunk kell az egészségtelen versenyre is. Az egészségtelenről beszélhetünk leginkább. Az egészséges verseny a szaktudás megszerzésében és a munkák teljesítésében ipari művészetet teremt majd a jövőben is, az anyagi emelkedés hathatós emelő lesz. De már az árak leszállításában káros hatással volna. Amiket most előadtunk, főleg az egyes kisiparosokra vonatkozik. Áttérhetünk azokra az elvekre, amelyek az általánosságot, illetve az együttességet érdeklik, itt kiemelhetjük elsősorban a szövetkezést. A kisebb tőkéjű iparosságnak legfontosabb elvét a szövetkezésben ismerhetni fel. A szövetkezés révén több kisebb tőke gyülemlik össze és a szövetkezés révén a kisebb iparosok mintegy a nagyipar előnyeiben részesülnek és egyszersmind versenyintézményt teremtenek a nagyiparral. Mindezen előnyök mellett még abban az előnyt is biztosíthatják maguknak, hogy folytonos munkálkodást biztosíthatnak maguknak. Leghatalmasabb erejűnek kell végre tartanunk az ipari és társadalmi téren való szervezkedést. Ennek megvalósítását nem tudjuk eléggé iparostársaink figyelmébe ajánlani, sőt azoktól egyenesen megkövetelni. A szervezkedés iparunk fejlődésének, nagggyá emelkedésének leghatalmasabb alapereje. Ha szervezkedünk számottevők, a legszámottevőbb iparosokká leszünk, iparunk szinte uralkodni fog más iparágak fölött, tehát vezető szerepre jut úgy a társadalmi, mint közéletben. A szervezkedés biztosítani fogja a magunk, mint utódaink, gyermekeink és a cipészipari jövő nemzedékének boldogulását és pedig az egész vonalon, a magán, társadalmi és közéletben. A szervezkedésre való törekvés és annak megvalósítása tehát végtelen hatású. A szervezkedés valóban nagy gondolat, nagy tény, amelyért érdemes a legnagyobb áldozatokat is meghozni. Ezeket az igazságokat fel kellett frissítenünk előttetek most, amidőn nem csak egy új évet, hanem új korszakot is kezdünk most. Ide hallgassatok! Éveken keresztül hangoztattuk, sőt kiáltottuk, hogy: szaktársak szervezkedjetek, hogy egyesülésben van az erő, hogy összetömörülten, vállat vállhoz vetve, céltudatos akarattal minden jogos érdekeinket kivívhatjuk, ki fogjuk vívni. Megjelöltük a módokat, eszközöket, amelyekkel nagy czéljainkat megvalósíthatjuk, csak nem újjal mutatunk azokra a fővárosi és vidéki jeleseinkre, akik a mozgalom élére valók s akik mint vezéreink minket az ígéret földjére vezérelni tudnak Sokat beszélnünk erről a kérdésről, erről az elodázhatatlan kötelességünkről már nem kell. Átérezheti és megértheti ezt a szó szoros értelemben vett kötelességet minden tisztán, józanul gondolkodni tudó magyar czipésziparos. Gondolkozzék hát mindenki arról, amiről a czikkeinkben szólunk és cselekedjék, de föltétlenül cselekedjék, mert ha tétlen marad, megérdemli, hogy társai, sőt neje, gyermekei lenézzék, elforduljanak tőle. Soha jobban, szemmel láthatóbban észrevehető nem volt, mint az utóbbi sötét, de a villámoktól sokszor meg-megvilágított, felfordult időben, hogy akik szervezve vannak, még ha kevesek is, mily óriási hatalmat ragadhatnak a kezükbe, országokat kormányozhatnak, történelmet csinálhatnak. Csak a vak nem látja a szervezkedés óriási erejét, korunk tanulságos viszonyait, parancsoló ábrázatát. Ha a magyar czipészek a sok meddő nagygyűlésezés helyett a jól átgondolt tettek terére léptek volna és megalakították volna s egészségesen ki is építették volna az országos szervezeti intézményt . . . minden szükséges vidéki osztályával együtt és azok élére az előtt voltak czipészek, mert hát ennek a népnek a kora megállapításánál 6000 évet kell visszafelé számítanunk, amíg a föld — tudvalévően a biblia tanítása szerint — csak 5661 év óta létezik és megteremtése után hatodik napon lett a föld lakója az első ember. A rómaiaknál bizonyos fajta czipők hordása szigorúan tiltva volt, a görögöknél azonban már az ízlésnek és a szeretkezésnek, különösen a hölgyek szeretkezésének nagy tere nyílt. Az őskorból egy pompás jelenet maradt ránk, amely jelenet egy czipészboltban játszódott le. Ez annak a Herendásnak a hetedik mimiambusa (műve), amely Egyptom talajából csak a 19. században került napvilágra Ez a Herendas a harmadik keresztény század közepén élt. Művének czíme:„A czipész“, amely talán szinte hozatott vagy csak szavalták. A játék tulajdonképp műhely előtti helyen folyik le; a gáláns Kardon czipészmester beszél Pistos-sal, a műhelyben szolgával, míg egy másik rabszolga, Drimylos háziszolgai teendőkkel van elfoglalva Egy Metro nevű eladási ügynöknő két vevőt, akik félvilági hölgyek, vezet a mester elé. A czipész gáláns, szidja a timárt, aki sokat kér a bőranyagért és nagyban dicséri készítményeit: kétezer esztendő ime a czipészosztály fölött is ■yom nélkül repült el! A czipész így beszél: „Ezt, eet A Czipő történetéhez. A czipő legrégibb megemlítése talán —■ mint egy nagy német lap 1915-ben megírta — egy régi szamári irattöredékben található, amelyben a vallásos házassági Szertartásról van szó. A szumári királyok és ennek a tekintélyes turáni népnek nyelve Krisztus előtt 4000 esztendő körül uralkodtak Mezopotámiában. Vallásos fejezetek később is írattak szumári nyelven, de mert Babyloniában polgári házasság volt már előbb behozva, valószínű, hogy az említett töredék ebből az ősrégi időkből származik. A Pinches által kiadott szamári töredékben a szandálfelkötés czeremóniája van leirva és pedig az, amidőn a szandált a kiválasztott hölgy lábára felfűzik. Ez alkalommal átadták a menyasszonynak a czipőcske szijjait, hogy a czipész remekét lábacskáira erősitse olyan szorosan mint szokás „az erszényt, mely tele van aranynyal, ezüsttel.“ Az Eufrát és Tigris közt elterült tartománynak szumárita lakói közt tehát már Ádám apánk CZIPÉSZ-SZAKLAP VH.