Czipész Szaklap, 1922 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1922-01-01 / 1. szám
XXV. évfolyam Budapest környéke, Szentendre, 1922. január II. szám. MAGYARORSZÁGI CZIPÉSZEK ANYAGIT ÉS SZAKÉRDEKEIT KÉPVISELŐ KÖZLÖNY. Megjelenik minden hónap-én divat- és szabás melléklettel. CZIPÉSZ-SZAKLAP Arany-érem , Pécs. Előfizetési dijak Egy évre . . .160 kor. Fél évre ... 80 „ Egyes szám ára 30 korona. Külföldre egész évre 300 K Hirdetések díjszabás szerint. Apróhirdetések ára 100 kor. Depóid József A melléklet minden előfizetőnek ingyen jár. Nyilt-téri közlemény 200 K 5 sorig. Szerkesztőség : SZENTENDRE. Budapest környéke. Szerkeszti és kiadja BODH JÓZSEF czipészipari szaktanító itaasTTSUS^'.SSnBRDRSi MBBBBBMBB—Ml — ' Az Országos Czipészkisiparos Szövetség központjának, a Vidéki Czipész-, Csizmadia és Papucskészitő-kisiparosok Országos Szövetségének az Aradi, Brassói, Bajai, Berettyóújfalui, Czeglédi, Erzsébetfalvai, Esztergomi, Győrvárosi, Gyulai, Kalocsai, Kecskeméti, Kolozsvári, Miskolczi, Mezőkövesdi, Nagyszombati, Nagykárolyi, Pécsi, Szabadkai, Szatmárnémeti, Szegedi, Újpesti Ipartestületi Czipész-Szakosztályok, és az „Első Budapesti Magán Czipész Szakiskola“ hivatalos lapja. Munkatársak : Krazsof János, Németh Imre, Szabó Lajos, Unger Alajos, Schaffer Márkus, Gaál Lajos czipészek Ezüstérem Budapest Kiadóhivatal: SZENTENDRE István u. 266. sz. AZ 1922. ÚJÉV beköszöntével alig van, sőt semmi reményünk sincs olyan megújuló esztendőre, amelyet oly sóvárogva várunk, nem tudjuk igy átérezni annak a napnak a varázsát, amelyet társadalmunk, tehát a czipésziparosság is egykoron az új év kezdő óráiban átérzett s nem hajtott ki a reménynek boldogító érzelme sem lelkeinkben — az átélendő újabb évre nézve. Ezeréves, nemzeti, hagyományos szokás volt az év első napján „Boldog újévet“ kívánó köszöntéssel üdvözölni egymást. És valóban — talán még a legszegényebb emberre nézve is bizonyos enyhülést, bizakodást jelentett az újév bekövetkezése ... éppen a jobb jövőt ígérő káprázatos remény feltámadtával. Ma a „Boldog újévet“ hangoztató köszöntést szinte visszafojtott szóval, csak mintegy emlékezetből, tehát majdnem akaratlanul mondjuk ki, mert úgy gondoljuk, érezzük, hogy vigasztalan, reménytelen újév vár ránk. Hogyne jelentene nekünk, czipészeknek, már t. i. tőkében szegényebbeknek vigasztalan helyzetet az újév — csak éppen úgy, mint az elmúlt 6 esztendő — mikor csak arra lehet kilátásunk, hogy a szinte megcsontosodott viszonyok megváltozhatatlanok. Pedig óriási a pangás a mi iparunk terén is. Mennyi szép reményt tápláltunk magunkban, mi czipésziparosok, hogy a világháború után rövidesen helyreáll a rendszeres állami és ipari élet, kezdetét veheti az áldásos termelő munka. Hiszen remélhettünk jobb jövőt, mert a háborús évek iparunkat az elismertebb, értékesebb foglalkozási pályák közé emelték s igy akkoron a czipész szinte elvétette magától rossz szokásait s várható volt az igy meghonosult „jobb“ és rendszeresebb, számítani tudó ipart fog folytathatni a jövőben is.. . Az úgynevezett béke, a szomorú béke bekövetkeztével azonban nem eredményezte a cipészek jobb gazdasági helyzetének állandóságát: az utóbbi három év napról-napra kedvezőtlenebb helyzetbe döntötte rendelő és illetve fogyasztó közönségünket s a helytelenül és egyoldalúan irányított kormányzat különösen, mely csak drágaságot teremtett és ápolt, a középosztályt sorvasztotta el s a munkásságot keresetképtelenné tette, aztán a tőkés ipari vállalatok természetesen csak korlátolt arányokban termelhettek, de ezzel kapcsolatosan meggyengültek a czipészkézmőipari üzemek is; ez utóbbiak persze azért is, mert hiányzik éltető elemük : a fogyasztás és munka. Be kellett következnie a kézműipari osztály elszegényedésének. Az utóbbi három év alatt — mint tudjuk — Szerkesztőségünkben a modern szabászatot meg lehet tanulni.