Cipőszemle, 1937 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1937-06-05 / 11. szám

2 1937 június 5 // cipőgyárig Boldogabb időkben, gyermekkoromban, ami­kor nagy áhítattal csak olvastam az életrajzokat, de nem írtam őket, találkoztam olyan leírással, amely így kezdődött: „Apját leütötte a hajókötél, anyja mosónő volt ..Az író minden bizonnyal így akarta érzékeltetni az olvasóval, hogy hőse milyen alacsony sorból verekedte fel magát a ma­gas pozícióba, önkéntelenül ez a távoli kép tárul elém, amikor Moskovits Farkas életrajzának meg­írásához kezdek. Bizony, egész alul kezdte. Egész szegény szülők gyermeke volt, akinek igen kevés kilátása volt arra, hogy kiemelkedjék, kiváljék ab­ból a sorból, ahova születése révén tartozott és ne sorstársai elproletárosodott életét robotolja vé­gig. Vagyon, iskolai képzettség vagy rokoni támo­gatás ismeretlen tényezők voltak a fiatal bőrös­, inas pályájának kezdetén. — 1870-ben született Nagyváradon és 12 évvel később már inas Kohn Dávid bőrösboltjában. Fizetése egy évre 5 pengő­forint. Elszegődésekor édesapja előlegképen fel­veszi 3 évi fizetését, 15 forintot egy összegben. Felszabadul, segédeskedi­k és 18 éves korában ön­ként sor alá áll. Túl akar lenni katonai kötelezett­ségén. A tüzérekhez ikerül, jelentkezik, hogy szol­gálati idejét Sarajevóban kívánja abszolválni, mert ez azt jelentette akkor, hogy 4 év helyett csak 3 évet kell szolgálni és alkalom kínálkozik egy kis világot látni­; németül tanulni. A katonai karrier a Zugsführerségnél nyer befejezést és a kiszolgált tüzér hazajön Váradra 21 éves korában, belép Guttmann Albert bőrkereskedésébe. Két évi segédeskedés után, 23 éves korában, megnősül és önállósítja magát. Természetesen bőrüzletet nyit az elképzelhető legkisebb keretek között és ver­senytársa lesz volt főnökeinek, évtizedes patrícius gazdag cégeknek. Sikeres kísérlet az elkallódott mun­kások közös műhely szervezetére. Vállalkozási kedve nem áll meg egy bérki­ske­­reskedés kereteinél, rövidesen meglátja, hogy a piacon rengeteg suszter dolgozik éhbérért, nyo­mortanyákon, szervezetlenül. Helyiséget bérel, összefogja a munkások egy kisebb tömegét közös munkahelyre tereli őket, beszervezi a munkát, az e­ddiginél jobb béreket fizet, jobb piacot keres és teremt az elkészült cipőknek és csizmáknak. Megszerzi vevőnek a resicai és aninai szabadalma­zott vasúttársaságokat, az Általános Kőszénbá­nyát, a Salgót. Szerződéses szállítója lesz csendőr­­ségnek és rendőrségnek, sok ipari vállalatnak. Csakhamar 600 munkást lát el munkával és a munkás szívesen dolgozik neki, mert, míg eddig silány kosztért és 3 forint havi fizetésért hajnali 3-tól este 10-ig kellett dolgoznia, most higiéniku­­sabb munkahelyen és munkaviszonyok mellett csak napi 10 órát dolgozik az eddiginél jobb bérért. Nagyvárad kontra Temesvár. A tömegtermelővé és vállalkozóvá előlépett ambiciózus fiatalember utazgatni kezd és Német­országban látja, hogy a cipőket racionálisabb gép­pel, miint kézzel gyártani. Nem sokat tétovázik, kapcsolatot keres az egyesült amerikai cipőgép­gyárakkal (mai O. V. S. G.) és behozza Magyar­­országra az első széria cipőgyári gépet, amellyel Mackay és Goodyeard cipőket lehet gyártani. 1895-ben komoly cipőgyáros. Nagyobb helyiséget bérel, felállítja a gépeket és megindul az első ko­moly, mechanikai cipőgyár, Moskovits Farkas és tsa, anatómiai cipő- és csizmagyár, Nagyvárad cég alatt. A termelés nagyobb dimenziókat ölt és az erős munkában eltöltött egynéhány esztendő meghozza gyümölcsét, a vállalkozó tőkében erő­södik. Tervbe veszi egy méretekben eddig nem lé­tezett nagy cipőgyár létesítését és e célból kapcso­latot talál lovag Fest Lajoson keresztül Temesvár városával. Megállapodnak a várossal, hogy az új cipőgyárat Temesvárott építik fel, a város szub­vencionálja a vállalatot 50.000 koronával és adó­­kedvezményekkel. A terv kitudódik és Nagyvá­rad városa versenyre kel Temesvárral; nem en­gedi el Moskovitsot a városból, felajánlja mind­azokat a kedvezményeket, amelyeket Temesvár nyújt, ezenfelül pedig átadja neki 150.000 koro­náért azt az ingatlant, amelynek forgalmi értéke 250.000 korona. Moskovits Nagyvárad mellett írta: Tibor Andor­­dönt. Az általa Temesváron elhintett gondolat azonban kikel s létrehozza a Turul cipőgyárat. Az történik ugyanis, hogyha már Nagyváradnak van cipőgyára, legyen Temesvárnak is és lovag Fest lehozza Temesvárra Frankit, a mödlcingi cipőgyá­rost, aki megkapja mindazokat a kedvezménye­ket, amelyeket a város Moskovitsnak akart adni, így aztán megépül Temesvárott a Turul cipőgyár évi 50 000 korona szubvenció mellett. A 10 évre szóló szubvenciót merő véletlenségből előre kifi­zetik egy összegben. Országos botrány lesz az ügyből. Interpelláció a Házban: a kereskedelmi miniszter kijelenti, hogy nem tud az ügyről, a vé­gén kiderül, hogy az aktát mégis a kereskedelmi miniszter írta alá, aki azért feledkezett meg erről a csekélységről, mert államtitkára az aktát egy banketten nyújtotta oda parafálásra. 1905-ben felépíti 5 emeletes cipőgyárát Nagy­váradon, a Kossuth Lajos­ utcában. A gépeket Amerikából hozatja, ugyancsak Amerikából ho­zatja a monteuröket és mestereket is. A gyár ka­pacitása napi 1500 pár, a valóságos termelési mennyiség évi 300.000 pár. Hogy ezekről a mére­­­­tekről megfelelő képet nyerhessünk, viszonyíta­­tanunk kell és ha megállapítjuk, hogy ma, 30 év­vel később, még mindig nincsen Magyarországon mechanikai cipőgyár,­­amely ezt a termelési meny­­nyiséget gyártaná, csak akkor látjuk, hogy telje­sítménye nem mindennapi, hanem úttörő munka volt. A reklám ereje: „Megelőzött Moskovits“. Évtizedekkel előzte meg korát, de nemcsak azzal, hogy első volt egy nagy mechanikai cipő­gyár megteremtésében, hanem első volt még sok minden egyébben is, szakmájának keretein túl is. A reklám jelentőségét úgyszólván elsőnek érté­kelte az egész országban, és valóságos iskolát állí­tott fel. Akkoriban lázban égett a világ és­­tom­bolva ünnepelték Cookot, az északi sark felfede­zőjét. Megjelentek az országban Moskovitts Far­kas ötletes reklámplakátjai: egy hatalmas föld­gömb, amelynek északi sarkot jelző pontján elő­bukkan Cook és meglepetten kiáltja: „Megelőzött Moskovits Farkas anatómiai cipőgyára“. Ez a plakát olyan maradandó sikert aratott, hogy jel­mondata még ma is szállóige. Emberek, akik ak­kor még nem i­s éltek, ha valamiről lekésnek, még ma is mondják: „Megelőzött Moskovits“. Wolfner Gyula és Tsa CIPŐGYÁR BUDAPEST — ÚJPEST millió, majd 3 millió korona lett. A vállalkozások­ba befektetett saját tőke 1,000.000 korona volt, további 1,000.000 korona részvény-szindikátus tu­lajdonát képezte, a többit pedig a Bihar megyei Takarékpénztár jegyezte. Íri*~ összeomlás Biharban. A békeévek konjunktúráját megállította az 1912-es esztendő háborús készülődése. Az ország­ban próbamozgósítást rendeltek el. A bankok megijedtek, megvonták a hiteleket. A megválto­zott hitelviszonyok megrendítették a Biharmegyei takarékpénztárt és az­­­mmobilizálódott bank sza­nálásra szorult, gyámság alá került. A Kereskedel­mi Bank, a Hitelbank végezték a takarékpénztár ügyeinek rendezését oly módon, hogy eloperálták róla iparvállalatait. Mindent pénzzé akartak tenni, hogy a bank kötelezettségeinek megfelelhessen. Moskovits Farkas elkövette azt a hibát, hogy sa­ját tulajdonát képező részvényeit lombardíroz­­tatta a Bihar megyeinél, hogy a vállalat nagyobb pénzügyi szükségletét kielégíthesse. Ez volt a veszte. A hitelfelmondás rövidre szabott ideje ideje alatt nem tudta lombardírozott részvényeit visszaváltani és a bankóik által összehívott köz­gyűlésen kimondták a gyár eladását és Moskovits Farkast saját részvényeivel szavazták le. Minden összeomlott és Moskovits újból kezdhette elölről. Robur opciója. A gyár átment a bankok tulajdonába, gazdát és nevet cserélt. Az új név Hungária cipőgyár rt. és az alkotó bukott nagyság, aki megundorodva volt sikereinek még színhelyétől is, vagyonának megmaradt garasaival feljön Pestre, új egziszten­ciát teremteni magáénak. Tétlensége majd két évig tart. 1914-ben megmaradt 24.000 korona tőkéjével új vállalkozásba kezd. A Szentkirályi­ utcában egy pincében talphulladékokból összeragasztott talpú cipőket készít. Az így készített cipők nagy kelen­­dőségűek, mert a háború cipőhiánya már mutat­kozik és az így készített cipők a kötött és zárolt mennyiségeken felül készíthetők és eladhatók. Egy rövid év és tőkéje megduplázódik. 1915-ben egész vagyonával, 50.000 koronával opciót vásá­rol Friedman Simontól az annak tulajdonát ké­pező Robur cipőgyárra. A vételár kerek egy millió korona. Ha Moskovits 6 hónapon belül kifizeti a vételárat, úgy tulajdonába megy át a Robur cipő­gyár, ha nem, úgy elvész a lefizetett 50.000 ko­rona. Friedmann Simon úgy vélte, hogy a vagyon­talan Moskovits nem lesz képes ilyen hatalmas összeget összehozni Moskovits úgy látta, hogy ez az összeg 6 hónap múlva nem is lesz hatalmas. Neki lett igaza. Régi üzletbarátai­ bíztak képessé­geiben, nehezen bár és sok helyről, de kellő időre megalakult az új tőkecsoport és az opció lejártá­nak délelőttjén lefizetve a vételárat, átvette a Ro­bur cipőgyárat a Dob­ utcában. A háború alatt ke­vés civilcipőt és sok bakkancsot készít a gyár. Vagyonosodiik, mint minden hadiszállító. 1919-ben, a skommün alatt, menekülnie kell, mert le akarják túszként tartóztatni. A kommünt Ausztriában éli végig és mire hazakerül, újból tönkrement ember. A felsőbőrf készletet és 30.000 kg eroupont a kom­imus alatt széttranszferálták, a géppark egy ré­szét a románok elvitték. Újból kezdődik a munka, a harc a vagyonért. Nekifekszik a Goodyear ci­pők gyúrásának, üzemvezetőnek elhozza Max a mamut Amerikai méretű Moskovits Farkas karrier a bihari metropolisból nagyszabású úttörő vállalkozásai Modern munkásjóléti intézmények. A modern reklámirozás magyarországi meg­teremtésében Moskovits Farkasnak feltétlen része van. Egyéb üzleti geszciói is megelőzik korát ötletben, haladásban. A mai Rata-gyár azóta megvalósított üzleti ténykedései úgyszólván mind megvalósultak, csak kisebb méretekben, az akkori nagyváradi cipőgyárban. A munkások átlagon fe­lül kerestek. Nevelésben, tanításban részesültek. Internátust állított fel, ahol állandóan 150 tanonc lakott, étkezett, tanulta a szakmát és általános ta­nításban is részesült. A tanonco­k egyenruhában jártak és főleg árvagyermekekből rekrutálódtak. Külön osztály volt a női tanoncok részére. Üzleti elképzelése és célkitűzése: jó árut készíteni, ki­szorítani az importot és megteremteni a közvetlen kapcsolatot a termelő és fogyasztó között. Első fiókhálózat Magyarországon. Elsőnek valósítja meg a fiókrendszer kiépí­tését. Elárasztja az országot Brassótól Fiuméig 78 fiókkal. Fióküzleteit mindenhol a lehető legszeb­ben rendezi be, a lehető legforgalmasabb helye­ken. Ahol nem képes bérelni a megfelelő helyisé­get, ott megveszi azt a házat, amelyre helyiség céljából szüksége van, így alakul, hogy a vállalat 78 fiókja közül 45 saját ingatlanában volt. Ezek a most felemlített üzleti ténykedései ma már szinte sablonok és az egész világon használatosak, azon­ban nem szabad elfelejtenünk, hogy három évti­zeddel ezelőtt még fantasztikumnak látszott. Ezek a hatalmas arányok túlhaladták saját anyagi erejét és szükségessé tették idegen tőkék bevonását. Átalakult részvénytársasággá, amely­nek alaptőkéje először 500.000, később másfél

Next