Drogista Közlöny, 1905. március-december (2. évfolyam, 3-12. szám)
1905-03-15 / 3. szám
1905 DROGISTA KÖZLÖNY is, hogy hogyan viselkednek a jóddal szemben. E szerint négy csoportot különböztetünk meg. Még pedig: 1. Csoportba tartozók jóddal összedörzsölve, eldurrannak, a mi közben ibolya színű gőzök keletkeznek és szállnak el. II-ba, amelyek jóddal nem durrannak el, hanem hőfejlődés közben egyesülnek és szintén keletkeznek ibolya színű gőzök. III. Jóddal hőfejlődés nélkül egyesülnek. E csoport két alcsoportra oszlik, a szerint, amint a jóddal egyesült olaj színtelen marad vagy színessé (kék, zöld színűvé lesz). IV. Csoportbeliek jóddal egyáltalában nem egyesülnek. Én e dolgozatomban Gorup-Bezanez dr. kísérletei alapján, az előbbi csoportosítás alapján osztályozom. E szerint: 1. Oxygénmentes illóolajok. Ezek leginkább folyékonyak, forrpontjuk alacsonyan fekszik és sugártörő képességük nagy. A vízben még nehezebben oldódnak, mint az oxygén tartalmú illő-olajok. A levegőből oxygént vesznek fel és oxygén tartalmú illő-olajjá, meg gyantává alakulnak. Salétromsavval kezelve sajátságos savakat képeznek vagy gyantává lesznek. Jóddal elpuffanak. Az oxygén tartalmú olajtól, amelylyel gyakran keverve fordul elő, úgy választható el, hogy kálium fölé ledesztilláljuk, minek következtében az oxygén tartalmú olaj egy savvá alakul, amelyet a kálium visszatart, míg az oxygén-mentes illó-olajat tisztán nyerjük. Ezek az illó-olajok a terpentin-olaj képletének felelnek meg, miért is az e képletnek megfelelő szerkezetű olajokat terpeneknek vagy campheneknek nevezzük. Az idetartozó szénhydrátok nagy isomerek vagy pelismerek. A hivatalos illóolajok közül idetartozik az 01. aurantiac. cort., 01. citri., 01. jumped., 01. macidis., 01. succini. és 01. terebint. Amint elől is említettem, a részletes ismertetésbe nem bocsátkozom. 2. Oxygén tartalmú illóolajok. Ezek abban különböznek az oxygén-mentesektől, hogy fajsúlyuk nagyobb azokénál, úgyszintén forráspontjuk is magasabban fekszik, továbbá sugártörő képességük sokkal gyengébb, ami azonban csak akkor észlelhető, ha az olaj folyékony. Közönséges hőmérsékleten némelyik folyékony, másik szilárd. Hőfokuk átszállásakor a folyékonyakból leválik egy stearepten. Ezek az oxygén tartalmúak valamivel jobban oldhatók a vízben az előbbieknél. Jóddal nem puffannak el. A hivatalosak közül a következők folyékonyak már közönséges vagy kissé magasabb hőfokon: 01. anisi, 01. caryophyllatum, 01. cinnamom, 01. foeniculi, 01. lavandulae, 01. menth. pp., 01. menth. crisp., 01. rosmarini, 01. valerianae. Az 01. rosarum csak 22" folyékony. Szilárd csupán a „camphora“, ami tulajdonképpen stearaptenje egy illó-olajnak. 3. Kéntartalmú illó-olajok. Amint előrébb is említem, ezek főképpen a cruciferák családjába tartozó növényeknél fordulnak elő. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy gyökük az allyl gyöknek megfelelő (Ca Ha). Ezeknek szaga igen beható, erős, csípős, könyezésre ingerlő. A bőrre cseppentve, azt megvörösítik, sőt némelyik hólyagot is húz. (Ilyen nincsen, amely hivatalos volna.) 4. Vegyi hatás következtében keletkező illóolajok. Ilyen az 01. amygdal., amarar., amely tudniillik a keserű mandulából bomlás következtében keletkező amygdalinnak, a mandula fehérnyéjéből keletkező emulsiora való hatása által keletkezik. Ilyen továbbá a hivatalos 01. sinapis aethereum. Ez a következőképpen képződik: A kéntartalmú mustárolajat kálium sulfiddal ledesztilálják, amikor is allylsulfur képződik, amely az 01. sinap. aeth.-ból és kéncyankáliumból áll: 2 (C 4 Hr, NS) + Ka S , Co Hio S + 2 (C N S K) mustárolaj. 01. sinap. aeth. kéncyankálium. Ezekben elmondtam általánosságban az illó-olajok tulajdonságait, előállítási módjukat, tiszta voltuknak felismerési módját, szerkezetüket, szóval ismertettem az illő-olajokat. Ezután rátérhetek dolgozatom második fejezetére. MÁSODIK FEJEZET. Balzsamok. A legtöbb idevágó tudományos műben úgy fogjuk találni, hogy az illető szerző a balzsamokat a gyantákkal együtt egy fejezetben tárgyalja. Aminek természetes voltát mindjárt megértjük, mihelyt visszaidézzük emlékezetünkbe, hogy hiszen a gyantáknak szerkezete teljesen megfelelő a balzsamok szerkezetével Csakis halmazállapotukra nézve térnek el egymástól. Egyébiránt e különbségre a gyantákról szóló fejezetben vissza fogok térni. A balzsamok tulajdonképpen nem mások, mint gyantának illó-olajban való oldata vagy illó-olajnak gyantával való keveréke. Rendesen félsűrű állományúak, de lehetnek oly sűrűek, hogy szinte gyúrható állományúak. A levegővel érintkezvén, oxydálódik az illőolaj, aminek következtében megkeményednek és valóságos gyantává alakulhatnak. Innét ered az a név, amivel azelőtt a balzsamokat jelezték, t. i. lágy vagy folyós gyanta. A balzsamok a növényeknek külön e célra szolgáló balzsamtartóiban foglaltatnak. Nem minden balzsam szárad be a levegőn, van olyan is, amelyik semmi változást sem mutat. A balzsamokat különböző úton nyerik vagy befutnak a fába vagy lehántják a kérget s itt magától kifolyik a balzsam vagy a növényi részeket kifőzik, esetleg előbb megpörkölik és csak azután folyik ki vagy úgy kell kisajtolni. Ezek volnának azok a tulajdonságok, amelyek általánosságban jellemzik a balzsamokat. Lássuk most már a hivatalosakat részletezve. A Ph. H. II. szerint öt balzsam hivatalos: Balsamum copaivae, Balsamum peruvianum, Styrax liquidum, Terebinthina communis és Terebinthina veneta. Balsamum copaivae. A Dél-Amerikában tenyésző, Caesalpinaceék családjába tartozó különböző Copaifera-féle fákból nyert balzsam. A szállító vidékek szerint megkülönböztetünk Para-, Maranhao- és Maracagbo-balzsamot. A balzsam aetherikus olajtartalma 40—60°/c között váltakozik, ami függ a balzsam fajától, attól, hogy milyen idős és a többi körülményektől. Tartalmaz egy kristályos szerkezetű gyantasavat, az úgynevezett copaivasavat: C20 Hao O2. A copaiva balzsamot hamisítják terpentinnel, terpentin olajjal, colofoniummal és Gurjun balzsammal. Az ezekre való vizsgálat a következő: A balzsam egy csöppjét durvább szürke papírra cseppentjük és borszeszlámpa lángjánál megmelegítjük, miáltal, ha terpentin-olajjal fertőzve volt, a terpentin .