Drogista Közlöny, 1938 (35. évfolyam, 2-24. szám)
1938-01-15 / 2. szám
w ]. Ul XXXV. évfolyam. 2. szám. 59? MAGYAR DROGISTA TESTÜLET EI P Hirdetések ára mm. sor Előfizetés egy évre — P 16.—, fél évreP 9- negyed evre... P 5.— egyes szám ára P —. A MIJSDROGISTA IFJAK EGYESÜLETE HIVATALOS LAPJA. 3 5'. ^838. Hj A Felelős szerkesztő: KÁDÁR GYULA. Felelős kiadó : MOLNÁR ERNŐ. Hifi Budapest, 1938 január 15. DROGISTA KÖZLÖNY DROG-, GYÓGYÁRU-, VEGYSZER-, ILLATSZER- ÉS FOTOKERESKEJJELTVN SZAKLAP MAGYARORSZÁG LEGRÉGIBB DROGISTA ORGÁNUMA Megjelenik minden hó 1-en és 15 én. Szerkesztőség: IIl., Király ucca 70. —lef.: 115 978 Kiadóhivatal: II. Szent István körút 8. — tel.: 122-380 Tanulóink iskolai előképzettsége. A drogistaszakmában az utóbbi időben fellépett tanonchiány, nemkülönben ezzel a jelenséggel szervesen összefüggően a szakiskolánkban mutatkozó tanuló-létszámcsökkenés ismét előtérbe hozta a szakmára lépők iskolai előképzettségének kérdését. Ha visszapillantást vetünk a régmúlt időkre, meg kell emlékeznünk arról a korról, amidőn semmiféle hivatalos rendelkezés nem létezett arra vonatkozólag, hogy a drogista pályára lépőknek milyen iskolai előképzettséggel kell rendelkezniük. Valószínűleg még ma is működnek pályánkon alkalmazottként és drogériatulajdonosként olyan kartársaink, kiknek minimális az iskolai képzettségük. Tagadhatatlan, hogy ezek között lesznek jónéhányan, kik ennek dacára megfelelően elsajátítva az általános kereskedelmi tudnivalókat és szakmai ismereteket, maradéktalanul megállják helyüket a szakmában. Kitűnő szakembereket ismerünk azon kortársaink sorában is, akik a minden korlátozás nélküli időkben, valamint azóta, hogy a törvényes rendelkezés előírta, a négy középiskola elvégzése után léptek a drogistapályára. Ez utóbbiakra nézve szakiskolánk igazgatósága és tanári kara számtalanszor megállapította, hogy ez az iskolai előképzettségük legnagyobbrészt minden tekintetben megfelel az iskola követelményeinek. A 21.000. számú rendelet tervezetének tárgyalása során kartársaink egy csoportja mozgalmat kezdeményezett annak érdekében, hogy a hivatkozott rendelet keretében az iskolai előképzettség kérdése is szabályoztassék, mégpedig olyképpen, hogy a szakmára lépőktől az érettségi vizsga sikeres letétele követeltessék meg. A mozgalom megindítói ennek az elvnek kiszorgalmazására megszervezték a drogistaközületekbe tömörült kartársak többségét, így tehát az akkori érdekképviseleti vezetőknek, mint a többségi kívánságok hivatott végrehajtóinak, kötelességévé vált az illetékes minisztériumokhoz intézett felterjesztéseikben ezt a kérelmet, mint a szakma kívánságát kiszorgalmazni. A szakma nagy meglepetésére azonban — úgy tudjuk, hogy egyes kereskedelmi és iparkamarák véleményezése folytán — az akkori kereskedelmi miniszter csak részben honorálta a drogistaságnak kulturális és szakmai fejlődését célzó felfelé törekvését, vagyis nem a kötelező érettségit írta elő a szakmára lépés előfeltételéül, hanem azt, hogy a drogistapályára lépő ifjúnak legalább hat középiskolát kell elvégeznie. Hat középiskolát! Várjon kik azok, akik a semmiképpen sem befejezettnek mondható iskolai tanulmányaikat derékbe törve a hetedik osztályba való beiratkozás helyett élethivatást választanak maguknak? Semmiesetre sem a jó tanulók, semmiesetre sem a jó magaviseletűek, semmiesetre sem a szorgalmasok, a tanulni vágyók Tisztelet ama kevés kivételnek, akiket talán tehetségük, szorgalmas voltuk dacára családjuk helyzete, szüleinek anyagi gondjai késztetnek arra, hogy ilyenkor hagyják ott az iskola padjait. Míg az előbbiek között kevés olyan akad, aki szellemileg oly mértékben felvértezett, mint azt a drogistaszakma tanulás, továbbképzés tekintetében megköveteli tőle, addig viszont az utóbbiak között aligha találunk olyanra, akinek kedvére van, hogy további iskoláztatás helyett, idő előtt kenyérkereső pályára kényszerült. Egyik eset sem kecsegtető a szakmára tanítófőnökre, iskolára. Mindezeken felül ez az intézkedés egyik fő oka annak, hogy oly ritkán jelentkeznek drogista tanulókal akár hat középiskolát végzettek — mert ezeknek száma igen csekély — és ritkán jelentkeznek érettségizettek, mert ezek viszont visszásnak tartják azt, hogy olyan pályára lépjenek, ahol mások alacsonyabb iskolán képzettséggel is elhelyezkedhetnek. Ennek dacára a statisztika azt mutatja, hogy a múlt évben jelentkezetteknek mintegy 66 százaléka érettségivel jött a pályára, mely arányból valószínűsíteni lehet, hogy amennyiben a miniszter eredetileg a drogistakar kívánságát honorálva, az érettségis megoldás mellett dönt, úgy ma talán nem volna okunk a tanulóhiányt felpanaszolni. Hallunk kartársaink körében oly hangokat is, melyek szerint nem is oly katasztrofális az, ha lecsökken a drogista tanulók száma. Itt nem az alkalmazottakra gondolunk, akik azt hiszik, hogy a tanulóhiány következményeként minden bizonynyal fellépő segédhiány esetén nagyobb segédi fizetések elérését remélhetik, de gondolunk azokra a cégtulajdonosokra, akik még a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok közepette is — talán különleges helyzetüknél, páratlan szerencséjüknél, avagy tényleges rátermettségüknél fogva — abban a helyzetben vannak, hogy több segédet tudnak foglalkoztatni. Kevés, nagyon kevés ezeknek a drogériatulajdonosoknak a száma, szerencsés helyzetükben azonban nekik sem szabad megfeledkezniük azoknak a kartársaiknak a tömegéről, akik viszont nagy küzdelmet folytatnak létük fennmaradásáért is, így nincs módjukban egyáltalán, vagy csak egy segédet alkalmazniuk. Ezeknek a kartársainknak nagy segítség az, ha tanulót tudnak kisegítésül szerezniük. De más szempontok is indokolttá teszik, hogy valamely módon segítsünk a jelenlegi helyzeten, hogy megszaporítsuk a drogista tanulók számát. Vagy talán helyes volna ezt a szakmát, melyet annyira szeretünk, melynek fennmaradásáért, megmentéséért annyit küzdöttünk és dolgoztunk, oly könnyen elnépteleníteni? Hiszen ez egyenlő volna azzal, hogy a drogistaipar egy-két évtizeden belül teljesen elsorvadna! Meg aztán itt van a mi nagyszerűen kifejlesztett szakiskolánk. Tudják-e a kartársak, mi lehet a következménye annak, ha a szakiskolában tovább csökken a tanulók létszáma? Azt akarják-e, hogy beolvasztassék a központi kereskedő-tanonciskolába? Aki ismeri iskolánkat, aki tudja, hogy a drogistaszakma eddigi fejlődéséért mi mindent tett az iskola, aki mérlegelni képes, hogy mi hivatás vár a jövőben a drogista-szakiskolára, az már ezért az egy okért, az iskola fennmaradásának biztosításáért is arra fog törekedni, hogy minden eszközt felhasználjon újabb tanulók szerzésére, K. Gy.