Drogista Szemle, 1944 (6. évfolyam, 1-23. szám)
1944-01-01 / 1. szám
A DROGISTA KAR ÉRDEKEIT ÉS TUDOMÁNYOS HALADÁSÁT SZOLGÁLÓ SZAKLAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: ÉVI 24.— PENG 6. — fürdetések éro mm-sorontcent P —,46 Felelős szerkesztő: Dr. Tövissy Ernő □ Felelős kiadó: Dr.. Bartha-Kovács Lajos Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest IV., Petőfi Sándor utca 11. Telefon: 380—513 VI. évfolyam. 1- szám. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én Budapest, 1944. január 1. Az, (tf CS2 fand# Az új esztendő küszöbén — úgy érezzük — valami kedveset, kellemeset illik írni olvasóinknak. A béke zavartalan éveiben ennek könnyen eleget tehettünk, mert az élet nem lépett fel velünk szemben fokozott követelményekkel, ha elvégeztük munkánkat, ha józanul, beosztással éltünk, mindnyájunk előtt ott állhatott a szerény polgári lét biztató bázisa. Most ellenben a háború ötödik évét éljük. A világégés, ha el is kerülte eddig — hála a Mindenhatónak - Magyarország területét, hatásai alól azonban sem hazánk, sem gazdasági életünk nem vonhatta ki magát. A világpiacok a blokád következtében máról-holnapra elveszítették jelentőségüket. A tegnapi szállítások megálltak, a gyarmatok fűszerárui, nyersanyagai eltűntek a szemünk elől s bekövetkeztek nálunk is a mindnyájunk által jól ismert kényszerintézkedések, melyek a termelést, áruforgalmat, kereskedelmet és a közellátást kívánták a háború szükségéhez képest bizonyos megszabott keretbe szorítani. Az intézkedések helyesek és előrelátóak voltak. Megszoktuk a kényszerhelyzetet, lemondtunk sok mindenről, mert így kívánta az ország helyzete. A drogériák is megértették a háborús viszonyokat. A nyersanyagok hiánya rövidesen olyan nagyforgalmú cikkek árusítását szüntette meg, melyek már önmagukban is érzékeny veszteséget jelentettek mindnyájunknak. Ezdek kiesése azonban maga után vonatta azt is, hogy az a vásárló, amely eddig a mindennapi pipereszappanját, mosószappanét, háztartási cikkeit a megszokott drogériájából vásárolta meg, ritkábban kereste fel drogistáját s így más cikkek vásárlását is csökkentette. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a vásárláshoz alkalom kell. Ha a vásárló békeidőben egy pipereszappant jött venni hozzánk, rendszerint meglátott még néhány apróságot, ami megnyerte tetszését és azt is megvette. Ezek az „alkalmak“ bizony mostanában meglehetősen megcsappantak. Sorsunk tehát nem rózsás, de nem is kétségbeejtő. A háború is befejeződik egyszer s ekkor majd ismét kárpótolhatjuk magunkat. Addig pedig összeszorított fogakkal kell dolgoznunk, többet, mint eddig s igényeinket is jobban le kell szorítani, mint mostanáig, így kívánja ezt a magyar sorsközösség. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a békére nem kell felkészülnünk. Ha igaz az a megállapítás, hogy a háborút a legjobban felkészült és felszerelt hadsereg nyeri, kétszeresen igaz az, hogy a békét az fogja tudni saját részére legjobban kihasználni és egzisztenciáját megalapozni, aki a legjobban felkészül rá és tudásának teljében vesz részt azon a versenyfutáson, mely kereskedelmi életben a háború lefújása után feltétlenül meg fog indulni. Ez a tétel hatványozottan áll a magyar drogistatársadalomra, melynek a békeévekben alaposan helyt kell állania majd abban a konkurenciában, melynek ,,áldásait, már eddig volt alkalma tapasztalni. Hogyan lehet felkészülni erre? Csakis a tudás és szakismeret fokozásával. Az utóbbi időben több megjegyzés hangzott el előadásokon és közleményekben arról, hogy bizonyos reformok szükségesek, a gyakorlati oktatás fejlesztése szükségessége halaszthatatlan, stb. Ezekkel a jószándékú, de nem kifejezetten jól tájékozott felszólalásokkal részletesen és külön fejtegetés formájában fogunk foglalkozni. Most csak be akarnánk mutatni azt az új tananyagot, amelyet az elmúlt évben állítottak be szakiskolánkban. Az új tárgy is már a békeévekre való felkészülést szolgálja. Nem vertük dobra ezt az új tanulmányi területet — jóllehet hasonló megmozdulást más tanonciskolákban hasábos cikkek ismertettek más szakmai lapokban — mert úgy éreztük, hogy ez a drogista társadalom és drogista utánpótlás legsajátabb belügye. Most is csak azért írjuk meg, hogy az új esztendő küszöbén rámutassunk azokra a komoly erőfeszítésekre, melyeket végre kell hajtanunk a szakmai tudás fokozása és a békeévekre történő felkészülés érdekében. Szakiskolánkban új tantárggyal bővült az oktatás. Az új tárgy: Árusítástan. Tanára: Komjáthy Béla drogista mester, kinek szaktudását, tapasztalatát, óriási gyakorlatát éppen úgy ismeri a szakmánk minden tagja, mint ahogy jó modoráért, rokonszenves egyéniségéért mindenütt szeretik és megbecsülik. Az ő kezében ezs árusítástan valóban Szakavatott kézbe került s örülhetünk annak, hogy nehéz munkájára sikerült őt megnyerni. Az árusítástan valóban igen fontos tárgya az ifjúsági nevelés és tanítás tananyagának. Gyakorlatot, asz életet vetíti a pályára készülőnek szeme elé, s megtanítja a kereskedői pálya nélkülözhetetlen tudnivalóira. Az árusítástant két éven keresztül tanulja a drogista tanuló. Az első és harmadik osztályban. Nézzük, mit is tanulnak ebben a tárgykörben. (Az alábbiakban csak a főbb témaköröket soroljuk fel.) Önfegyelmezés. Viselkedés a munkahelyünkön. Viselkedés eb. üzleten kívül. Ruházkodás. Fellépés.A jó kerekedő nélkülözhetetlen jótulajdonságai. Az eladó rossz tulajdonságai. Köszönés, megszólítási búcsúzás. Az emberismeret szükségessége a kereskedő életében. Kik boldo