Élelmezési Ipar, 1987 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Minőségirányítás és hatékonyság az élelmiszeriparban ZOLTÁN TAMÁS ÖSSZEFOGLALÁS A hasznos eredmény és az érte hozott áldozatok mérlegelése alapján végzett, az erőforrásokat jól hasznosító cselekvésből, az ún. hatékony tevékenységből kiindulva keressük a hatékonyságmérés alkalmazásának lehetőségeit az élelmiszer-termelés fejlesztésében és nemzetközi versenyképességének fokozásában. A minőséggel kapcsolatban a hatékonyságmérés három metszetben látszik célszerűnek: a célkiválasztás hatékonysága, a célelérés hatékonysága és az input-output viszonyokból számított hatékonyság. A hatékonyságnak változó környezetben való biztosításához jelentős segítséget adhat egy korszerű minőségirányítási alrendszer kialakítása. A környezeti változásokat időben érzékelő, új minőségi alrendszer alkalmas lehet a minőségi önszabályozás megoldására is. A környezet változása új, dinamikus minőségfogalom bevezetését igényli. Az ember szükségletei kielégítése, céljai elérése érdekében munkát végez, amelyhez különböző anyagokat és eszközöket, forrásokat és technikákat használ fel. Meghatározott rendszer szempontjából mindez kétféleképpen: extenzív vagy intenzív módszerekkel történhet. A két megoldás közötti különbség a következő: Extenzív : az eredmény új külső források bevonása által való növelése Intenzív : az eredmény növelése a belső források jobb felhasználása által. Az egységnyi ráfordításra eső eredmény az ún. hatékonyság. Erről Komár János a „Hatékonyság és szocialista erkölcs” c. tanulmányában a következőket írja: A közgazdaságtudomány nem állapodott meg egyértelműen a „hatékonyság” kifejezés értelmezésében. Ezen a helyen nem szükséges belebonyolódnunk a fogalom alaki meghatározása körüli vitákba. Elég, ha az olvasó világosan érzékeli a fogalomhoz fűződő gondolattársításokat: „A HASZNOS EREDMÉNY ÉS AZ ÉRTE HOZOTT ÁLDOZATOK MÉRLEGELÉSE ALAPJÁN VÉGZETT, AZ ERŐFORRÁSOKAT JÓL HASZNOSÍTÓ CSELEKVÉST NEVEZZÜK HATÉKONY TEVÉKENYSÉGNEK.” (Komár) Tekintsük ezt a meghatározást a hatékonyság fogalom első megközelítésének. A hasznos eredmény és az érte hozott áldozatok mérlegelése azonban nem egyéb, mint az ész. Elhangzott Kecskeméten, 1986. szeptember 18-án. szerű cselekvés. Ennek kulcsszavai a cél és eszköz, a módszer, a terv, a hatásfok, a hatékonyság, a teljesítőképesség, a takarékosság stb. A fenti kategóriákból vezethető le a racionális gazdálkodás elve is. Amennyiben a hatékonyságot eredmény és ráfordítás viszonyának tekintjük, akkor a következőt állíthatjuk: HATÉKONYSÁG / EREDMÉNY/RÁFORDÍTÁS Növelése két módon: 1. Eredmény adott ráfordítás melletti növelése (maximálása) 2. Adott eredmény eléréséhez szükséges ráfordítások csökkentése (minimálása) Fentieket a gazdaságban racionális eljárásokkal (tervezéssel, kutatással, méréssel, ellenőrzéssel, innovációval stb.) igyekeznek elősegíteni. A társadalmi célokat koncepciók, irányelvek határozzák meg, amelyek a politika közvetítésével keletkeznek. A célok jelentős részét a tudomány és a KfF eredményei teszik a gyakorlat számára átjárhatóvá, megvalósíthatóvá. Az OKKFT 6/8 program egyik kifejezésmódja a fenti mozgásformákat gerjesztő akaratnak. A program az élelmiszer-termelés fejlesztését és nemzetközi versenyképességének fokozását — intenzív módszerekkel — többek között a minőség oldaláról szorgalmazza. Mindez hatékonyságnövelési feladat, amit a K+F tevékenység által a következőképpen erősíthetünk : 1. K+F tevékenység adott forrásokból max. eredmény elérésére 2. K+F tevékenység adott eredményhez min. ráfordítások biztosítására 3. K+F tevékenység a helyes célok kiválasztásának metodikájára A hatékonyság fogalom első megközelítése ily módon két újabb lehetőséggel bővül, amit indexekkel az alábbi felfogásban jelölhetünk: HATÉKONYSÁG 1 A célkiválasztás hatékonysága HATÉKONYSÁG2 ~ A célelérés hatékonysága HATÉKONYSÁG3 . Az input—output viszony, a tulajdonképpeni hatékonyság