Építészeti szemle, 1905 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1905-01-01 / 1. szám
XIV. évfolyam „ MÉNOfilZ”, Szerkeszti: BOBULA JÁNOS. Előfizetés egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Lipót körút 10. szám. Kéziratokat vissza nem küldünk. — Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban. Egyes füzet ára 70 fillér és kapható . TAKÁCS BÉLA, VI., Andrássy út 57. sz. dohánytőzsdéjében. TARTALOM: A képzőművészeti tanács bíráskodása. •— Harántia kockapadolat. — Az akusztika titka. — Tervpályázatok. — Könyvismertetés. — Vegyesek. — Tervpályázatok naplója. — Árlejtések naplója. — Hirdetések. Budapest, 1905 A KÉPZŐMŰVÉSZETI TANÁCS BÍRÁSKODÁSA. A magy. építőművészek szövetsége, azon hírre, hogy a kultusminister az összes ministeriumokat felszólította arra, hogy a körükben tartandó építészeti tervpályázatoknál az orsz. képzőművészeti tanácsot hívják meg mindenkor az elbírálás megejtésére, — a következő feliratot terjesztette be a kultusministerhez, de az összes szakminiszerekhez is: Nagyméltóságú minister Úr! Kegyelmes Urunk! Szövetségünk nagy örömmel értesült a sajtó útján Kegyelmességed kormányzati programmjának minket közvetlenül érdeklő pontjáról, amely szerint tárcája körébe tartozó építkezések terveit nyilvános pályázat útján óhajtja beszerezni. Régi óhaja ez korunknak és jólesőleg vettünk tudomást arról, hogy a Szépművészetek Ministere az, aki a nyilvános pályázatok eddig szórványos intézményét szabályé kívánja tenni. Őszintén mondunk ezért Excellenciádnak korunk nevében köszönetet és bízvást hisszük, hogy a Minister Úrnak ezen elhatározása a köznek mindenképen javára leend. Amikor azonban a nyilvános pályázatok intézménye feletti örömünknek kifejezést adunk, nem hallgathatjuk el azt az aggódást, amelyet bennünk némely utóbb hirdetett vagy lejárt pályázatnak a pályabíróságot megállapító része keltett Előbb úgy véltük, hogy csak egyes esetben vagy kísérletileg, most ismételt esetekből azonban úgy látjuk, hogy rendszeresen az Orsz. Képzőművészeti Tanács építészeti szakosztálya végzi a pályabírói tisztet. Nagyméltóságú Minister Úr, bármily szerencsés dolog építőművészetünk fejlődésére nézve a nyilvános pályázatnak középületeknél szabálylyá való tétele, teljesen illusoricussá teszi ennek értékét a bíráló - bizottságnak helytelen megválasztása. Márpedig az Orsz. Képzőműv. Tanács tervpályázatoknál helyesen nem működhetik, éspedig a következő okoknál fogva: 1. Minden bíráló-bizottságnak első és fő kelléke, hogy határozott számú tagból álljon és a határozat kimondásához az összes tagok bizonyos előre meghatározott hányadának jelenléte szükséges. Már most ha a tanács tagjai bírálathoz kapnak meghívót, a jury összeállítása teljesen a véletlentől függ, miután a Tanácstagok — lévén a Tanács állandó intézményi egyes üléseken való részvételt minden különösebb ok nélkül is elmulaszthatják. Hogy ez így van, ezt az egyes üléseken jelen voltak névsora világosan igazolja. 2. Gyakorlati tapasztalás szerint igen lényeges, hogy a bírálóbizottság ne legyen túlságosan számos tagú. Ötnél több tag egy bírálóbizottságban már a beható eszmecserét, az intim meggyőzést és az együttes tanulmányozást szerfelett megnehezíti, még nagyobb szám majdnem kizárja. 3. Ha a bizottság túl nagy számú, mint a Tanács esetében, úgy ez előadó vagy előadó (szűkebb) bizottság kiküldését teszi szükségessé. Most két eset lehetséges. A végcélt illetőleg mindkettő rossz. Az előadó vagy elő