Az Épitési Ipar, 1883 (7. évfolyam, 1/314-52/365. szám)

1883-06-03 / 22. (335.) szám

MŰSZAKI HETILAP Előfizetési ár: Egész évre . . 8 frt. A M.Mérn.és Ép-Egyl. tagjainak Félévre . ... 4 frt. Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre. . 2 frt.­­ Egyes szám ára 25 kr. 22—335. szám. Vasárnap, június 3. I­ ­ll-ik ÉVFOLYAM. 1883. BUDAPEST Szerke­sz­tő- és kiadó-iroda: VII. ker. Kerepesi­ út 24. sz. III. e. 4. ajtó. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadják: Ámon József, genkle­­Károly, gukovics gyula, czigler győző, Devecis Belvecchio gerenc, götzer gipót, ganda József, geszti (Adolf, ganz és gársa, gauszmann­­Alajos, gieronymi (Károly, gofhauser Lajos, gallina Mór, Kauser János, gélét (Napóleon, gund )Endre, Langenfeld grigyes, geebnet gajos, gukse-gábry Sára Mechwart ,Andris, Neuschloss (Emil, Neuschlosz Ö dön és­­Marcell, Ney gél­a, (Pártos gyula, gucher József, Schlick Béla, Steindl Imre, golnay gajos, Weber Antal, Ybl Miklós, gellerin glátyis. gártos­­gyula, a kiadótulajdonosok képviselője. Felelős szerkesztő:­­Niey Béla. Tartalom : Az állandó országház pályatervei. (Rajzmelléklettel.) — Az átalános német egészség- és mentőügyi kiállítás. — Az építkező kedv Párisban. — Vegyesek. Magy. Mérnök- és Építész-Egylet — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések. — Hirdetések. Az állandó országház pályatervei. IV. (Rajzmelléklettel.) Fődispositiójában sikerült, compendiosus elrendezést mutat Fellner műve, a megvásárolt „Mariamur pro rege nostro“ jeligés terv, mely szintén a parti telket veszi igénybe oly módon, hogy míg az épület zöme a felső kőparton áll, középső része áthidalja az alsó rakpartot s a Duna partvonaláig nyúlik. A kivont négy kocsimegálló helyett csak három terveztetett t. i. kettő a rendes, és egy közös az ünnepélyes alkalmakra, mindannyi a felső rakpar­ton. Az előbbiekből egy-egy tágas és díszes előcsarnokba jutunk, honnan széles, egyenes karú lépcsők vezetnek az üléstermek előtt elhelyezett széles előcsarnokokba. Az elő­csarnokokból szemközt az üléstermekbe, jobbra és balra pedig az azokat körítő folyosókba juthatni. Az ünnepélyes kocsimegállóból egy szintén elég díszes előcsarnokba, s innen a két karral kiinduló, de egy nyugvó helyre vezető, aránylag keskeny díszlépcsőn fölhaladva a közös csarnokba érünk. A közös csarnok két oldalán vannak az üléstermek, vele szemben a kiszögelésben a delegációterem és minisz­teri helyiségek. A gyalogbejárók nem látszanak a jogos igényeknek megfelelni, amennyiben csak a kocsimegállók keresztezésével lehet hozzájuk jutni; nem hagyható szó nélkül továbbá az az ellentét sem, mely a rendes használatú és ünnepélyes alkalmakra szánt lépcsők fölcserélt kiképzé­sében nyilatkozik. A programm­ kívánta helyiségek úgy tetszik megvannak, de megjegyzendő, hogy a két emelet­sorban elhelyezett osztálytermek nem felelnek meg azon kívánalomnak, hogy egymással közvetetlen kapcsolatba legye­nek hozhatók. Leglényegesebb hibája a tervnek minden­esetre az, hogy a­z üléstermet és a közös csarnokot szét­választó folyosók szinte teljesen sötétek, a­min pedig alig lehetne egykönnyen segíteni, mert ez az alaprajz fődispo­­sitiójának természetes eredménye. Hibának mondható továbbá, hogy a gyorsírók és hírlaptudósítók egymástól két eme­letsor által elválasztva még az épület ellenkező szárnyaiba is helyeztettek. Az előcsarnokokból nyíló ruhatárak ter­jedelme alig elégséges, s a levéltárnak a 2. emeleten — tehát közvetetlenül a padlás alatt — történt elhelyezése ellen tűzbiztonsági szempontból lehet kifogást emelni. — A re­naissance arányokban tartott és román műformákkal díszí­tett épület perspectivicus hatását a Dunáról szerfölött hát­rányosan befolyásolja a kiugró középső rész, mely távlat­ban a homlokzat nagy részét elfödi. Az épület testéből nem elég szervesen kinyúló sokszögű kupola, s az alkalmazott karcsú saroktornyok nem eredményeztek kedvező silhouettet. Szerencsés dispositiót tűntet elő belső beosztásában a megvásárolt tervek másodika is: „Magyarország nem volt, hanem lesz.“ (Szerzője Förster Emil lovag) s talán nem mondunk sokat, ha állítjuk, hogy az üléster­mek, ruhatárak és csarnokok s az utóbbiakhoz vezető lép­csők célszerű elrendezésében versenytársai között első he­lyen áll. Itt is, épúgy mint az előbbi terven a négy kocsi­megálló helyett csak hármat találunk, valamennyit a városi oldalon egymás mellé tervezve. A homlokzat közepére he­lyezett ünnepélyes megállótól egy előcsarnokon át jutunk a szépen kiképezett lépcsőházba, honnan a díszlép­csőn fölmenve vagy a két oldalt elhelyezett ruhatárakba, vagy ha utunkat egyenes irányban tovább folytatjuk, egy folyosó keresztezése után a közös csarnokba érünk. A csar­nok négy fülkeszerű toldalékkal bővített négyzetes alakot mutat, s belőle jobbra-balra egy-egy ajtón az üléstermek előtt levő tágas (9 mtr. széles) előcsarnokokba, az átellen­­ben elhelyezett ajtón át pedig a dunai traktusban fekvő étkező terembe, s ebből a tőle jobbra-balra eső olvasó, társalgó stb. termekbe juthatunk. Nem volna előnyös, ha a közös csarnok — úgy a mint terveztetett — csak négy, nem is nagy nyílás által hozatnék közvetetlenül környeze­tével kapcsolatba. A díszlépcsőház két oldalán egy-egy kocsimegállónak tervezett, üveggel födött udvarból indulnak föl a rendes alkalmakra szánt lépcsők, melyekről — épen úgy mint azt már a díszlépcsőnél említettük — vagy a ruhatárakba, vagy egyenesen az üléstermek előtti foyerekbe lehet eljutni. Az épület félkör alakú két végén kocsimegállók vannak a

Next