Épitő Ipar, 1889 (13. évfolyam, 1/627-52/678. szám)
1889-03-03 / 9. (635.) szám
kivéve, elég friss; van ennél ugyan jobb izű ivóvíz is, például a bécsi és a tatai, ha lehal, de a mi vizünk még jobb izű, mint valamennyi mesterséges szűrő által nyert víz Észak-Németországban , ott azonban rendesen a legtöbb ember nem is iszik vizet, noha a víz sok helyen elég jó izű s mindenütt tiszta és átlátszó is; meggyőződésem, hogy a mesterségesen szűrt dunavíz még jobb lesz az Oder, az Elbe, Weser, a tegeli tó szűrt vizénél, bár — ha a Duna iszapos, zavaros, nem lesz egészen kikerülhető — mint az Oderánál — hogy a szűrt víz is akkor opalisált ne legyen; de ez sem nem egészségtelen, sem nem kellemetlen, így tehát a mesterségesen szűrt dunavízet elég jónak tartom én is, habár nyáron valamivel melegebb s télen talán valamivel hidegebb lesz, mint a mostani szűrt vizünk , de előnyt adok a mostani budaivárosi telep vizének és ehhez hasonló víznek, főleg ha az kellő mennyiségben is kapható. Termelési módja ugyanis egyszerűbb és olcsóbb s ameddig bőven rendelkezésre áll, nem indokolt sokkal költségesebb módon, ha elég jó vizet is, de jobbat a mostaninál bizonyára nem szállítani. Előkelő geológusok határozott nyilatkozata szerint a dunajobbparti mészkőhegyekben vannak nagy, kitűnő hideg ivóvízzel teli medencék (Dorog, stb.), melyek bővebb kutatás s tanulmányozás után későbbi időben fel lesznek használhatók ; van továbbá a Duna balpartján is Gödtől Cinkotáig terjedő számos forrás, melyek részletesebb tanulmányok után szintén összeszedhetők, ami a városba szállítandó vizet a legjobb vízzel tetemesen szaporítandja. Ezt csak azért tartom megemlítendőnek, hogy ne gondoskodjunk 3—4 generációra előre; utódaink sokkal inkább jönnek majd abba a helyzetbe, hogy magukon segíthessenek. A fővárosi közgyűlés elfogadta Wein János vízvezetéki igazgató tervét, mely szerint egyelőre 120,000 m3 napi szállító képességgel építtessék a víztelep a dunakeszii határban, és hogy onnan jobbra-balra egy-egy hol Aw. ISDIOOU m. hosszú gyüjtőcső által gyüjtessék a víz két kútba, honnan az kiszivattyúztatván, a városba szállíttatik. Valószínű, hogy ez a vízmennyiség a contemplált elrendezési móddal csakugyan nyerhető lesz, valamint hogy az általán indítványozott, de a közgyűlés által el nem fogadott berendezés 80,000 m3 vizet lett volna képes szállítani; csakhogy most előnyösebbnek vélném, ha úgy a dunakeszik mint a káposztásmegyeri tervezetben egy folytatólagos gyújtőcső helyett bizonyos kúthálózat alkalmaztatnék. Ezen elrendezés előnye az, hogy a kutak mindig a leghathatósabb kavicsrétegben lévén elhelyezve, a rétegek jobban kiaknázhatók, és ha esetleg egyik vagy másik kút nem jó vizet adna, ez az üzemből kizárható, míg a folytatólagos gyűjtőcsővel, ha a vonal egy helyén nem jó víz tódulna a csőbe, ez a csőrész el nem távolítható. Mindkét tervezetben a valószínű vízmennyiség megállapíthatása végett, illetőleg, hogy a talajvíz niveauja erős szivattyúzás folytán mennyire sülyed és a sülyedés mily távolságra terjed, mindezeknek kipuhatolása végett kutak építése s hónapokon át tartó erős szivattyúzás volna elrendelendő. Ily próbakutak és szivattyúzások nélkül — milyeneket első előterjesztésemben is indítványoztam — határozott vélemény leginkább a talajvíz bőségére nézve alig adható, s csak a Dunából beszüretkező vízmennyiség vehető számításba némi valószínűséggel.. A dunakeszii szivattyúállomás 3 kilométerrel távolabbra esvén az általam annak idején proponált káposztásmegyeri telepnél (mely 80,000 m3 napi szállításra volt contemplálva) — ez utóbbi szemben az elfogadott vízművel, (mely 120,000 m3 napi szállításra és 250,000 m3-re való bővítésre van tervezve) tetemes megtakarítást eredményeznek 6,000 f. m. kevesebb nyomócső és a kutak olcsósága miatt, s ha az elfogadott tervezet sokkal nagyobb és távolabb eső telepére egy 6.200,000 Írtra szóló ajánlat irányadóul vétetik, a beruházási költség 1/4 részszel, az üzem pedig állandóan olcsóbb lett volna. Ezért voltam bátor eredeti javaslatommal ismételve is bővebben foglalkozni. A távolság bizonyos értelemben hátrány úgy a kás posztás-megyeri, mint a dunakeszii telepre, de nem példa nélküli; a kapcsolópont (az osztrák államvasutnál) 8 kilométerre, illetőleg 11 kilométerre esik a teleptől; míg Altonában a vízvezetéki telep 9 kilométerre esik a várostól s ott csak az az előny van, hogy a szűrő telep közvetetlenül a szivattyútelep feletti dombon feküdvén, a szállítás a városba mintegy ingyen eszközöltetik. Példa továbbá Berlin, hol a víztermelés a tegeli tó partján a várostól még sokkal távolabbra esik, úgy, hogy egy másik víznyomó-telep beiktatása vált szükségessé. Hogy a nyomócső egyszersmind elosztócső is, az, ha nem is mondható előnynek, nem is akadálya a jó vízszolgáltatásnak, mint azt az összes észak-németországi vízvezetékek bizonyítják. Mindazonáltal a vízszűrő-telepek távolsága és az avva összekötött hátrányok nem oly nagyok és nem oly károsak, hogy a balpart ellátására éppen a Duna balpartján építendő telep előnyei ezáltal paralizáltatnának, mert a költségek szerénysége s a természetesen szűrt, esetleg forrásvizek jósága, a kezelés olcsósága, az elrendezéshez mindenkori könnyű hozzáférhetés határozott előny, s ha esetleg — ami fel nem tehető — a kutak mind elromlanának, a mesterséges szűrésre berendezett telep 8 kilométer távolságra sem volna példa nélküli. Ami már most a közmunkatanács műszaki osztálya által tervezett nagy vízművet illeti, mely mesterséges szűrőrendszeren alapul, nézetem szerint az — az óbudai Kis-Dunában indítványozott előszűrés módja elejtésével is — elég jó és tiszta vizet fognak termelni az ígért mennyiségben, mely azonban egyelőre 54.000 m3 napi fogyasztással van kontemplálva; a költségre alapul vehetünk egy 80—90 ezer köbméter napi szárításra berendezett kitűnő vízszűrő-telepet, tudniillik a berlini Tegel-tó mellettit, (melynél olcsóbban nem igen fogunk építkezni); ennek egyik kisebb telepe — az elhagyandók elhagyásával — 3.094,438 márkába, a másik nagyobb telepe pedig ennél többe, úgy, hogy az egész mű közel, 7.000.000 márkába került; e szerint az óbudai szigeten 80—90 ezer m3 szállító képességű ilyféle telep, tekintve az árvíz elleni óvintézkedéseket is, legalább is annyiba azaz............................................................4.200,000 frtba fog kerülni. Ehhez jön: a nyomócső ............................................ 1.658,000 » a reservok költsége................................ 278,000 » a hídépítési járulék ................................ 500,000 » művezetőség, előre nem látottak ........ 300,000 » s így csőhálózat nélkül............................ 6.932.000 frtba vagy kereken 7.000.000 frtra rúgna a költség. Ez a vízmű azonban legtölebb 80.000—90,000 m²-t bírna szállítani, míg a Wein-féle tervezet, melyre egy 6.200.000 frtos ajánlat van, 120,000 m3 napi szállítást biztosít. Ily nagy (mesterséges) szűrőtelep a berlini kulcs szerint 2.000.000 forinttal még többe fog kerülni. Nem tekintve tehát a nagyobb üzemköltséget és a híd problematikus építkezését, tetemes összeggel volna drágább a fővárosi közmunkatanács műszaki osztálya által az óbudai szigeten mesterséges szűrők rendszerén alapuló vízmű, — melyből a termelt vízhídon vezettetnék a balpartra, — mint dunakeszii nagy vízmű. Sokkal egyszerűbb berendezésre volna tehát szükség, hogy a budai oldalon a balpart számára építendő mes