Épitő Ipar, 1907 (31. évfolyam, 1/1565-52/1616. szám)

1907-06-30 / 26. (1590.) szám

1907 június 30 ÉPÍTŐ IPAR (26. sz.) kat fejezzen ki, mint a szobrász vésőjére egyedül méltó eszközzel, nem föltétlenül hibás, még ennek a feladatnak megoldására sem. S aki úgy tudja kezelni az emberi test formáit, mint ezen a munkán is Teles Edében látjuk, az némi jogosultsággal nézheti le a ruházatok, kardok, lán­cok stb. bármily mesteri alakítóinak iparosmunkáját. De ez esetben nem sikerült ennek az elvnek átalános igazságá­ról meggyőznie. A felépítés erőltetett compositiója sem, de a reliefekben ábrázolt gondolatoknak nem kielégítő tartalma sem nyújtott erre kedvező alkalmat. Az utóbbiak­ból mégis ki kell emelnünk a háromszögletes talpkőnek egyik sarkán végbemenő küzdelmet a helyén makacsul megfeszülő előítélet s az ellene toluló szabad — és mez­telen — embertömeg között, mely elszántan ostromolva azt — mondhatjuk — ,neki megy a falnak." Hiszen nem ez volt-e a sorsa mindig az előítéletek ellen küzdőknek? De ki kell emelnünk még a főalakot is, mely a szabad­ságot majdnem teljesen meggyőzően és szemléltetően ábrázolja a meztelen emberi test idomaival és mozdula­tával. Mindenesetre meggyőzőbben és szemléltetőbben, mint Marótinak bilincseket tartó szárnyas, de mégis mereven stylizált és pajzsos fegyveresek közé szorított főalakja; vagy mint a Margó-Pongrácz-Pogányé karddal és oroszlánnal, mely sokkal inkább mondható a nyers erő, mint a szabadság ábrázolásának. A legtöbb terv le is mondott a szabadság jelképezésé­­ről és megelégedett helyette egy Hungáriával, Hadúrral, zászlós, oroszlános nőalakkal stb. Maróti Géza domborművekkel díszített talapzaton álló oszlopkötege a fentebb említett stylizált alakkal kellemes, jó arányú compositió, köralakú alaprajzzal, minden oldal felé majdnem egyenértékű fagade-dal. Az egész tisztán decoratív felfogást és kiképzést nyújt, de a nézőnek alig mutat valamit a megörökítendő tárgyból, melyre ezért magyarázó felírásaival igyekszik utalni. Érdekesebb és hatásosabb felfogást mutat a Ballós- Tátray-ré­t terv a széles puszta terrace-szal, közepén rövid, cölöpszerű oszlopoktól gyöngén támogatott és holttestek­kel födött dombbal, melyet hiányosan föd egy kőlap. Fölötte lovas bronzalak: a magyar lovas legény, a szabadság lobogóját szívéhez szorítva." „A terrace egyik széléről — távolból — néz utána két hatalmas sas." Az egyszerű alakítás folytán sokkal hatásosabb e mű, mint sok bőbeszédű és mesterkélt, decoratív versenytársa, ámde nem tudunk egyetérteni sem tartalmi sem formai nyerse­ségeivel. Dudits-Margó-Pogány-Pongrácz terve egyike ama — Marótiéhoz hasonló — decoratív kerek oszlopoknak, amilyenekkel ezen a pályázaton, nem tudom mért, gyakran találkozunk. Talán a térnek félkörű alakja csábította a tervezőket erre a neutrális formára, mely minden oldalról egyenlő, de egyik oldalra sem ragadja meg, vagy elégíti ki a szemlélőt. A szobrászmunka ezen a terven csupa allegória, decorativ elrendezéssel s az aranymozaik képekre van bizva a történeti résznek ábrázolása. Előnyösen elüt ezektől a következő érdemesebb terv, a Róna Józsefé és Román Ernő építészé. Szobrász és építész egyaránt nagyon dicséretes munkát mutatnak nekünk, amely véleményünk szerint a jurytől nagyobb méltatást érdemelt volna, mint amelyben részesült. Archi­­tecturája, minden dísze és gazdagsága mellett, nemes hatású, az elülső és hátsó szobor-csoportozatoknak mesterileg componálva a kellő jelentős tartalmuk van, a felső nagy ülő Hungária határozottan kiváló szobrászati alkotás. Hasonló méltánylást érdemel — de nyert is — Zala György szobrász és Jückisch Rezső építész műve, bár ebben az architectura még inkább uralkodik a szobrász fölött, kinek ezen a téren nagyobb és függetlenebb szere­pet kellett volna engednie. Remek compositiók a »harc" elülső s a »gyász« hátsó csoportja s épp oly megkapók és hangulatosak az »ébredő nép" és »Petőfi apotheosis" oldalcsoportok. A felső domborműves friest nagyon el­nyomja a környező oszlopfejek vaskos plasztikája s a talapzat elején két oldalt alkalmazott plakettek még lejebb szállítják a szobrász szerepét. Ligeti­ Bálint-Jámbor munkájában még kifejezettebb az épület túlsúlya, melynek itt a fedett kupolás csarnokot alkotva — külön használati rendeltetése is van. A négy oldalt elhelyezett domborműveknek tartalma is, composí­­tiója is dicséretesek, de a csarnok tetején álló lovas paraszt, kiegyenesített kaszájával nézetünk szerint még­sem egészen felel meg annak a fogalomnak, amely az 1848—49-iki szabadságharcról az utókorra átment — vagy át fog menni. Hasonló alapfelfogású — bár egyszerű tömör talapzattal — a Strobl és Oerster terve is, — szintén a talpzat négy oldalán alkalmazott históriai tárgyú domborművekkel és a fent álló, vagy — helyesebben — erősen ágaskodó, lovas szoborral, egy fáklyát lobogtató »géniuszszal", mely —­­lovával együtt — a szabadságot akarja jelképezni. A mű szerzői azt mondják leírásukban, hogy „tekintettel a szobor­művet környékező­ tér már meglevő monumentális épületeire, a létesítendő mű felépítésében főleg a szobrászati meg­oldást keresték. Ez a nagyon helyes felfogás vezette Szamovolszky és Gách szobrászokat művük megalkotásában, bár kevésszavú tervleírásukban ezt sem említik, mint ahogy egy szóval sem indokolják az elrendezés választott — nagyon szeren­csés — formáját sem, amely természetességével, a térbe illő és a tárgy kifejtésére rendkívül alkalmas voltánál fogva már eleve biztosítja nagy fölényét az összes versenyző tervek fölött. Ez az egyetlen terv, amely csak egy nézőpontra számít, de ebből azután világosan látható az egész, egy pillantásra. Ennek a tervnek is, mint több másnak is, van egy közép- és két olda tömege, de az utóbbiak mégis csak egy egységes láncolat végződései s így, szervesen motiváltak, mert szükség van rájuk. Épp oly természete­sen van az építmény lépcsőzetes talaja és ezen, középen, egy alacsonyabb egyszerű talapzat elhelyezve, az egészszel kifogástalan összefüggésben. Legközvetetlenebb és legtermészetesebb e műben az is, amit a szobrász az itt leírt építményen elhelyez. Lent „holttesteken át száguldanak" a harcnak megvadult paripái, melyeket a liga vezetője alig tud fékezni. Oldalt kétfelől a nagyon mozgalmas és hatásos honvéd- és polgár­csapatok, jobbról Kossuthtal, balról Petőfivel az élükön. És fent egy nagyon erőteljes, vértes és fegyveres óriásalak, a régi magyarok — Vörösmarty óta — regebeli istenének, Hadúrnak alakja. Az egész együtt nagyon hatásos és közvetetlen, világos értelmű s emellett arányaiban a legszerencsésebben mér­legelt alkotás. És ha lent ,a holttesteken át fújó paripák" nem is „száguldanak a kivívott diadalra" és ha fent itt sem a szabadságot, hanem a hatalmat — de legalább az isteni hatalmat — találjuk, annyi harc után, megnyugvá­sunkra és reménységünkre, felmutatva: mégis bátran mond­hatjuk, hogy a most harmadszor is lezajlott verseny után a szabadságharcról már nem ad nekünk „senki többet". A Szamovolszky-Gábh művének középoszlopán és a rajta elhelyezett főalakon kell még majd erős tanulmányt végezni, amíg a compositió tökéletességéhez méltó tökélyt azok is elérik. De megfontolandó lesz még az is, hogy a két bronzból tervezett oldalcsoport végső főalakjait, a Petőfiét és Kossuthét, helyes lesz-e nem bronzból, hanem kőből készíteni, mint ahogy tervezik? És végül kívánatos volna, hogy a szerencsés művészek­nek adjanak időt, sok időt arra a rengeteg tanulmányra, amit ennek a rendkívül nagyszabású alkotásnak sok alakja és részlete követelni fog. Bauer Henrik. Az építőiparosok követelésének biztosításáról. Amidőn az építőiparosok követelésének biztosításáról van szó, akkor tulajdonképpen a munka megbecsüléséről és a becsületes munka tiszteletéről beszélünk, vagyis arról, hogy ha valamely vállalkozónak, iparosnak vagy 255

Next