Épitő Ipar, 1913 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-28 / 39. szám
1913. szeptember 28 építőipar(39 sz.) A műegyetem megnyitása. (Rados Gusztáv rektor beszéde szeptember 21-én.) A műegyetem minden tanév elején ülést tart, amelyen a rektor, mint műegyetemünknek a szabályzattól kirendelt krónikása, az elmúlt tanév történetéről is beszámol. Ennek a közgyűlésnek a napja — mely annaleseinkben vörös betűkkel van bejegyezve — a műegyetem „újévi ünnepe". Újév, mert évforduló, melyen új erővel és friss lelkesedéssel indítjuk meg munkánkat, és ünnep, mert azzá avatják azt föl a mi kedves vendégeink, akik azzal, hogy ilyenkor megtisztelnek bennünket, nemcsak állandóan hálásan tapasztalt rokonszenvüknek, hanem mintegy az újévre vonatkozó jókívánataiknak is kifejezést adnak. Lelkem mélyéből üdvözlöm őket és úgy a műegyetem, mint a magam nevében hálásan köszönöm lekötelező megjelenésüket. Szeretettel köszöntöm azokat is, akik a technikai tudományok e fölszentelt csarnokában itthon vannak: az ifjúságot, a tanári kart és köztük külön a mi kedves kartársunkat, Söpkéz Sándort, aki mint a mérnöki és építészi szakosztály új dékánja, immár el is foglalta a dékáni széket. Most pedig megnyitván a közgyűlést, ott kezdem, ahol ezelőtt egy esztendővel végeztem. Ma egy éve, amidőn a kir. József-műegyetem 1912/13. tanévét ugyane helyről megnyitni szerencsém volt, amaz óhajomnak adtam kifejezést, hogy vajha a tanév befejeztével, arra mindannyian megelégedéssel tekinthetnénk vissza ! Vájjon teljesült-e ennek a mindannyiunkat átható óhajnak a műegyetem működésére és fejlődésére vonatkozó része, arról leszek bátor a következőkben beszámolni. Ami a működést illeti, arra nézve egyelőre csak azt a tényt szögezem le, hogy ezen a téren mindazok a reményeink megvalósultak, melyeket az oktatás és a tudományok fejlesztése szempontjából fűztünk az elmúlt tanévhez. Annál nagyobb örömmel állapítom ezt meg, mert őszintén szólva, az elmúlt tanévben úgy a hallgatóságnak, mint a tanári karnak igen nehéz volt a helyzete. A hallgatóság létszáma ugyanis az utolsó három év alatt váratlanul és oly nagy mértékben megnőtt, hogy megfelelő elhelyezéséről csak sok ügygyel-bajjal s csak nagy áldozatok árán lehetett gondoskodni. Az új épületünk elfoglalása óta 50%-kal megnövekedett hallgatósággal szemben sem tantermi, sem rajztermi helyiségeink már nem voltak elegendők. Átmenetileg úgy segítettünk a bajokon, hogy egészen más célokra szolgáló helyiségeket is tancélokra használtunk fel, azonkívül pedig, ahol ez okvetetlenül szükséges volt, parallel oktatást léptettünk életbe. Ha oktatásunk ily körülmények között is sikeres volt, az elsősorban az önfeláldozásban határt nem ismerő tanári karunk buzgóságának, másodsorban pedig magának a hallgatóságnak is köszönhető, amely a nehéz helyzetbe szintén igyekezett beilleszkedni. Persze ez azonban tovább így nem mehet, mert immár elérkeztünk a rugalmasság végső határához. Ennek a tudata késztette a tanácsot arra, hogy sürgősen foglalkozzék azokkal a módozatokkal, amelyek az oktatás zavartalan menetét és eddigi sikerét továbbra is biztosíthatják. Az orvoslásnak egyik és talán látszólag legmegfelelőbb módja egy második műegyetem felállítása volna. Nem óhajtok ennek a hazai kultúránk szempontjából fölötte fontos kérdésnek fejtegetésébe elmélyedni és részleteihez már a jelen alkalommal hozzászólni. Csak annyit legyen szabad kiemelnem, hogy e kérdés megoldása nagy körültekintést és nem csekély pénzáldozatot fog igényelni, úgyhogy a jelen szűkös pénzügyi viszonyaink között a második műegyetem fölállítása máról holnapra semmiesetre sem várható. A műegyetemi új épületek tervezése óta a tanszékek számának 20%-kal, a hallgatóéknak pedig 100%-kal való 1. ábra. Az új Karátsonyi-palota. Tervezte Szőllősy Aurél és Kauser Andor. 425