Épitő Ipar - Építő Művészet, 1921 (45. évfolyam, 1-22. szám)
1921-01-15 / 1-2. szám
XLV. ÉVFOLYAM 1-2. SZÁM 1921. JANUÁR 15. ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY ÉVRE 120 K. EGY SZÁM 6 K. FELELŐS SZERKESZTŐ DR FÁBIÁN GÁSPÁR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, I., FEHÉRVÁRI ÚT 15/A, V. 38. A BUDAPESTI ÉPÍTŐMESTEREK IPARTESTÜLETE, A MAGYAR ÉPÍTŐMESTEREK EGYESÜLETE, A HADVISELT MÉRNÖKÖK, ÉPÍTÉSZEK ÉS MŰSZAKI TISZTEK NEMZETI SZÖVETSÉGE, AZÉPÍTŐMESTERI KÉPZETTSÉG MEGVIZSGÁLÁSÁRA SZERVEZETT BIZOTTSÁG, A VÁROSI MÉRNÖKÖK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA. Beköszöntő. Nehéz, szinte kilátástalannak tetsző időben vettük át a 45-ik életévéhez ért „Építőipar — Építő Művészet" szerkesztését. Odaálltunk öreg, szeretett lapunk mellé, mert úgy éreztük, hogy a magyar építőiparnak ezt a régi, kipróbált, mindig" nemesen küzdő, önzetlenül és függetlenül az igazságot feltáró orgánumát nem szabad cserben hagyni ma, mikor bár az építő tevékenység pang, de hazánk kulturális felépítéséhez mihamar hozzá kell látnunk, nagy veszteségeinket pótolnunk és a mi iparunk körül csoportosuló pozitív munkának a magyar iparban a méltó helyet biztosítanunk. Ma és még nagyon sokáig a fősúly nem az építőművészeten, hanem a céltudatos, takarékos, szakmaszerű, becsületes építőipari tevékenységen fog nyugodni, ami természetesen nem zárja ki a szép kultuszát az építészetből, mert hiszen a legkisebb, legegyszerűbb építőmunkán is kell, hogy a lélek szép akarása, teremtő ereje megnyilvánuljon. Nagy feladatok várnak reánk. Hosszú évek kielégítetlen szükségleteit kell pótolnunk nemcsak városi lakóházakban, de főként a vidék, a falu mindennemű építkezéseiben. Fel kell világosítanunk az érdekelteket, a hatóságokat, hogy Magyarország kulturális előrehaladottságának egyik legelső feltétele, hogy a vidék építkezése terén eddig uralkodott anarchia helyébe céltudatos, képzett szakemberek közreműködésével történő, a szakmaszerűségnek, célszerűségnek és szépészeti követelményeknek egyaránt megfelelő építkezési módszer állíttassák. A városok és községek szabályozása törvényesen elrendelendő. Az egészségügyi berendezések rettenetes elmaradott állapota a mai követelmények szerint helyrehozandó. Mert lehetetlen tovább tűrnünk, hogy az elmaradott építkezési viszonyok miatt, legegészségesebb munkakörben forgó falusi lakosságunk soraiban pusztítson legjobban a tüdővész. Lapunk ez irányban soha nem lankadó működést óhajt kifejteni, mert ez fajunknak, nemzetünknek, hazánknak ügye. De nem nélkülözhetjük a magasabb építkezési tevékenységek körébe vágó feladatok ismertetését sem. Habár tán hamarosan nagyszabású építőművészeti alkotások nem fognak létesülni, mégis lapunk régi hivatásához hűen, ez irányban az érdeklődést fenntartani kötelességünknek tartjuk. A háború alatt és után sok szép és monumentális alkotás létesült, melyeket lapunkban be fogunk mutatni, hogy a nagy feladatok iránti értéket és lelkesedést állandóan éberen tartsuk. Lapunk az építőiparral foglalkozó szakkörök és egyesületek hivatalos orgánuma. Azt akarjuk, hogy itt találkozzanak közös érdekeink, itt vitassanak meg bajaink és szükségleteink. Lapunk vigye el kívánságainkat a műszaki hatóságok képviselőihez, akik között régi meghitt támogatóinkat és barátainkat tisztelhetjük. Az „Építőipar — Építő Művészet" sorsa nem a mi személyes ügyünk, hanem a magyar építőipari gárda egyetemes ügye. Mi a legnagyobb önfeláldozással, önzetlenséggel, munkakedvvel és lelkesedéssel ragadtuk kezünkbe lapunk zászlaját, mert átéreztük, átértettük e lap hivatásának fontosságát, hisz bukásával a magyar építőiparnak 44 éves, nagy eredményekre visszatekinthető szócsövét és erőteljes támaszát veszítenénk el. Nem hinnők, hogy a magyar építőipar harcosai cserben hagynák az öreg zászlót most, mikor azt fenntartani bár nehéz — de szent és becsületbeli kötelesség. Da Fábián Gáspár: Az 1921. évi kezdethez. A keserűségek és csalódásoknak elmúlt évében nagy csapás érte az „Építő Ipar — Építő Művészet" szaklapunkat. Elsírattuk főszerkesztőnket, az építőmesterek — az egész építő ipar elvesztette egyik legnagyobb támogatóját és barátját, a mindig méltányosan és igazságosan gondolkodó és cselekvő Ney Bélát Mintha a haldokló építőművészetnek és iparnak a sírja elől akarna menekülni, úgy költözött el örök pihenőjére. Az új év kezdetén pedig felelős szerkesztőnk, Mihályfi József kezéből is kicsavarta a halál a szerkesztői tollat, melyet sok éven át ügyünk érdekében nagy odaadással, tudással, törhetetlen energiával és becsülettel forgatott. Egy Ney Béla, mint Mihályfi József érdemeinek méltatására még meg kell keresni a méltó formát.*) A magyar műszaki világ hálával emlékezik meg Mihályfi József nagy érdemeiről, melyet művészetünk és iparunk érdekében évtizedes írói munkájával szerzett. Emléke körünkben örökké élni fog! És most, ti kedves barátaim, kik az új világ ébredés küszöbén az „Építő Ipar — Építő Művészet" szerkesztését átveszitek, tudjátok meg, hogy zászlósok szerepére vállalkoztatok, vigyázzatok arra, hogy e zászló mindig magyar legyen! s a magyar munka szeplőtlen jelvénye maradjon! *) Érdemes szerkesztőnk áldásos tevékenységéről jövő számunkban fogunk részletesen megemlékezni.