Erdőgazdaság, 1947 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1947-08-01 / 1-2. szám
A MÁLLERD dolgozóihoz! Több, mint egy esztendős munka van már a MÁLLERD mögött és nyugodtan leszögezhetjük, hogy a kezdeti nehézségek ellenére helyes úton jártunk. Most, hogy az Üzem hivatalos közlönyének első számát útjára bocsátjuk, ennek a kezdetnek a problémáiról kell beszélnünk nyíltan és azzal a kötelező őszinteséggel, amelynek az erdőgazdaság minden dolgozóját kortársi együttműködésben kell egybefűznie. Nehéz elindulás volt a MALLERD születése. Az infláció örvényében kavargott egész gazdasági életünk, amikor megkezdtük az új üzem építését. Mindannyian tudjuk, milyen korlátozottak voltak anyagi lehetőségeink: nem voltak hivatali helyiségeink, nem voltak íróasztalaink és írógépeink. Hasonlóképpen hiányoztak a munka egyéb feltételei: üzemi épületeink jelentős része megrongáltan és romokban ,forgótőkénk csekély, szakképzett gárdánk létszáma hiányos volt. Amikor azonban lezárult az inflációs korszak, stabilizációs feladatainknak mégis megfeleltünk. Az organizációs kérdések megoldása még ma sem ért véget, de nyugodtan elmondhatjuk, hogy az ország érdekében vállalt termelési kötelezettségeinknek a szervezési,személyi és pénzügyi akadályok ellenére is megfeleltünk. De ezenfelül azért is nehéz volt a mi elindulásunk, mert tulajdonképpen úttörői voltunk az államosításnak. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy a történelmi jelentőségű fejlődés, kibontakozás máris igazolt bennünket, amikor a magyar erdőgazdaságot az állami üzemesítés irányában vezettük. Tulajdonképpen a MALLERD volt a demokratikus Magyarországon megszervezett első nagy államosított üzem. Munkásságunk pontosan a szociális fejlődés irányvonalához igazodott. Az eredmények megmutatták, hogy nem tévedtünk, amikor állami üzemi szervezetben fogtuk össze az ország egész erdőgazdaságát, egyetlen hatalmas organizáció keretében. Ez a szervezés azonban csak úgy lehetett sikeres, hogy az Üzem valamennyi alkalmazottja lelkiismeretes munkában, közös akaratban fogott össze és most ehelyütt mondok köszönetet a MALLERD minden dolgozójának, aki jószándékkal és a legmostohább körülmények között is helytállással segített az újjáépülő, demokratikus magyar gazdasági rend érdekében vállalt feladatok teljesítésében. Mindez azonban nem elegendő! A folyton változó élet dinamikus parancsai nem tűrik az önelégült megállást. A magyar erdőgazdálkodás újjászervezésének még csak a legkezdetén vagyunk. Olyan óriási feladat hárul reánk amilyenre példát csak a legnagyobb nemzetek közgazdasági életében találunk. Az erdőtelepítéstől, a fatermeléstől a fafeldolgozásig és belső piaci, vagy külföldi értékesítésig, a legkülönbözőbb kiegészítő és melléküzemi munkaágak kiépítéséig egészen rendkívüli sokágú gazdasági gépezetet kell felépítenünk. A további organizálás sikerének elengedhetetlen feltétele hogy az erdőgazdaságban dolgozó mérnökök és tisztviselők, szellemi és fizikai dolgozók összakaratát koordináljuk, a szaktudást, a szorgalmat, a jóakaratot, a munkakészséget közös nevezőre hozzuk. Nem bízhatunk munkánk eredményességében ha nem tudjuk elérni, hogy a munkában résztvevők mind ugyanazt akarják. Minden szervezésnek itt van az ugrópontja. Tudjuk, hogy a magyar erdőgazdálkodás fejlődésének szekere elakadt az elmúlt évek dezorganizált erdőpusztításainak ingoványában. Ezt a szekeret kimozdítani és a járható útra juttatni csak úgy tudjuk ha valamennyien egy irányba toljuk, vonszoljuk, vezetjük. A mi további eredményeink alapja tehát az összakarat egyirányú koordinálása. Ezzel az összefogással tartozunk nemcsak az erdőgazdaság ügyének, amelynek becsületes munkásaivá szegődtünk, hanem tartozunk a demokratikus Magyarországnak is, hogy az új idők követelményeinek megfeleljünk. Ennek a gondolatnak a jegyében kell most felhívnom kartársaim és munka-, társaim figyelemt arra, hogy álljanak szívvel-lélekkel az alkotó, nemzetépítő munka szolgálatába. Legyünk azzal tisztában, hogy ha a szükséges összefogást nem tudjuk elérni, akkor az elérhető eredmények is gyengébbek lesznek. A sikertelenségnek pedig nem lehet más következménye, mint hogy az egész közösség vagyonának a magyar erdőkincsnek a kezelését az államgazdasági élet irányítói elveszik azoktól, akik eredményeket felmutatni nem tudnak és más kezekre adják. Problémáinkat meg kell vitatni — ezt szolgálja majd ez a közlöny is —, de a vitatkozásnak egy percre sem szabad megbénítania a tevékeny munkát. A demokrácia ma mindenkinek megadja a hozzászólás jogát, sőt elkötelez minden egészséges gondolkodású embert a kritikára. De a bírálatnak nem lehet más célja, minthogy mindenkor előmozdítsa az eredményes munkát, hogy tevékenységünket a lehető legjobban végezhessük el a nemzet és a demokratikus gazdasági fejlődés érdekében. Fokozottabban érvényes mindez a most induló hároméves tervben, amelynek megvan természetesen a maga igen nagy jelentőségű erdészeti szakasza is. Az erdőgazdálkodás sok évtizedes tervszerűséggel kiépülő tevékenységében a hároméves terv csak az első lépés, az alapok lefektetése. De akkor végzünk jó és hasznos munkát, ha az egész magyar nemzetgazdaságot átfogó hároméves terv sikerét minden rendelkezésünkre álló eszközzel elősegítjük s a magunk területén minden tekintetben hozzájárulunk az egészséges gazdasági rend kibontakozásához. Meggyőződésünk kell, hogy legyen: a magyar gazdasági élet fellendülésének alapja csak a virágzó erdőgazdálkodás lehet. Tegyünk meg tehát minden lehetőt, hogy a mi munkánkból valóban a nemzet vagyonának és jövedelmének reális gyarapodása következzék. Ezzel tartozunk hivatásunknak és a demokratikus Magyarországtól kapott megbízatásunknak. Barlai Ervin