Fémiparosok Lapja, 1924 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1924-01-15 / 1. szám
4. oldal. FÉMIPAROSOK LAPJA 1924. január 15. Kalkulációról. Háború előtt megjelent szaklapunk és legutóbb pedig a Szerelő, Bádogos és Fémipari szaklap már foglalkozott kalkulációval, ajánlatosnak tartom, ha a kalkulációt és ezzel kapcsolatos dolgokat időközönként a tisztelt tagtársak továbbra is figyelemmel kísérik, sőt állandóan foglalkoznak vele, mivel a mellékanyagok emelkedése fontos szerepet játszik a kalkulációban. Békeidőben mellékanyagokat fel nem számítottunk, de most, mikor minden csekélység nagy összegbe kerül, hogy kalkulációnk pontos és tökéletes legyen, minden apró anyagot (az alanti kalkuláció szerint) fel kell számítanunk, mert ellenkező esetben egy, a kalkulációba be nem vett veszteségünk van. Nevetséges dolog volna, hogy szaktudásunkat magunkba temetve ridegen elzárkózzunk egyes tagtársaink elől és őket magukra hagyva csak tapogatózni hagyjuk. Az én szerény véleményem az, hogy minden kortárs szaktudását a legmesszebbremenőleg terjessze, úgy gyakorlati, valamint értelmi alapon. A továbbiakban pedig nem látom károsnak azt sem, ha teljesen laikus és nem szakmabeli egyének megtanulják a kalkulációnak azt a bázisát, mely elmaradhatatlanul szükséges. Hogy mi az előnye és mi a hátránya a kalkuláció tudásának és nem tudásának, röviden rá akarok világítani. Ha egy költségvetést tökéletes kalkulációval készítünk, akkor felszámítjuk az anyagot, a mellékanyagot, a munkabért, régiót és hasznot. Ezeknek az összege képezi a tökéletes kalkulációt. Pályázatoknál előfordulnak esetek, hogy a benyújtott ajánlatok között 30—40, sőt 50%-os differencia is van, mely a meggondolatlanság és kapkodó természetnek szembeszökő példája és végeredményben pedig mindnyájunknak tisztességes kereseti lehetőségét sérti. Ha pedig valaki 50%-kal drágább a megengedhetőnél, annak is csak ő látja kárát, mert ezek után munkaadói teljesen mellőzni fogják. Ezért kell minden tekintetben józanan kalkulálni, mert úgy a piszkos verseny, valamint az ész nélküli magas ár csak árt iparunknak. Azt mondhatnánk, hogy nekünk a piszkos konkurrencia nem árt, mert ha valaki olcsóbban vállal, valószínűleg belebukik és így legalább megszabadulunk tőle. Hát ez tévedés, mert jön helyébe más iíz, akik ugyanígy járnak. Ennek sohasem lesz vége, mert ez mindig így volt és ezután is így lesz. Az ilyen állapot tarthatatlan, föl kell világosítani őket téves elméletükről, meg kell tanítani az észszerű kalkulációra és alkalmat kell adnunk illetőleg szolgáltatnunk a kalkuláció tanulására, mely reális bázisa lesz a mi jövőnknek és ezáltal próbáljuk meg iparunkat egészséges alapra fektetni. . Most pedig rátérek a kalkuláció gyakorlati bemutatására. Ha 1 méter csatornának vagy 1 méter csőnek ki akarjuk számítani az önköltségét, akkor először felsoroljuk az anyagot, ehhez hozzászámítunk anyag-veszteség címén bizonyos százalékot, mely anyag-veszteség alatt értjük a hulladékot és az egymással való összedolgozás által föl nem mérhető és föl nem számítható anyagot. A függőcsatorna, kéményszegélylefedéseknél és hasonló munkáknál elég 5% anyagveszteséget, a lefolyócsöveknél azonban feltétlenül 10%-ot kell számítanunk, mert konkrét dolog, hogy mikor a munkás a lefolyócsöveket készíti és elhelyezi, néha 6—7 cm.-re is összedugja, azonkívül hulladék is van. Sőt nem tudom, hogy az 5%, illetve 10% nem-e kevés, mert legutóbb azt tapasztaltam, hogy például a horganylemez súlytáblázat, mely éveken át gyártott lemezeknek felelt meg, inkább néhány dekagrammal könynyebb volt, ma pedig jó néhány dekával nehezebb. Ezáltal már úgyis veszteségünk van, ennélfogva nagyon fontos a kalkulációból ki nem hagyható százalékveszteségnek a felszámítása. A felhasználandó mellékanyagok is jelentős összeget tesznek ki és ezt a kereskedő által felszámított 3% forgalmi adóval együtt a kalkulációba kell csatolnunk, melyhez még a munkabér is hozzájárul. Mindezeket összegezve megkapjuk annak a munkának folyó négyzetméter vagy darabnak az egységárát. Bérháznál a munkaidőt darabonként vagy méterenként 2 órát számítva 1 szakmunkásnak és 1 segítőnek. Nagyobb gyáraknál a munkaidőt 10 órára redukálhatjuk. Ha csak néhány méter átalakításáról van szó, akkor sokkal több munkaidőt kell számítanunk, mint 2 órát, mert az út oda és viszsza szintén a munkaadó rovására megy. Példa a kalkulációhoz: Félkör alakú függőcsatorna 13. számú horg. bádogból 190X 115 mm. keresztmetszettel, 40 cm. kiterítve csatornakampó stb.-vel. 0.40 m. 13. sz. horg. bdlg, 2.07 kg. á 9500.— 19665.— 5% hulladék 983.— Munkaidő: 1 bádogos szakm. 2 óra á 3335.— 6670.— Munkaidő: 1 segédmunkás 2 óra á 1800.— 3600.— 35431.— Hiába minden okoskodás ez az összeg a tiszta önköltség, ennyibe kerül 1 méter csatorna, ebből 1 koronát sem lehet lecsípni, mert már az is veszteség. Ehhez hozzá kell számitani a régiót és hasznot, mert anélkül munkát vállalni nem lehet és nem szabad. Egyedi Jenő. 0.06 forrasztóan 14000.— 840.— 0.50 kg. faszén 600.— 300.— Csatornakampó 2400.— 2 drb. kov. vasszög 120.— 240.— 3% forg. adó 24428, 733, 25161.— Vörösréz •* sárgaréz lemezt, rudat, csövet, szegecset szállítunk raktárról legolcsóbban. Veszünk ócska vörös- és sárgarezet Finger és Fia Budapest, VI. Hajós utca 41, Telefon 16—19, 19—29 KÖRTING B. ÉS E. RÉSZVÉNYTÁRSASÁG, GÉPGYÁR BUDAPEST, VIII. KISFALUDY UTCA 11. SZ. Telefonszám: József 15-02 és József 110-17 Motorok és gőzgépek fáradt melegének gazdaságos felhasználására szolgáló telepek és berendezések létesítése. Melegvízmelegítő, központi fűtés és mindennemű ipari szárítóberendezések. Hideg és meleg úton működő víztisztító berendezések. Sugárszerkezetek, u. m.: Acélfúvók. Kéményventilátorok. Kondenzátorok. Gőzsugárlövettyűk (Injektorok) Elevátorok. Légnedvesítők. Porlasztók, stb. Motorok bármily szilárd, folyékony és gázalakú tüzelőanyagra. Nyersolajtüzelő berendezések.