Grafikai Szemle, 1910 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1910-01-01 / 1. szám
az eddig ismert adatokon kívül újat ? Érdekel minket minden, ami e tragédiát megvilágítja. Halála után róla mondott három gyászbeszéd maradt meg régi szokás szerint kinyomtatva, egy füzetbe egyesítve. Ha ezeket a beszédeket erős figyelemmel nézzük, újból megelevenedik a temetés jelenete. Látunk és hallunk ott megrendítően érdekes dolgokat. De előbb vázolnunk kell a külső képet. 1702 március 20-án meghal Tótfalusi Kiss Miklós. Azt tudtuk róla eddig is, hogy temetésén hárman mondottak gyászbeszédet. Csepregi Zurkovits Tahály, egyik legnagyobb ellensége; Szatismár- Témeti Tiibály, Némethi Sámuelnek, Kiss legádázabb másik ellenségének bizonyára rokona, ha nem testvére; s utolsónak enyedi Istvárt nagyenyedi teológiai professzor, Tótfalusi jóbarátja s pártfogója. A beszéd kinyomtatott példányából azt látjuk, hogy a két első szónok március 22-én, tehát halála után harmadnapra beszélt, koporsóba tétekkor, kolozsvári siralmas házánál, Enyedi pedig április 4-én. Ismerve ama kor szokását, melyről Tipor »Metamorphosis«-ában is tanúságot tesz, megértjük, hogy a Tótfalusi tulajdonképpen való temetésén beszélő Turkovits tanítást, Némethi Mihály orációt, Enyedi pedig napok múltával temetési prédikációt mondott, legnagyobb valószínűség szerint a belfarkas utcai templomban. Erre a temetésre akkor már ki is nyomtatták Kiss barátai szokás szerint a latin dicsérő verseket, melyek egy példánya mai napig ott van a templom falán. Most még egy pár vonást M. Tótfalusi Kiss Miklósról magáról. Zsémetfi Tilisjásy mondja róla beszédében: »Kitsiny volt ugyan, a’ minthogy azt a’ maga nevével is hordozta; de e’ Kitsiny testben a’ közönséges jóra olly nagy és kiterjedt lelket viselt, hogy Nagy nevetis érdemelt volna.« Vegyük ehhez azt az adatot, melyet egy másik tizennyolcadik századbeli kéziratban feljegyezve találtam róla: »vala fekete és gondolkozó komor ember«. Egy harmadik adat melankolikusnak mondja. Íme, előttünk áll alakja úgy, amint az életben járt-kelt. De most a ravatalon fekszik. Ugyancsak az elparentálók nyomán tudjuk, hogy hűséges özvegye, Székely Thária asszony, kivel tizenegy év s pár hó előtt esküdött meg, s két leánya áll a ravatal körül, két neveletlen árva leánykája. Két fia előbb meghalt, »őket maga előtt a mennyei örökségének elfoglalására elől bocsátotta mint zálogait«.. Most kezdődik a gyászbeszéd. Megszólal Csepregi Zurkovits Tiibály tanító, Kiss kíméletlen, gőgös ellensége, akit azonban Kiss végrendelete tanújául hívott meg egy hóval előbb. Turkovits elmondja a textust, és szófia az HÍI Titézesnek, mondván: Ímé én nevezet szerint hívtam a 'Bétzaléelt, az Tjur fiának, az Úrinak fiát a Juca nemzetségéből, és bétöltöttem az Istennek lelkével, böltseséggel, értelemmel, tudománnyal; és minden mesterséggel Fejtegetése rendjén előre bocsájtja, hogy Szent Pál tanítása szerint: »Tíz ajándékokban különbség vagyon, de ugyan azon Ciliéke«; »a’ külömböző szolgálatra kibotsáttatott szolgáknak sok-féle ajándéki azon Egy LÉLEKNEK munkájától vannak«; »szóval jó inventiosus ember, vagy jó Gaéda (vagy), mint Bétzaléel; a’ te jó Istenednek Lelke töltött bé azokkal a' szép ajándékokkal'. »Ez a dolog, — folytatja, — Isten Lelkének ajándékival fel— ékesített Keresztyén Emberek, kettőre tanít benneteket.« Most aztán kitör a Kiss régi, kevély ellensége. Talán magát akarja igazolni. Féssében arra tanít: hogy kevélyek és felfuvalkodtak ne legyetek. Bölts, Tudós vagy sz: Írásnak titkaiban, világi bölcseségben; Ne légy kevély véle. )ó mester ember vagy, hozzád hasonló mesterségű ember nintsen a városban, vagy nagy földön is, talán az egész országban is. Ne fuvalkodgyál fel. Nagy tanácsú, eszű, okosságé ember vagy, sokan udvarolják ajtódat, sokan élnek tanátsoddal, eszeddel, sokan tisztelnek nagy elmédért ajándékokkal. Ne hidd el magadat, mllert mindez a tisztesség nem napkeletről, sem nem enyészetről vagy a délről jött, Istennek (a’ ki aláz és magasztalj Sz. Ceske ékesítette a lelkedet ezekkel, Sóit. 75. Ide tartozik sz. Pál apostolnak ama szép és idvességes intése, melyet találunk 2 Tőr. 4 : 6, 7. ízeket pedig Thyámfiai néminemű példában szabtam én reám és elporlásra ti érettetek, hogy a mi példáinkban tanuljátok meg, hogy annak felette a mint meg-irattatott nem jó böltselkedni, hogy egyitek a’ másítok helyében egymás ellen ne fuvalkogjatok fel: mert kitsoda különböztet meg tégedet másoktól? !Mitsodád vagyon pedig amit nem vettél volna ! Trogyba vetted