Gumiipari Hirlap, 1935 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-03 / 1. szám
1. szám. Budapest, 1935. jan. 3. II. évfolyam. MŰSZAKI, EGÉSZSÉGÜGYI, SPORT, RUHÁZATI ÉS MÁSFAJTA GUMIÁRUK, ALBEST ÉS MŰANYAGOK SZAKKÖZLÖNYE A MAGYARORSZÁGI GUMIJAVÍTÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE HIVATALOS LAPJA. Ungarisches Fachblatt der gesamten Gummiindustrie und Kunststoffe. Amtliches Blatt des Landesverband der Ungarländischen Gummiwaren Rep^rateure. Kedves olvasóinknak és barátainknak eredményes újévet kívánunk Gumilakkok, gumiáruk lakkozása Előfizetési ár: Abonnement: Évi 6.— P. pro Jahr Szerkeszti — Rédacteur SZTERÉNYI JÓZSEF A gummiáruk természetes felülete nem felel meg a legtöbb használati tárgyak követelményeinek. Fénytelen, kissé tapadós, port és a használat nyomait könnyen felveszi, ennek következtében nehezen tisztítható, továbbá kissé használt, kopottabb állapotában felülete használatos bőrfényesítő szerekkel sikeresen nem csinálható. A közöltek következtében ruházati, sport és egyéb célokat szolgáló gummiáruk gyártásánál egy régi követelmény a készáruknak díszes és a felsorolt hibákat kizáró felülettel való ellátása. Miután a legtöbb gummiáru legalábbis flexibilitásával tűnik ki, az összes ismert felületi csinozási lehetőségek (felfestés, lakkozás, stb.) rendkívüli követelményekkel áll szemben. Természetszerűleg felmerült az a kérdés, nem lehetne-e magát a gummianyagot minden külső befolyás és idegen anyagok hozzátétele nélkül ezen csinozási követelményeknek megfelelőleg kikészíteni. Tényleg ismeretesek a legmodernebb eszközökkel, így pl. hőlégvulkanizálási technikával előállítható tiszta fényes gummifelületet és még régebben ismeretesek voltak a mártással felvitt tiszta gummi, melyek bár fényes, a gummialappal együtt nyújthatók és flexibilisek, de puhaságuk és kis ellenállóképességük következtében hamarosan elfénytelenednek és így használhatatlanok. Mielőtt a gummiáruk felületének lakkozás és hasonló módon való csinosításával behatóbban foglalkoznék, ismertetni szeretném az ilyen díszített felületek készítésével fellépő problémákat. A jól elkészített lakkozott felületnek fényességét, felületi folytonosságát, jól tisztíthatóságát teoretikusan a gummiáru élettartamával egyidejűleg meg kell tartania. A közöltek szerint ezen lakkfelületnek különféle behatások elleni szilárdsággal és keménységgel kell bírnia. Ennek ellenében az alapot képező gummikészítmény már csak flexibilitása és formaelasztikussága miatt sem lehet egy előnyös hordozója a fentebb közölt tulajdonsággal bíró díszítő- és védőrétegnek. A probléma tehát, megfelelően összehangolni a két ellentétes beállítású anyagot, vagyis a relatív kemény és nehezen karcolható, természeténél fogva csak szűk határok között hajlítható és csak nagyon kis mértékben nyújtható lakkréteget a természeténél fogva korlátlanul hajlítható, erősen nyújtható gummiréteggel. A probléma még azáltal is súlyosbíttatik, hogy kivulkanizált gummifelületek a legtöbb ismert anyaggal szemben tartós tapadás és egyesítés szempontjából a gyakorlatban hátrányosan ismert módon elutasítóan viselkednek. Érdekes módon a gummiáruk lakkozása úgyszólván a gummiárugyártás őskoráig nyúlik vissza. Épen az akkori idők gyártásának előítéletmentessége és a mai keveréstechnikai és öregedésre vonatkozó tapasztalatok hiánya adta meg az akkori technikusoknak azt a merészséget, hogy két olyan ellentétes végproduktumot adó anyagot, mint lenolaj lakkszármazékot és gummit a régi szakkifejezéssel élve egymásra égessenek. A probléma megoldása a modern elképzelések szempontjából tekintve minden várakozáson felül sikerült, melynek kulcsa azonban az akkori technika egy hiányában, a sikeres gyors accelerálás nem ismerésében gyökeredzett. Az akkor gyakorolt eljárások szerint az ilyen lakkozott gummiáruk vulkanizálása 24 óra égetésnek nevezett direkt vulkanizálás és 36 óramérésnek nevezett utóvulkanizálás követ- Szerkesztőség és kiadóhiv. Redaction und Admin. VI., Podmaniczky utca 49. Telefon: 11 8-31.