Halászat, 1940 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-15 / 1. szám
A HALÁSZAT MINDEN ÁGAZATÁT FELÖLELŐ SZAKLAP. KIADJA: AZ ORSZÁGOS HALÁSZATI EGYESÜLET. SZERKESZTI: UNGER EMIL DR. Kéziratok és szakkérdések a szerkesztőség címére küldendők. Előfizetési díjakat és hirdetéseket az Országos Halászati Egyesület Budapest, V.ker. Kossuth Lajos tér 1. II. emelet 215.) fogad el. MEGJELENIK EGYELŐRE MINDEN HÓ KÖZEPÉN. Az Országos Halászati Egyesület tagjai ingyen kapják. Egész évre 12 pengő. Nemtagoknak előfizetési díj: Fél évre 6 pengő. Külföldre egész évre 16 pengő. Állami alkalmazottaknak 50 °/c-os kedvezmény jár. Verantwortlicher Redakteur: Dr. Emil Unger. Administration: Ungarischer Landesfischerei-Verein, BUDAPEST, Kossuth Lajos-tér 11. 11. 215. Szerkesztőség: Budapest, 11., Herman Ottó út 15. sz. VI. Kir. Halélettani és Szennyvíztisztító Kísérleti Állomás. HALÁSZAT - (FISCHEREI) FACHBLATT FÜR DIE GESAMTINTERESSEN DER FISCHEREI Organ des Ungarischen Landesficherei-Vereins Budapest. Redaktion: Kgl. Ung. Versuchsstation für Fischereibiologie und Abwässerbeseitigung, Budapest, II. Herman Ottó-út 15. sz. TARTALOM : Hazai pisztrángtermelésünk irányelvei és kilátásai. Dr. Mika Ferenc és Dr. Varga Lajos — Nemzetközi víztechnikai kiállítás és halászati Kongresszus Liégeben- Dr. Rotarides Mihály. — Csallóköz halászatának törénete- L. K. — Társulatok. — Egyesületek. Külföldi lapszemle. — Újdonságok. — Árjegyzés. — Hirdetések. INHALTSANGABE FÜR DAS AUSLAND: Richtlinien und Aussichten der Ungarischen Forrelenzucht. — Intern — Wasserbauausstellung und Fischerei Kongress in Liege. — Die Geschichte der Fischerei in Csallóköz. — Gesellschaften und Vereine. — Auslandschau. Neuigkeiten. — Preisliste. — Annoncen. Hazai pisztrángtenyésztésünk irányelvei és kilátásai. (Folytatás) Írta: Dr. Mika Ferenc és Dr. Varga Lajos (Sopron). A magasabbrendű virágos növények közül a mi hegyi patakjainkban szórványosan előforduló hullámzó boglárka (Ranunculus fluitans Lam.) kedveli a gyorsfolyású helyeket. Ágai több méteres hullámzó fonatokat alkotnak, amelyek szívósságuk révén árvizekkel is dacolnak. E növény sűrű szövedékében a pisztráng bőségesen talál táplálékot és szükség esetén menedéket is. A csendesfolyású helyeken a hináros boglárka (Ranunculus trichophyllus Choix) a békaszőllőfélék (Potamogetonaceae) közül a szórványosan előforduló Potamogeton fluitans Roth, a P. densus L. valamint a dombvidék patakjaiban gyakori P. crispus L. sűrű szövedékei szintén jó legelői a pisztrángnak. Kiterjedt pázsitokat alkot sokszor a vízi deréce (Veronica beccabunga L.) és a zsombor (Nasturtium officinale L.), melynek sűrűjében rengeteg bolharák él, a pisztráng kedvelt tápláléka. De a bolharákokon (Gammaridae) kívül tegzes szitakötők (Trichoptera), kérészek (Ephemeridae) álcái is nyüzsögnek. A növényzet szárainak aljában összegyűlt és szerves anyagokban gazdag iszapban különböző férgek (Tubifex, Nematoda), árvaszunyogálcák (Chironomidae) stb. élnek s jórészüket a pisztráng is szívesen fogyasztja. Látjuk, hogy a hegyipatak különböző életterei mind más és más életfeltételeket nyújtanak az élő szervezetek összességének az u. n. biocönozisnak, aszerint, hogy milyen a vízfolyás sebessége. Természetes, hogy ezek milyensége a pisztráng elterjedésében és fejlődésében is megnyilatkozik. A víz fizikai tulajdonságai közül a hőfok a tápláléktermelés szempontjából a víz mozgásával kapcsolatban jut jelentőségre. A jobban felmelegedő lassúbb folyású víz a talajból a szervetlen anyagokat nagyobb mennyiségben oldja fel, mint az alacsony hőmérsékletű, sebesen zuhanó vizek. A vízben oldott ásványi sók a vízben élő különböző növényi szervezetek szempontjából nagy jelentőséggel bírnak és így végeredményben a víz hőfoka a táplálék termelő képességére is kiható fontos tényező. A pisztrángos patakok medrének kialakulása nemcsak a vízfolyás sebességétől, eróziójától függ, hanem a terület földtani (geológiai) felépítésétől is. Ez a tényező szintén nagyon fontos a patak növényi és állati életének kifejlődésére. Szerepét két kutató igyekezett kideríteni (idézi Seez R. „Über die Bewirtschaftung und Pflege der Forellenbüche“ c. értekezésében). E kutatók azt vizsgálták meg, hogy a különböző szerkezetű patakmeder négyzetlábnyi felületén hány grammnyi olyan állat él, mely a pisztráng táplálékául szolgál. A következő viszonyokat találták: 1. sziklás vízfenéken 2. homokos vízfenéken 3. aprószemű kaviccsal fedett 4. nagyszemü kaviccsal fedett 5. kőtörmelékkel fedett vízf. 6. iszappal fedett vízfenéken 7. magasabbrendű név. benőtt vízf. 0.98 vízf. 1.28 1.88 4.29 vízf. 37.00 Azt, hogy ezek a megállapítások mennyiben vonatkoztathatók a mi hazai pisztrángos patakjainkra, hasonló vizsgálatoknak kellene eldönteniök. Kétségtelen, hogy a grammokban kifejezett állatmennyiségi adatok módosulhatnak, ámde a sorrend feltétlenül változatlan maradhat. Ezek az adatok jól mutatják a patakmeder felépítésének, szerkezetének fontos szerepét a patak termelőképességében. A legkevesebb, elenyészően kis mennyiségű táplálékot a vízfenéknek a víz sodró hatásától simára csiszolt kőlapokkal borított részei termelik. A nagyobb s így jobban helyhez rögzített kődarabokkal fedett patakmederben gazdagabb állatvilág tenyészik, mint a többnyire mozgó s így változó homokpadokon, vagy az aprószemű kavicsdarabok kicsi hézagai között. Kedvezők a viszonyok az iszapos vízfenéken, de a pisztráng táplálkozása szempontjából annyira fontos alsóbbrendű állatvilág a legnagyobb mennyiségben — minden más 0.0065 gr. állat él; 0.46