Halászat, 1943 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-15 / 1. szám
zése esetében természetesen a fontosabbat kell előnyben részesíteni. Ami különösen a halászati jog körén belül az, itt érdekeltek egymás közötti rangsorát illeti, arra később térek rá. Ami már most a halászati jog történetét illeti, kétségtelen, hogy az sehol a világon, de hazánkban sem volt soha a földtulajdon «elválaszthatatlan tartozéka». A kezdeti stádiumot valószínűleg mindenütt a szabad halászat képviseli, még a megtelepülés utáni időben is. (Folyt. köv.) Az őszi halpiac régi megállapítás, hogy a halpiac szeszélyes és kiismerhetetlen. Az elmúlt nyár és ősz azonban még a legjózanabb és legvalószerűbb számításokat is keresztül húzta. Mert ugyan ki gondolta volna, hogy a nyári hónapok alatt rendkívül keresett hal iránt őszre egészen meglanyhul az érdeklődés . És ki gondolhatta volna, hogy az 1941-es őszi forgalom sokkal erősebb lehessen az 1942-esnél? Nyáron ugyanis magasabbak voltak az élőponty-árak, mint az őszi hatósági ármegállapítás után, a nyári hónapok alatt bőségesen kaphattak a háziasszonyok zöldségfélét és gyümölcsöt, s feltételezhető volt tehát, hogy az őszi hónapok idejére a halpiac élénksége fokozódni fog. Igaz ugyan, hogy a hálóra élő években a lehalászások idején mindig bizonyos pangást észlelhettünk a halpiacon és rendszerint csak karácsony felé mutatkozott javulás, az erős forgalmú 1941-es őszi hónapok után azonban mindenki joggal remélhette, hogy az elmúlt ősz az előzőnél jóval erősebb lesz Tagadhatatlan ugyanis, hogy az általános gazdasági — különösen pedig a közellátási — helyzet most kedvezőtlenebb, mint az előző évi volt. A nyári halpiac élénkségét viszont magyarázza az is, hogy folyóvizeinkből nagyon sok hal került a hazai piacokra. A belföldi árak a tavalyiakhoz képest emelkedtek, de a németek még mindig csak a régi áron voltak hajlandók átvenni a jegeli halfééket. Így aztán a nyár folyamán a kivitel megcsappant, s a nyiltviek halászatának eredménye a belföldön értékesült. A németekkel történt új megállapodás után ismét megindult a jegek hal kivitele Németország felé, úgyhogy a piacokra nem került olyan nagy mennyiségű folyóvízi hal, mint a nyári hónapok idején. A halfogyasztás csökkenté ezek kétségtelenül egyik oka az is, hogy háziasszonyaink a zsírjegyre részben margarint kapnak. Ez pedig a hal kisütésre nem nagyon alkalmas Mindezek ellenére mégis meglepésként hatott a pesti piac őszi lanyhasága, pedig a nyári éénkség, különösen az élőhalban megnyilvánult kereslet, leginkább azonban a nyári élőrontyárak nagyon sok termelőt arra az elhatározásra indítottak, hogy tavaikat már szeptember folyamán lehalászszák és termésüket — vagy legalábbis annak egy részét — a kedvezőbb nyári áron értékesítsék. Igazán szerencsének mondható, hogy a rendkívüli meleg szeptemberi időjárás ezeknek a terveknek valóra válását megakadályozta, máskülönben ugyanis az élőpontj ára még a hatósági szabályozás előtt lezuhant volna. A szeptember második felébén hirtelen és szinte érthetetlenül beköszöntött üzlettelenség még így is sok kereskedőnek okozott komoly gondot és jelentős kárt. A legtöbben ugyanis a nyári élénk forgalom alapján kötöttek le nagyobb tételeket szeptemberi átvételre. A kedvezőtlen üzletmenet következtében azonban október elsején, amikor az új — alacsonyabb — árak életbe léptek, még nagyon sok nyári árban vett és eladatlan telőpontjuk volt a bárkákban. De nem váltak valóra a haltermésre vonatkozó jövendölések sem. Általábanazt jósolták, hogy sok kicsiny halunk lesz, első osztályúra pedig nem nagyon számíthatunk A hosszú, meleg ősz rendkívül kedvező hatással volt a pontyok fejlődésére, és ha a lehalászások mennyiségi eredménye általában nem is mondható kedvezőnek, kétségtelen, hogy a halak a legtöbb helyen meglepően szépen fejlődtek és nagyobbra nőttek a reméltnél. Az ívás csaknem mindenütt jól sikerült, az ivadék sem mondható aprónak. A késői lehalászások és a korán beköszöntött fagyok miatt az ivadékszállításokat az ősz folyamán csak részben lehetett lebonyolítani, úgyhogy ezért nagyon sok tógazdaságban a kihelyezést nem is végezték el. Hatósági ármegállapítás ritkán szokott közmegelégedést kelteni, így történt ez a mostani őszön élőponty-árak szabályozása alkalmával is. Sokan egységes árat szerettek volna a ponty nagyságára való tekintet nélkül. Mások viszont azért elégedetlenkedtek, mert szerintük nincsen megfelelő mértékkülöib és a kicsiny és a nagy hal között. Több termelő mondotta, hogyha ez az irányzat nem változik, nem érdemes nagy halakat termelni. Jobb üzlet ugyanis a kis hal nevelése, ha nem fizetik meg a kockázattal és több költséggel előállított nagyobbat. Szomorú, de általánosan tapasztalható jelenség, hogyha valaminek az árát hatóságilag megszabják, nyomban eltűnik a piacról. Sokan panaszkodnak közellátási nehézségek miatt, legbántóbb azonban, hogy végeredményben mindent lehet kapni, de természetesen nem a rendes kereskedői forgalom útján. Éljen ezért számos termelő semmiképen sem akart belenyugodni abba, hogy haláért csak a megszabott legmagasabb árat kapja. Egyesek nem tudják megérteni, de el sem hiszik, hogy a halpiacon nincsen zúgkereskedelem, nincs dugott áru, és hogy a kínálat még mindig nagyobb a keresletnél. Természetes viszont, hogy az élő ponty-eladást egy kereskedő sem erőlteti, mert valószínűnek tartja, hogy a tavaszi hónapok idejére a kereslet rendkívül élénk lesz. Reméljük azonban, hogy ennek az évnek első felében bőségesen kerül a piacra szabadvízi hal is, nem úgy mint tavaly, amikor a közönség halszükségletét csaknem kizárólag élőponttyal kellett fedezni. A karácsonyi ünnepek előtt, mint minden esztendőben, most is erősen megnövekedett a forgalom. Valószínűleg főképen az enyhe időjárás okozta, hogy a közönség túlnyomórészt csak élő halat vásárolt. Feltehető azonban, hogy ennek az évnek első felében bőségesen kerül a piacra szabadvízi hal is, nem úgy mint tavaly, amikor a közönség halszükségletét csaknem kizárólag élőponttyal kellett fedezni. A karácsonyi ünnepek előtt, mint minden esztendőben, most is erősen megnövekedett a forgalom. Valószínűleg főképen az enyhe időjárás okozta, hogy a közönség túlnyomórészt csak élő halat vásárolt. Feltehető azonban, hogy ebben része volt annak az ellenszenvnek is, melyet a halat ritkábban vevő háziasszonyok a nem élő hallal szemben tanúsítanak. A közeljövő egyik fontos feladata, hogy a nagyközönséggel a nem élő, friss halat megkedvelhessük, hiszen tógazdasági élőponty-készletünkkel a tavaszi hónapok igényét nem tudjuk kielégíteni. Míg egy esztendeje az akkor is erős karácsony után nagyon gyenge szilveszter következett, idén a szilveszteri forgalom is erős, sőt meglepően erős volt. Háború van, nehéz időket élünk. Lehet, hogy a piac helyzete ingadozó, sőt néha kedvezőtlen, kétségtelenül vannak termelési nehézségeik is. Lehet, hogy a haltenyésztés kevésbbé jövedelmező, mint más esztendőkben, ámde sem a termelőknek, sem a kereskedőnek nem szabad rideg üzleti átokból, később jóvá nem tehető rövidlátással csak a közeli jövőt néznie. A magyar pontytenyésztés európai színvonalának a nehéz viszonyok között nem szabad lesüllyednie. Igaz ugyan, hogy ma mindenféle pontyot el lehet adni, akár kicsiny, akár nagy, akár tükrös, akár pikkelyes, akár nemes alakú, akár csökött, — ez azonban mégsem lehet ok arra, hogy a nem anyagiakat, hanem szorgalmat és szakszerűséget kívánó nemes jxinty-tenyésztést elhanyagoljuk Ugyanígy azonban a kereskedőket se szédítse meg a könynyű értékesítési lehetőség, mert eljöhet még — és valószínűleg el is érkezik — az az idő, amikor nagy szükség lesz arra a vásárlóközönségre, amelyet most inkább csak a más élelmicikkekben mutatkozó hiány indít a halvásárlásra. A magyar haltenyésztés és halkereskedelem színvonala éjjen úgy megköveteli, mint a tógazdák és kereskedők leganyagibb érdeke, hogy a termelés és értékesítés a nehéz idők alatt is feladata magaslatán álljon. Csakis így tud megrázkódtatás nélkül beleilleszkedni a háború után megváltozó gazdasági életbe. Uzoni László