Honi Ipar, 1909. január-június (10. évfolyam, 1-12. szám)
1909-03-15 / 6. szám
■ BIV«*0mQv* I NflfClp&fg teta _ f 'fej 82 lefJ p.:=,SS v Vi.»«ir\ V-épitésier Wawt ^0 RÉSZVÉNYTflR5fl5 A6. \ központ! írod«: # \ BUDAPEST,VI., DÉVAI U.21. / \ FIÓKGYÁRTELEP: I \ NAGYSIEBEN. / KÉPES KIMERÍTŐ ÁRIEGVS . . TERVEKET És KöltZÉKET KÍVÁNATRA KÜLDÜNK^-------LEGVET 65EKET INGYEN KÉSZÍTÜNK • ›£› m *0 _i rn, F. $ •a rtfs&f m Gi ///n£~fi 1909. MÁRCIUS 15. De la Villé szálloda, Fiume. 7 Egyedüli magyar szálloda a, központban, közel a vasúti állomáshoz. Étterem! Kávéház! Tulajdonos: Szentgyörgyi Ferencz. Közbenső vámsorompók. Kossuth Ferencnek a függetlenségi párthoz intézett levelének van egy passzusa, mely nyilt közgazdasági titokról rántja le a leplet. Ez a passzus a következő : »Régebben is volt okom sajnálni, hogy tanácsom nem érvényesült, például akkor, midőn a közbeeső vámvonal tényleges fölállítása bizonyos föltételek alatt el lett volna érhető.« A feltételről, mely mellett ez a gazdasági vívmány el lett volna érhető, Kossuth nem beszélt. Mi azonban megmondhatjuk, hogy a feltétel a magyar vezényszó elejtése volt. És hogy az akkori politika nem bizonyult helyesnek, ezt igazolja az eredmény. A vezényleti nyelvet nem kaptuk meg, de elmaradt a közbenső vámvonal is. Pedig ha most állanának a közbenső vámsorompók, úgy sokkal jobban bíznánk az 1918-ra ígért teljesen vámelkülönítésben. Mert akkor az elvi harc már mögöttünk lenne és szinte lehetetlen volna visszacsinálni a gazdasági közösséget. Akkor sokkal biztosabban haladnánk egy fél lépéssel előre, mint két lépéssel hátra, így azonban még sok víz fog lefolyni a Dunán ! A Tulipánszövetség-Magyar Védőegyesület bomlása. Az iparpártolási rovat élén foglalkozunk azzal a ténynyel, hogy Ligárt János, a Tulipánszövetség ügyvezető tanácsosa és ebből kifolyólag gróf Batthyány Lajos, a szövetség elnöke, lemondottak állásukról. Fent említett cikkünkben részletesen beszámolunk ezen lemondások következményeiről. E helyen most csak azt a lemondó levelet közöljük, melyet Ligárt János gróf Batthyány Lajoshoz, a szövetség időközben szintén lemondott elnökéhez intézett. A levél igy szól : »A Tulipánszövetség — Magyar Védőegyesület ügyvezető tanácsosi állásának elfoglalása után egy — az egyesület jövő munkásságára vonatkozó programmszerű javaslatot terjesztettem Nagyméltóságod elé. Ebben kifejtettem, hogy a társadalomnak iparpártolás címen való megadóztatása, vagyis az egyesület működése, szerény véleményem szerint,az általam megjelölt,Nagyméltóságod által is helyeselt úton való haladás esetén — a gyárosok és a kereskedelem teljes bevonása után vezet mindenki által látható eredményre. Tekintettel arra, hogy javaslataim fokozatos keresztül vitelére — Nagyméltóságod által is ismert okok miatt — az időt alkalmasnak nem találom, az egyesület ügyvezető-tanácsosi állásáról lemondok, azon hozzáadással, hogy Nagyméltóságod rendelkezéséig a folyó napi teendőket elvégzendőm. Midőn ennek tudomásul vételét kérem, hálás köszönetemnek is kifejezést adok Nagyméltóságodnak és az igazgatótanácsnak azon kegyes jóindulatáért és támogatásáért, melyben engem néhány hónapi nehéz működésem ideje alatt részesíteni kegyeskedett.« A kereskedők állami támogatása. A Tulipánszövetség Magyar Védőegyesület ez év elején beadványnyal fordult a kereskedelemügyi minisztériumhoz, amelyben azt kérte, hogy azokat a kereskedőket, akik csak honi iparcikkeket hoznak forgalomba, valamely formában állami támogatásban részesítsék. Kossuth Ferenc keresekedelemügyi miniszter a kérelmet elutasította, mégpedig egyrészt azért, mert a kérés teljesítése beleütköznék az egyenlő elbánás elvébe, másrészt leküzdhetetlen nehézségekbe ütköznék annak ellenőrzése, hogy melyik kereskedő hoz forgalomba kizáróan honi iparcikkeket. Az illetékes kereskedelmi egyesületek is foglalkoztak a Tulipánszövetségnek e kérésével és azok sem tartották kívánatosnak és lehetségesnek a kérés teljesítését, azt a helyes elvet állítván fel, hogy a hazai ipar pártolása és ama kereskedőknek a támogatása, akik honi iparcikkeket árusítanak, elsősorban a társadalom feladata. A miniszter álláspontja kétségkívül kifogástalan, de nem árt megállapítani, hogy a Tulipánszövetség indítványának alapeszméje is helyes. Nevezetesen, ha az egyesület nem a generális támogatást, hanem azt kérte volna, hogy a kormány akár erkölcsi, akár anyagi támogatásban részesítse azokat, akik a magyar ipar fejlesztése körül részletes bizonyítás nélkül is feltűnőbb érdemeket szereztek , bizonyára méltánylással találkozott volna az indítvány. Az egyesület különben így is élhet azzal a joggal, hogy tapasztalása szerint arra érdemes kereskedőket igazgatósági, vagy közgyűlési határozattal ajánljon a kormány figyelmébe, mint olyanokat, akik valamely elismerésre igényt tarthatnak. Iparpártolási mérleg. Az osztrák kereskedelmi minisztérium statisztikai kimutatása szerint 1909 január havában Magyarország kivitele Ausztriába 75,2 millió korona, Ausztria kivitele Magyarországba 84 millió korona értékű volt. Ausztria aktívuma tehát 8.8 millió korona, a múlt év január havában 4.2 millió koronával szemben.