Honi Ipar, 1909. január-június (10. évfolyam, 1-12. szám)

1909-03-15 / 6. szám

■ B­I­V«*0mQv* I NflfCl­p&fg teta _ f 'fej 82 lefJ p.:=­,SS v Vi.»«ir\ V-épitésier Wawt ^0 RÉSZVÉNYTflR5fl5 A6. \ központ! írod«: # \ BUDAPEST,VI., DÉVAI­ U.21. / \ FIÓKGYÁRTELEP: I \ NAGYSIEBEN. / KÉPES KIMERÍTŐ ÁRIEGVS­ . . TERVEKET És Költ­­ZÉKET KÍVÁNATRA KÜLDÜNK^-------LEGVET 65EKET INGYEN KÉSZÍTÜNK • ›£› m *0 _i rn, F. $ •a rtfs&f m Gi ///n£~fi 1909. MÁRCIUS 15. D­e la Villé szálloda, Fiume. 7 Egyedüli magyar szálloda a, központban, közel a vasúti állomáshoz. Étterem! Kávéház! Tulajdonos: Szentgyörgyi Ferencz. Közbenső vámsorompók. Kossuth Fe­rencnek a függetlenségi párthoz intézett levelének van egy passzusa, mely nyilt közgazdasági titokról rántja le a leplet. Ez a passzus a következő : »Régebben is volt okom sajnálni, hogy tanácsom nem érvényesült, például akkor, midőn a közbeeső vámvonal tényleges fölállítása bizonyos föltételek alatt el lett volna érhető.« A feltételről, mely mellett ez a gazda­sági vívmány el lett volna érhető, Kossuth nem beszélt. Mi azonban meg­mondhatjuk, hogy a feltétel a magyar vezényszó elejtése volt. És hogy az akkori politika nem bizonyult helyesnek, ezt igazolja az eredmény. A vezényleti nyelvet nem kaptuk meg, de elmaradt a közbenső vámvonal is. Pedig ha most állanának a közbenső vámsorompók, úgy sokkal jobban bíznánk az 1918-ra ígért teljese­n vámelkülönítésben. Mert akkor az elvi harc már mögöttünk lenne és szinte lehetetlen volna vissza­csinálni a gazdasági közösséget. Akkor sokkal biztosabban­ haladnánk egy fél lépéssel előre, mint két lépéssel hátra, így azon­ban még sok víz fog lefolyni a Dunán ! A Tulipánszövetség-Magyar Védőegyesü­­let­ bomlása. Az iparpártolási rovat élén foglalkozunk azzal a ténynyel, hogy Ligárt János, a Tulipánszövetség ügyvezető ta­nácsosa és ebből kifolyólag gróf Batthyány Lajos, a szövetség elnöke, lemondottak állásukról. Fent említett cikkünkben rész­letesen beszámolunk ezen lemondások következményeiről. E helyen most csak azt a lemondó levelet közöljük, melyet Ligárt János gróf Batthyány Lajoshoz, a szövetség időközben szintén lemondott elnökéhez intézett. A levél igy szól : »A Tulipánszövetség — Magyar Védő­egyesület ügyvezető tanácsosi állásának elfoglalása után egy — az egyesület jövő munkásságára vonatkozó programmszerű javaslatot terjesztettem Nagyméltóságod elé. Ebben kifejtettem, hogy a társadalom­nak iparpártolás címen való megadóztatása, vagyis az egyesület működése, szerény véle­ményem szerint,az általam megjelölt,Nagy­méltóságod által is helyeselt úton való ha­ladás esetén — a gyárosok és a kereskedelem teljes bevonása után vezet mindenki által látható eredményre. Tekintettel arra, hogy javaslataim fo­kozatos keresztül vitelére — Nagyméltó­­ságod által is ismert okok miatt — az időt alkalmasnak nem találom, az egyesület ügyvezető-tanácsosi állásáról lemondok, azon hozzáadással, hogy Nagyméltóságod rendelkezéséig a folyó napi teendőket el­végzendőm. Midőn ennek tudomásul vételét kérem, hálás köszönetemnek is kifejezést adok Nagy­méltóságodnak és az igazgatótanács­nak azon kegyes jóindulatáért és támoga­tásáért, melyben engem néhány hónapi nehéz működésem ideje alatt részesíteni kegyeskedett.« A kereskedők állami támogatása. A Tuli­pánszövetség Magyar Védőegyesület ez év elején beadványnyal fordult a kereskede­lemügyi minisztériumhoz, amelyben azt kérte, hogy azokat a kereskedőket, akik csak honi iparcikkeket hoznak forgalomba, valamely formában állami támogatásban részesítsék. Kossuth Ferenc keresekedelem­­ügyi miniszter a kérelmet elutasította, még­pedig egyrészt azért, mert a kérés teljesí­tése beleütköznék az egyenlő elbánás el­vébe, másrészt leküzdhetetlen nehézségekbe ütköznék annak ellenőrzése, hogy melyik kereskedő hoz forgalomba kizáróan honi iparcikkeket. Az illetékes kereskedelmi egye­sületek is foglalkoztak a Tulipánszövetség­nek e kérésével és azok sem tartották kívá­natosnak és lehetségesnek a kérés teljesí­tését, azt a helyes elvet állítván fel, hogy a hazai ipar pártolása és ama kereskedőknek a támogatása, akik honi iparcikkeket áru­sítanak, első­sorban a társadalom feladata. A miniszter álláspontja kétségkívül ki­fogástalan, de nem árt megállapítani, hogy a Tulipánszövetség indítványának alap­eszméje is helyes. Nevezetesen, ha az egye­sület nem a generális támogatást, hanem azt kérte volna, hogy a kormány akár er­kölcsi, akár anyagi támogatásban része­sítse azokat, akik a magyar ipar fejlesztése körül részletes bizonyítás nélkül is fel­tűnőbb érdemeket szereztek , bizonyára méltánylással találkozott volna az indít­vány. Az egyesület különben így is élhet azzal a joggal, hogy tapasztalása szerint arra érdemes kereskedőket igazgatósági, vagy közgyűlési határozattal ajánljon a kormány figyelmébe, mint olyanokat, akik valamely elismerésre igényt tarthatnak. Iparpártolási mérleg. Az osztrák keres­kedelmi minisztérium statisztikai kimuta­tása szerint 1909 január havában Magyar­­ország kivitele Ausztriába 75,2 millió ko­rona, Ausztria kivitele Magyarországba 84 millió korona értékű volt. Ausztria aktívuma tehát 8.8 millió ko­rona, a múlt év január havában 4.2 millió koronával szemben.

Next