Honi Ipar, 1916 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1916-01-01 / 1. szám
0 HONI IPAR megrajzolni. És ne ámítsuk magunkat utópiákkal! Mert e kérdéseket kizárólag a nagy német világkereskedelmi érdekek fogják eldönteni. A német-osztrák-magyar vámunió eszméje már nem kísért, a közbenső vámokkal való megoldással sem. Hogy pedig a preferenciáns elbánás eszméje megvalósulhat-e a monarchia és Németország között, ezt ma még eldöntöttnek, sőt valószínűleg sem látjuk. Ez tisztán attól függ, hogy Németország a velünk való preferenciális viszony mellett a béketárgyalásoknál tudja-e majd biztosítani az ellenséges államokkal szemben azt a, neki mindenekfelett fontos kereskedelempolitikai célt, hogy legtöbb kedvezményes alapon eddigi kereskedelmi politikáját folytathatja és világkereskedelmi pozícióját megtartsa. Ennek a célnak Németország, ha kell, szívesen fogja feláldozni a velünk való preferenciális viszonyt is. Bármiképen is alakuljanak azonban a Németországgal való megállapodás előfeltételei, nekünk mint gyengébb félnek gondosan kell majd őrködnünk a felett, hogy gazdasági érdekeink a Németországgal újra megalkotandó kereskedelmi szerződésben csorbát ne szenvedjenek és hogy a keblünkre boruló óriás iparunk zsenge alkotásait szeretetével el ne nyomja. Bízunk benne, hogy kormányunk, mely a képviselőház határozata szerint meg fogja állapítani hadseregünknek részét a háború győzelmeiben, a háborúnak mérlegét nemcsak a dicső katonai téren, hanem a gazdasági életre nézve is meg fogja csinálni. Mert meg kell állapítani, hogy a háború mennyire merítette ki az ország gazdasági erejét, hogy meg lehessen kezdeni az ország gazdasági regenerálását. A háború nem lehetett öncél , csak eszköz, csak it ama célhoz, mely hosszú időre biztosítja a nemzet gazdasági életének békés kifejlődését és felvirágzását. A háborúra fordított erőkifejtés, a nagy véráldozatok és a háború által elnyelt milliárdok kárba vesznek, ha a béke beálltával nem fogjuk behegeszthetni a háború által ütött sebeket, ha nem fogjuk helyreállítani a megzavart gazdasági vérkeringést, ha nem fogjuk biztosíthatni a gazdasági fellendülést. Nagy koncepciókra, széles látókör és gazdasági politikára lesz szükség, hogy ezt a célt biztosíthassuk. A kormány nagy feladatok elé lesz állítva. A kereskedelempolitika hullámzó vizein biztos révbe vinni a nemzeti termelés érdekeit, a mezőgazdasság belterjessé tétele, az ipar megerősítése, a vízierők kiaknázása, vasutaink teljesítőképességének nagymérvű fokozása, vízi út- és csatornarendszerünk kiépítése, kereskedelmünk fejlesztése, a Keleten való térfoglalás — csupa nagyszerű feladat, mely legjobbjaink erejére érdemes. Az új év küszöbén, a háború mielőbbi győzedelmes befejezése reményében, nem lehet hőbb óhajtásunk, mint hogy az ország gazdasági téren is mint győztes kerüljön ki a jövő küzdelmeiből ! Az egyes iparágak helyzete 1915-ben. A villamos-ipar. írta Szűk Géza, a Ganz-féle villamossági r.t. igazgatója. Még mindig a háború jegyében élünk és ez az állapot a villamos iparban teljes mértékben éreztette hatását. A magánfogyasztás nagyon mérsékelt keretek között mozgott és inkább pótlásokra, mint új beszerzésekre szorítkozott. Az export, természetesen, teljesen megszűnt. A katonai kincstár üzemei, valamint a hadseregnek villamos cikkekben fellépett fokozott szükségletei, ha nem is állandóan, de mégis elég nagy mértékben, és pedig különösen az év vége felé adtak munkát a villamosiparnak. A nagy lőszerszükséglet a hazai villamos gyárakat is arra ösztönözte, hogy a hadsereg szükségletének ellátása céljából, erre a gyártási ágra is nagyobb arányban berendezkedjenek. Ez a lépés, mint az eredmények mutatják, teljesen be is vált. A hadiszállítások folytán, hogy a maximális teljesítőképességet a rendelkezésre álló berendezésekkel és munkásanyaggal el lehessen érni, éjjel-nappali üzemet kellett bevezetni. Elmondhatjuk, hogy ebben az esztendőben a villamosipar teljesen hadiiparrá alakult át és valószínűleg az is marad, amíg a béke be nem következik. A behívások révén a műszaki és kereskedelmi személyzet létszámában beállott csökkenés, valamint a munkáshiány sok gondot okozott és fog is még okozni. Azt hisszük, hogy e tekintetben a jövőben a viszonyok inkább rosszabbodni, mint javulni fognak. A munkáshiányon részben úgy segítettünk, hogy az olyan munkákat, amelyeket ezelőtt férfiak végeztek, most női munkásokkal végeztetjük; természetesen ki vannak véve azok a munkálatok, amelyek különös előképzettséget, vagy testi erőt igényelnek. Hadifoglyokat is alkalmaztak a gyárak, azonban ezek csak inkább napszámos munkákra váltak be. A gyártáshoz használt anyagok ára az év elejétől kezdve állandóan lassan emelkedő irányzatot mutatott, a második félévben azonban ez a jelenség már ugrásszerű jelleget vett fel. Némely anyag soha el nem képzelt magas árat ért el. Hozzájárult még ehhez az anyaghiány kérdése is, mely mindinkább fenyegető lesz és komoly gondokat okoz most és fog okozni a jövőben is, mivel némely nyersanyagot már alig, vagy egyáltalán nem lehet kapni. Ezért ott, ahol a szerkezetek megengedték, pótanyagokat kellett alkalmazni. De nemcsak a gyártáshoz felhasznált anyagokkal van ez így, ugyanez mutatkozik az üzemi anyagoknál is, így pl. a szénolaj stb. beszerzése, hol termelési, hol szállítási akadályok folytán csak a legnagyobb nehézségek mellett történhetik meg. A termelési költségek emelkedésének egyik folyománya a felárak alkalmazása ; ezek addig, míg a mai nehéz viszonyok tartanak, nem is lesznek megszüntethetők. A háború nagy megpróbáltatásnak vetette alá a magyar villamosipart Elmondhatjuk azonban, hogy a szükség takarékosságra és sok minden másra megtanított bennünket. Ha vizsgáljuk, hogy a háború után hogyan alakulhatnak a viszonyok, mindenesetre az első teendők közé kell sorolnunk az elpusztult berendezések pótlását. Azonban az új berendezések, valamint a közszállítások csak lassan fognak megindulni. Ami a gyáripar általános helyzetét illeti, bajos ugyan jósolni, de a háború előtti viszonyokból következtetve, úgy véljük, hogy a termelés koncentrációja tovább fog fejlődni és egyes kezekben nagy értékek fognak felhalmozódni. A termelés monopolizálása, a kartellek, trösztök kiépítése lesz ennek a folyamatnak első eredménye. Hogy ez a villamosipart is érinteni fogja-e, a jövő kérdése. A StÁZAY kozmetikai készítményei közül a NA JAD arc- és kézkrém, NA JAD O ■ púder, NA JAD szappan, NA JAD csokorillat azok, melyeket a hölgyközönség annyira kedvel, hogy azok nélkül jól felszerelt női öltözőasztal el sem képzelhető.