Ipartestületek Lapja, 1933 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1933-01-01 / 1. szám
a máinkat sem. Ezt igazolja a múlt évi tevékenységünk, mely ha nem is érte el azt az eredményt, amit szerettünk volna, nyom nélkül mégsem múlt el a lefolyt esztendő. Ha csak az ipartestületi reformot és az Ipartestületek Országos Központjának felállítását tudtuk volna kiküzdeni, ez is jelentős eredményszámba menne. De ezenfelül sok más irányban dolgoztunk, így az ipartestületeket terhelő székházkölcsönök konverzióját befejezéshez juttattuk. A székházkölcsönök ügye most újabb stádiumba jutott és reméljük, hogy az illetékes tényezőknél sikerül elérnünk, hogy a súlyos helyzetben levő ipartestületek további könnyítésekben részesülhessenek. Állandóan napirenden tartottuk az adó- és forgalmiadóügyeket, valamint az OTI-panaszokat; ezeknél értünk el bizonyos eredményeket, de őszintén bevalljuk, hogy ezek az eredmények nem elégítenek ki bennünket. Az elért eredményeknél nem állunk meg, hanem sarkal bennünket az iparos ügyek szeretete, abban az irányban, hogy ezen a téren a kézművesiparosság jogos kívánságainak érvényt szerezhessünk. Az adóügyek terén végső célunk : bonyolult adórendszerünknek megreformálása, ami a kormány programjában is benne van. Az OTI tekintetében is radikális intézkedéseket várunk, melyek alkalmasak lesznek arra, hogy a kézművesiparosság társadalombiztosítói terhein lényegesen könynyítsenek. A kontárügyben sikerült átmenetileg olyan rendelkezést kieszközölnünk, mely az eljárást meggyorsítja, azonban ezzel az intézkedéssel a kontárügyet korántsem tartjuk elintézettnek. Kell, hogy ez a kérdés végre gyökeresen rendeztessék, mely rendezés folytán eljussunk oda, hogy a kontár ne vehesse el az arra jogosult kézművesiparostól azt a csekély munkaalkalmat, mely mostanában a kézművesiparosság részére kínálkozik. A kisipari hitel és a munkaalkalmak megteremtésének ügyét is ki kell mozdítanunk abból a kátyúból, melybe a viszonyok szerencsétlensége folytán került. Ezek a kérdések is állandó gondoskodásunk tárgyát képezik és csak azt sajnáljuk, hogy ezekbe fektetett munkánk nem volt arányban az eddig elért eredményekkel. Ezek a kérdések, valamint a kézművesiparosságnak egyéb nagy problémái egy-egy állomását jelzik annak a nagy munkának, melyet az új központnak — az alapvető munkákon kívül — meg kell oldania. Az út, melyen felfelé kell haladnunk, göröngyös és meredek, még hosszú utat kell megtennünk, hogy kitűzött célunkat elérjük. De nem szabad csüggednünk, hanem acélos akarattal, rendíthetetlen bátorsággal és kitartással kell szembe néznünk a felénk tornyosuló akadályoknak, s nehézségeknek és nincs semmi kétségem, hogy a kézművesiparosságnak teljes összefogásával, harmonikus együttműködésével, valamint az illetékes tényezők jóakaratú támogatásával sikerül leraknunk azokat a szilárd alapokat, melyekre a kézművesiparosságnak jobb jövőjét építjük. Ennek a szilárd alapnak kötőanyaga: a közös érdekek felismerése, a közös sors, egymás megbecsülése és szeretete, valamint bizalom a jövőben. Erre a szilárd alapra, biztosan és nyugodtan építhetünk. Hogy a szebb és boldogabb jövőnek alapjait az új esztendőben lerakhassuk, ezt őszinte szívből kívánom a magyar kézművesiparosságnak. ■■ ■ - -i TM««ивя Társadalombiztosítás kérdését is. A vidéki kisiparosok — mondotta — nem tudják a mostani súlyos társadalombiztosítási díjakat fizetni. Egyben sürgette a falusi kisiparosok alkalmazottainak felmentését az öregségi és rokkantsági biztosítás kötelezettsége alól. Igen helyesen mutatott rá arra, hogy az elszegényedett kézművesiparosok nem tudják megfizetni a magas díjakat, hiszen keresetükből a mindennapi megélhetést sem tudják biztosítani. Ezért valóban a társadalombiztosítás érdekében történne, ha a kézművesiparosok ilyen irányú szociális kötelezettségeit olyan méretekre redukálnák, ami az élet tényleges állapotának megfelel és nem csak papíron elképzelt helyzethez igazodik. Jóleső érzéssel figyelt fel az iparosság erre a felszólalásra, mert valóban itt van már az ideje annak, hogy az iparosság érdekében az arra hivatottak gyors és erélyes intézkedéseket tegyenek és pedig addig, amíg nem késő. Szükséges volna az is, hogy amint a 33-as bizottság most idézett szónoka, az ország minden egyes vezető személyisége felismerné azt a nehéz helyzetet, amelyben a gazdasági válság súlya alatt görnyedő kézművesiparosság leledzik. IPARTESTÜLETEK LAPJA 1933 január 1. Az adókivetésnél méltányosságot sürgettek az iparosok részére a jövő évi adómegállapítások alkalmával. A 33-as bizottság ülésén Soltandi Károly, aki minden egyes felszólalásában szót emelt a kézművesiparosok panaszainak orvoslása érdekében, azt kívánta, hogy különösen az iparosok és a kisebb gazdák jövő évi adójának megállapításánál arányosságot és méltányosságot gyakoroljanak. Ez az adókivetés technikájában annyit jelent, hogy januárban, amikor az adókat újból rendezik, az idei súlyosnak bizonyult adókat hivatalból változtassák meg. A megromlott kereseti lehetőségek, a megcsappant jövedelmi források ugyanis észszerűen parancsolják, hogy akiknek az adóösszege jobb időkben magasabb volt, most a viszonyok változása következtében kevesebb legyen. Ugyancsak szóvátette Schandl Károly a 33-as bizottság ülésén a Adókedvezményben részesülnek a hadirokkantak A kormány rendeletet adott ki, amely szerint a legalább 25 százalékos hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák, valamint a vitézségi éremtulajdonosok és a Károly csapatkeresztesek január elsejétől a terhükre kivetett földadó, házadó és általános kereseti adó, valamint az ezek után járó állami, törvényhatósági és községi pótadók után kedvezményben részesülnek. Az említett, adózók, ha a terhükre kivetett földadó, házadó és általános kereseti adó együttes évi összege az 50 pengőt nem haladja túl, a százszázalékos hadirokkantak 30 százalékos, a 75 százalékos hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák 20 százalékos, a többi hadirokkantak, valamint a vitézségi éremtulajdonosok és a Károly csapatkeresztesek 10 százalékos adómérséklésben részesülnek. Ha a földadó, házadó és általános kereseti adó együttes évi összege 50 pengőnél nagyobb, de a 100 pengőt nem haladja túl, a százszázalékos hadirokkantakat 20 százalékos, a hetvenötszázalékos hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat 10 százalékos adómérséklés illeti meg. A Károly csapatkereszteseket megillető kedvezményt csak azok vehetik igénybe, akik igényjogosultságukat a kormányrendelet közzétételét megelőzően igazolták. Annál a hadirokkantnál, aki rokkantsága miatt eggyel több segédet kénytelen alkalmazni, ezt az egy segédet az általános kereseti adó minimális alapjának a megállapításánál figyelembe venni nem szabad.