Iparügyek, 1893 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1893-01-15 / 1. szám
1893. január 15. ___________IPAR ÜGYEK._________ 3 Jelenül is napirendre fogja hozni az általános reorganisatio kérdését. Textiliparczikkekben 1891. évben a behozatalunk 160 millió frtot, kivitelünk pedig 162 millió frtot tett. (Az import 1889-ben 166.7 mill, 1890-ben 166.3 millió frtra rúgott.) Méltán súlyt fektet tehát iparügyi kormányzatunk arra, hogy a gyáralapítási mozgalmak körébe mindenekelőtt a szövő-fonó-iparnak nálunk még legrosszabb lábon álló ágai vonussanak be. Talán nem eredménytelenül történt az appellálás elsősorban a kereskedő világ hazafiságára, hogy kutassa fel azokat a hazai forrásokat, amelyekből a szükségletek egy része már most is áldozatok nélkül fedezhető lenne. Ami pedig új textil-iparvállalatok létesítését illeti, itt is még azok a nagy nehézségek várnak leküzdésre, melyek a közös vámterületen az általános indusztriális fejlődést ez országban még igen hosszú időn át csak korlátolt dimenziókra fogják leszállítani. Rég regisztrálják a lapok, hogy küszöbön áll nagyobb szabású varrógépgyár, iróngyár, sötétpalack üveggyár stb. felállítása, de mindez alapítások nem tudtak az év folyamában sem a tervezgetés és kedvezménybiztosítás stádiumán túlhaladni Az öntudatos társadalmi iparpártolásnak régi nótájáról hallgat a mi múlt évi krónikánk is. Ellenben az állami felkarolás körül haladás annyiban jegyezhető fel, hogy mind ritkábbá válnak a panaszok az idevágó rendszabályoknak következetes alkalmazását illetőleg. Az állami és közhatósági szükségletek beszerzésénél a hazai munka legtöbbnyire kellő előnyben részesül. A vasutaknak 35 millió frtnyi évi szükségleteiből 30 millió van mint belföldi beszerzés kimutatva. A honvédelmi kormányzat az újabb szállítási rendszer életbeléptetése óta a múlt évben először juttatta az illető szükséglet negyedrészét, vagyis 50.000 pár cipőt a kisiparnak. A közös hadügyminisztérium is nyilvánvalóvá akarja tenni a delegácziók által évről-évre szelid formában hangoztatott amaz óhajnak respektálását, hogy a kisipar is részesüljön a milliónyi szállítások egy szerény hányadában; ámde az évenkénti kiírások klauzulái egyfelől, még inkább pedig az átvétellel megbízott katonai közegek által támasztott jogosulatlan nehézségek ez évben is visszariasztólag hatottak ama kisiparos vállalkozókra is, akik különben eléggé jártasak a hadfelszerelési munkában. Egy miniszteri rendelet a vásározó iparosok állandóan hangoztatott panaszainak részbeni orvoslását nyújtotta. Ellenben a fegyenczek ipari foglalkoztatása még mindig nem mozog ama határok közt, melyek a börtönügy fontos feladatainak eleget tehetnek annélkül, hogy a helyi ipart érzékenyen károsítanák. Az érdekelt körökben nem ok nélkül nyilvánuló nagymérvű elégedetlenséggel szemben a két minisztérium nem fog kitérhetni a kérdésnek újabb beható fontolóra vétele elől. Még folyton tart a peticzionálás a vasárnapi munkaszünet alól való kivételek iránt, úgyhogy bátran el lehet mondani, hogy — igen csekély kivétellel — tényleg csupán ott szünetel az ipari munka, ahol a rendőri kémkedés előtt is szünetelt. Nagy nehézségekbe ütközik a szervezkedés az április hó 1-én életbe lépett munkás-beteg segélyezési törvény alapján. Lépten-nyomon bebizonyult itt is, hogy nem lehet nálunk külföldi minták után indulni. A törvényjavaslat előkészítésénél csak nagyritkán lehetett a szakkörök kifogásait érvényre juttatni, pedig már az életbeléptetési rendeletnek is épp a kifogások és figyelmeztetések értelmében alaposan reparálni kellett egyes törvényparagrafusokat, hogy a sok kategóriájú pénztár első elhelyezkedésénél oly zűrzavarok és hajszák ne keletkezzenek, melyek alkalmasak voltak jóval mérgesebb szocziális bajokat előidézni, mint a minőknek orvoslására a humánus törvény megalkottatott. Az év végéig a százával felterjesztett segélypénztári alapszabályok közül megerősítést nyert: 23 kerületi, 19 ipartestületi, 12 vállalati és 4 magánegyesületi pénztár. Évről évre örvendetesen szaporodnak a magyar alattvalók által kivett találmányi szabadalmak. Saját feljegyzéseink szerint az 1892. évben a monarchiára való érvénynyel mintegy 260 szabadalom engedélyeztetett magyarok részére. A szabadalmi törvény reformjának tengeri kígyója ezúttal is felbukkant ugyan, de csakhamar eltűnt ismét a közös ügyes ködhomályban. Az osztrák Reichsrath szabadalomügyi bizottság határozati javaslatot fogadott el, melyben felhívja a kormányt, hogy mielőbb terjeszszen elő új szabadalmi törvényt, mely az 1891. ápril 7-iki német szabadalmi törvény főelveihez lehetőleg közeledjék és hogy törekedjék a német mustraoltalmi törvényhez hasonló tövény behozatalára. A bizottság ajánlja, hogy új szabadalomadási eljárást hozzanak be, kihirdetés és kötelező előzetes vizsgálat alapján, továbbá javasolja, hogy jogtudó műszaki közegekből álló szabadalmi hivatal állíttassák fel, azután felebbviteli fórumként a kereskedelmi minisztériumban bírói függetlenséggel felruházott szabadalmi hivatal szerveztessék, műszakilag képzett szabadalmi felügyelők neveztessenek ki, továbbá szabatos és szigorúbb eljárás alapíttassék meg a szabadalomsértések esetén stb. Ha Magyarországgal nem jönne létre a megegyezés az erre vonatkozó egyenlő törvényhozási intézkedések iránt, akkor a fennálló vám- és kereskedelmi szövetség lejárta után külön szabadalmi terület volna létesítendő új osztrák szabadalmi törvény alapján. — Hát mi csak örülhetnénk a különválásnak. Szólnunk kellene még a munkásmozgalmakról, de e tekintetben bátran utalhatunk Matlekovits Sándornak lapunk múlt számában közölt nagyérdekű értekezésére. Ami pedig a millenniális kiállítás ügyét illeti, erről külön rovatunkban számolunk be. MAGYARORSZÁG IPAROS NÉPESSÉGE.*) A legutóbbi népszámlálás alkalmával az ipar és forgalom a szorosabb értelemben vett Magyarországban 939 ezer férfit és 159 ezer nőt, összesen tehát kerek szám egy millió százezer egyént foglalkoztatott, nem számítva azokat, kik főfoglalkozásukul valamely más foglalkozási ágat vallottak be s csak mellékfoglalkozásként űztek ipart vagy kereskedést. Miután az anyaország összes népessége ugyanakkor 15,133.000-re rúgott s 7,450.000 férfiból és 7,673.000 nőből állt, a férfi népességnek 12.60°/0-a s a női népességnek 2-07°/o-a tartozott az ipar- és forgalomhoz. A két legutóbbi népszámlálás adatait hasonlítva össze, az iparban és forgalomban foglalkozók száma a lefolyt évtized alatt 190 ezer lélekkel szaporodott. Ez jóval kedvezőbb, mint a népesség általános szaporodása, úgy hogy míg 1880-ban 1000 lélekre átlagosan a nevezett foglalkozó ágból 66 egyén esett, 1890-ben már 72, mi az iparosság kétségtelen térfoglalásáról tanúskodik. Iparstatisztikánk az ipar- és forgalomnak 5 főcsoportját különböztette meg, úgymint: 1. a bányászat- és kohászatot; 2. az ipart; 3. a kereskedelmet ; 4. a hitelt és 5. a közlekedést. A bányászat és kohászatban alkalmazva volt 47.438 egyén, az iparban 825.068, a kereskedelemben 161.140, a hitelnél 6.891, a közlekedésnél 58.065. A fő- és székvárosban iparral 109.897, kereskedelemmel 25.882, hitellel 2.711, közlekedéssel 11.956 egyén foglalkozott. Budapesten azok száma, akik az ipart és forgalmat vallották főfoglalkozásokul 1890- ben összesen 150.223-ra rúgott, míg tíz évvel korábban csak 80.821 volt, 1880-ban csak 22-4°/0-át tette az összes népességnek, 1890-ben pedig már 30*e °/0-át, vagy ha külön tekintjük a férfinépességet, akkor 394, most 515 °0-át. Iparral a szorosabb értelemben vett Magyarországban 1890. év végén 825.068 egyén foglalkozott, ezer lakos közül átlagosan 54.. Az ország egyes vidékei között legsűrűbb iparosságot tüntetnek fel a nyugati részek és az ország közepe, a Duna és Tisza között fekvő vármegyék. Utóbbi országrész tulajdonképen első helyen áll, amennyiben itt ezer lakosra 832 iparos esik, de ezt a kedvező arányt csak a főváros jelenlétének tulajdoníthatjuk, mert a nélkül a Duna és Tisza közti vármegyék inkább csak átmenetet képeznek az iparosabb nyugati és az iparszegény keleti részek között. Iparban legszegényebb Erdély, hol 1000 lakosra átlagosan csak 372 iparos esik, bár ott is vannak igen iparos vidékek, aminek különösen Brassó és Szeben vármegyék. Az iparosság aránya a népességhez az országos átlag szerint 545. A vármegyei népesség arányszáma ennek önként érthetőleg jelentékenyen alatta marad, csak 43,8; a szab. kir. és törv. hatósági városokban ellenben ezer lakosból átlagosan 166. foglalkozik iparral. A szélsőségeket, először is a vármegyéket tekintve, a következők képviselik. Legsűrűbb iparosságot mutatnak: 1. Zólyom vármegye, 1000 lakosra 88-2 2. Brassó » 1000 » 87-2 3. Turócz » 1000 » 73-3 4. Szepes » 1000 » 72‘1 5. Sopron » 1000 » 64.s iparossal. Legkedvezőtlenebb ellenben az iparosságnak a népességhez való aránya a következő vármegyékben: 1. Bihar vármegyében 1000 lakosra 25 2. Szolnok-Doboka » 1000 » 25 _ 3. Hunyad » 1000 » 24'2 4. Árva » 1000 » 23‘9 5. Kolozs » 1000 » 21-1 6. Kis-Küküllő » 1000 » _ _17'9 A szab. kir. és törv. hatósági joggal felruházott 25 városunk között az ezer lakosra átlagosan eső 166., arányszámot jelentékenyen felülmúlják a következők: 1. Kassa 227-9-el ezer lakosra. 2. Budapest 223,-el » » 3. Pozsony 210-el » » 4. Maros-Vásárhely 197',-el » » 5. Temesvár 6. Kolozsvár 1915-el 187-,-el » iparos. Az országos városi átlagnak jelentékenyen alatta maradnak ellenben és legkevésbbé iparossak a következő városok: 1. Újvidék 2. Versecz 3. Selmeczbánya 4. Szeged 5. Zombor 6. Kecskemét 7. Szabadka 123., iparos ezer lakosra. 114-s » » » 103., » » » 82-, » » » 82-, » » » 68.5 » » » 58-s 8. Hódmező-Vásárhely, ahol már csak 50 iparos találtatott ezer lakos között. Az iparon belül négy főcsoportot különböztet meg a hiv. iparstatisztika: a tulajdonképeni ipart, melyben 661.202 egyén; az élvezeti és személyes szolgálati ipart, melyben 122.873 egyén; a vándoripart, melyben 3.397; s a házi- és népipart, melyben 37.596 egyén foglalkozott. A négy főcsoport közül nemcsak legnépesebb, hanem egyúttal legfontosabb is a tulajdonképeni ipar. Ebben a foglalkozási viszonyt a következő számok tüntetik fel: önálló vállalkozó tiszt, üzletvezető mérnök, gépész, vegyész családi kisegítő segéd tanoncz munkás 16 éven alul munkás 16 éven felül napszámos szolga összesen 661.2021* 291.114 7.805 2.230 9.202 148.825 80.936 6.836 76.718 25.792 16.744 *) Jekelfalussy József miniszteri tanácsos, az országos statisztikai hivatal főnökének az orsz. ipartanácsban tartott értekezése nyomán.