Lábbelikészítők Lapja, 1930 (12. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-01 / 1. szám
2. oldal a jelek szerint minden eddigit felülmúló védelmi harcra kell felkészülnie a szakmának, amely a legelszántabb küzdelemtől sem riadhat vissza, ha a kormányzat engedne az agráriusok kívánságának és a cipővámok leszállítására törekednék. Ami pedig minket illet, amint eddig, úgy ezentúl is, kötelességszerűen ellenőrizni fogjuk társadalmunk életének minden nyilvánulását és a nyilvánosság erejével fogjuk alátámasztani az egészséges tüneteket, szóvivői leszünk minden olyan becsületes és józan törekvésnek, amely a nagy közérdekkel összhangzásban mutatkozik a mi társadalmunk erkölcsi presztízsének és gazdasági jólétének fokozására. Ezen feladat vállalásánál önként következik azonban az, hogy a jövőben is kénytelenek leszünk szembeszállani, társadalmunk bármely tagjának olyan ténykedésével, amely önös érdekből fakadó megtévesztéssel és izgatással próbálkoznék lassítani vagy megzavarni társadalmunk mindenkori hivatott vezéreinek kötelességszerű munkakifejtését, melynek nem utolsó programmpontja az, hogy megbízó tömegünk fegyelmezettségét és ezáltal önérzetét és önbizalmát fejlessze. A szakmai intézmények hatalmassá fejlesztésének munkájából fokozott mértékben ki akarjuk venni a részünket és a szervezés terén nem fogunk sohasem belefáradni megszokott felhívásaink ismétlésébe, hogy intézményeink visszatükrözhessék egész gazdasági világunk részére azt az imponáló erőt, amely társadalmunk öszszességében rejlik és rámutathassanak arra az értékre, amelyet ezen tászadalom országunk újból való felélesztésének eszközeként képvisel. Mindebből következik, hogy irányunk a jövőre való célkitűzésünk nem lehet más mint felrázása a hitetleneknek, a kicsinyeskedőknek és aggályoskodóknak, megnyugtatása a jóhiszeműen gyanakvóknak és trálcázása a rosszmájú gyanúsítóknak és az érdekhajhász törtetőknek, hogy ne zavarja semmi az összhangot, amelynek hiányában erkölcsi intézményeinket és gazdasági szervünket kifejlődésükben és tekintélyükben saját magunk akasztanék meg. Értsük meg végre egymást és fogjunk kezet az újév küszöbén, amely — sajnos — Ha jó anyagot akar venni Fleischmann Józsefhez kell menni! Bőrkereskedés és cipőfelsőrészgyártás Budapest, Vill., Népszínház utca 16. Telefon: József 404-94. ______________________1594 igen nehéz viszonyok közé mutat betekintést, amelynek leküzdésére határozott, férfias összetartásra és áldozatkészségre lesz szükség. '-’-■»■•■-■-■»■•■»■•■•■fa •ataatatititafit atat atat atatatai aawra,·Bfta TÁRCA. Disznóölés. Varga Tamás még tegnap este beigazitotta a weckert reggel öt órára. Még sötét volt mikor az óra csengetett. Fölébredt. Felöltözködött s kiment a konyhába és tüzet rakott a sparheid alá. Közben felkelt a felesége is, sőt a gyerekek is kibújtak az ágyból. Kezdődött a sürgés-forgás. Hej, nagy nap lesz ma Varga Tamáséknál: disznóölés. Az asszony már melegítette a vizet. Nemsokára itt lesz András bácsi, csak egy kissé világosodjon. Igaz, arról volt szó, hogy Nagy urat fogják meghívni a disznóöléshez. Nagy úr hentes mester, ért az ilyesmihez. No de annyira el van foglalva, annyi helyen van ilyenkor disznóölés, hogy Varga Tamásékhoz nem tudott a mai napra eljönni. Még jó, hogy András bácsinak volt ideje, mert már nem igen eszik a disznó. Mondom, még szerencse, hogy ráért, mert hát kapós ember ám ő kelme is ölések idején. Nem mestersége ugyan ez a „zsíros“ foglalkozás. Nyáron tehénpásztor s csak télen, ráérő idejében „belléreskedik“. Úgy bizony, olyan hurkát s kolbászt készít az öreg, hogy még a tek. főjegyző uram, a községházáról is mindég vár a disznóöléssel addig, míg az András bácsinak ideje van. Feltéve, ha a disznó is vár. — Te Tamás — kérdezi az asszony, — van elég szalma a pörköléshez ? Mert nekem nem kell forrázva. Én csak a pörkölt szalonnát szeretem. — Van bőven is, fiam. No, de már kezd világosodni — mutat ki az ablakon Tamás — és az András bácsi még mindég nincs itt. Megjárjuk ha becsap. Igaz is — fordul az asszonyhoz — tettél fel egy kis tea vizet ? Odakünn hideg van, jó lesz kissé felmelegedni, mielőtt lefogjuk a kocát. — Persze, hogy tettem föl. Tudom én, hogy szokás disznóöléskor, édesanyám is mindég úgy intézte, hogy legyen egy kis meleg bor, vagy forró tea már korán reggel. Az ám — veti fel a fejét hirtelen az asszony — mi van a kocával ? Voltál kint, nézted ? Semmi baja, röfög. De hallod, az a malac gyanús nekem. Máskor ha közeledtem az ól felé, már jött ki a vályúhoz és ordított. Most még az aktot is megráztam , nem mer kimozdulni az ólból. Pedig már meglehetős világos van. Ez az állat fél, ez az állat érzi hogy ütött az utolsó órája. — Látod Tamás, milyen okos az állat. Milyen jámbor volt, ha megvakartam a hátát lefeküdt mindég. Tamás, én nem megyek ki ha ölitek ezt a malacot, bezárkózom a szobába, hallani sem szeretném az ordítását. — Ugyan fiam, ne legyél gyerek. Neked kell tartani a tálat, hogy a vér ne a földre folyjon. — Én nem tartom, — tiltakozik az asszony. — Hirtelen nyílik a konyha ajtaja, András bácsi megérkezett. — Adjon az Isten pálinkás jó reggelt Varga uram ! No, felébredtek ? — Fel-fel András bácsi. Tegye csak le azt a szeredást a válláról, aztán jöjjön ide közelebb az asztalhoz. Előbb megiszunk egy bögre forró teát. LÁBBELI KÉSZÍTŐK LAPJA 1930 január 1 Az iparosok és kereskedők ki akarják venni részüket ügyeik intézéséből. Megalakult az Iparosok és Kereskedők Gazdaságpolitikai Pártja. December 15-én délelőtt a régi képviselőház termében zsúfoltságtól roskadozó karzatok és a rendőrség által lezárt színüktig megtelt teremben tartottak az iparosok és kereskedők Bittner János főrendiházi tag, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ipari osztálya elnökének elnökletével politikai nagygyűlést. Bittner János elnöki megnyitójában kifejtette, hogy a mai rendkívül nyomasztó gazdasági helyzetben az iparosok és kereskedők csak attól várhatják, hogy társadalmi osztályukat megillető hanghoz jutnak, úgy az autonómiákban, mint az országgyűlésben, ha függetlenítik magukat az eddig meglevő összes politikai pártoktól és megalkotják saját pártjukat. Azok az iparosok és kereskedők, akiket a különböző pártok juttattak mandátumaikhoz, a pártok különböző érdekei, fegyelme és béklyói miatt nem tudják becsülettel képviselni az iparos és kereskedőérdekeket, márpedig az iparosok és kereskedők boldogulása az egész ország boldogulását jelenti. A kormányzati tényezők az iparosságot és kereskedőket a legnagyobb mostohasággal kezelik, mert anélkül, hogy az ipar és kereskedelem munkája révén megfelelő keresethez jutna, az ő nyakába zúdítják az államfenntartás terheinek legnagyobb részét. Pusztul az ipar és a kereskedelem, napról-napra tucatjával