Lábbelikészítők Lapja, 1938 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
Szerkesztőség és kiadóink utal. Budapest, VII., Wesselényi utca 17. szám M. kir. postatakarékpénztár! számla 3002. szám Egyesülésben az erős Akaratban a győzelem! Előfizetési érák ■ egész évre 8.— P. — fél évre negyed évre 2.— P. Megjelenik minden hó 1-én 4.— p. A MAGYARORSZÁGI LÁBBELIKÉSZÍTŐ IPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPESTI CIPÉSZEK ÉS CSIZMADIÁK IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Döntött az iparosság ? Már novemberi közgyűlésünk meghozta félreérthetetlen határozatát a bőrárak és a bőrgyárak kérdésében. Döntött az iparosság, és ennek a döntésnek megfelelően fog cselekedni bizonyára minden kisiparos, aki a maga és a közösség érdekeit a szívén viseli. Megmondjuk őszintén: nem értjük egyes bőrgyárak eljárását a cipész iparosság hivatott vezetőivel és egyetemével szemben. Nem értjük és különösnek tartjuk, hogy azt az elemi felháborodást, amely ,az indokolatlan készbőrdrágítást követte, semmibe vette a bőrgyárosok szövetségének intézősége. Pedig mi nem akartunk lehetetlenségeket. Hosszú hónapok óta húzódik ez az ügy. Az idő minden tekintetben bennünket igazolt. Egyre lehetetlenebbé vált az árak magassága, különösen, hogy a nyersbőrárak a nyár közepe óta világszerte olcsóbbodtak. Mit gondolnak egyes bőrgyáraknál: a cipésziparosok nem olvasnak újságot, nem figyelik az eseményeket, főképpen pedig azokat a dolgokat, amelyek pedig a legélesebben a húsukba vágnak? A nyersbőrárak esését nem követte a készbőrárak olcsóbbodása és most meg kell állapítanunk, hogy a készbőrárak terén űzött gyári politika tarthatatlanná vált. De a kérdés ugrópontja nem is itt van, hanem egyes gyárak közszálllási tevékenységénél. Azok a gyárak, amelyek a közszállításoknál a kisiparnak nemcsak veszedelmes versenytársai, nemcsak hogy a készbőrök mellett kész cipőt is akarnak szállítani, hanem teszik ezt olyan mennyiségben, hogy ezzel a magyar cipészkisiparosság jogos munkaterületeinek széles körét kisajátítják, ezek a bőrgyárak nem foghatják fel az iparosság kívánságait olyan könnyelműen, mint azt most tették. Igenis észre kellett volna venniök, hogy jogos elkeseredés, a közszállítási szabályzatban és miniszteri ígéretekben gyökeredző követelés nyilvánul meg a mi kívánságainkban. Ezt nem lett volna szabad olyan könnyedén elereszteni maguk mellett! Ismételjük, nem voltak rendkívüli kiváltságaink.Azt ajánlottuk, hogy üljünk le a zöld asztalhoz, üljünk egymással szemben, mint tárgyalófelek. Vizsgáljuk meg a cipésziparosság és egyes bőrgyári érdekeltségek között fölmerült ellentéteket. Barátságosan, higgadtan keressük meg azt a megoldást, ami mindkét felet kielégíti. Hisszük és valljuk, hogy lehetett volna megegyezést találni, sőt bármikor ezután is megtalálhatjuk a két álláspont összeegyeztetésének a módját, de most már nem nekünk kell keresni a találkozást, hanem a másik félnek. Mert mi a magunk részéről elmentünk a türelem és várakozás végső határáig. Hiába fáradtunk, hiába kerestük a találkozást, cs a huzavonával és halasztó ürügyek tömegével kerültünk szembe. Természetesen ez a dolog így hovatovább elmérgesedett. De mi még mindig a békés kísérletezés útját kerestük. Sajnos, fittyet hánytak minden közeledésünkre. Terminusokat nem tartottak be, megbeszéléseket lemondtak, ajánlott levelekre nem válaszoltak. Egyetlen egyeszel sem ülhettünk össze érdemleges tárgyalásra. Nem érezzük sértve magunkat. A sértés ugyan a cipésziparosság egészét érte. De mi csak az ügyet és a helyes megoldást nézzük. Az ajánlott levelek válaszolatlanul hagyása után is még újabb megoldást kerestünk. Most azonban már elérkeztünk a békés kiegyenlítés keresésének végső határára. Nincs tovább. Mi a magunk részéről kimerítettük a jó szándék, a jóakarat, a békekészség minden eszközét. Nem mi válaszoltuk a kenyértörést, hanem azok, akik lenézték, vagy semmibe vették az iparosság méltányos kívánságait. Az iparosság döntött. Az utolsó határidők is lejártak. A döntés egyszerű és félreérthetetlen. Az iparosság abba a helyzetbe került, hogy nem tehet egyebet, mint azoknak a gyáraknak a termékeit, amelyek visszautasították a felkínált békejobbot, mellőzni kénytelen a vásárlásainál. Ez a határozatunk világos és egyszerű. Csak addig van rá szükség, míg nem találkozunk a tárgyalóasztalnál azokkal, akik ezt az ellentétet kimélyítették. Az iparosság tömegei semmiesetre sem értik félre a döntés célzatát. Megértik, hogy védekezésről van szó, amit egyöntetűen és fegyelmezetten vállalni kellett. És megértik azt is, hogy a védekezésre csak addig van szükség, amíg a túlsó oldalt jobb belátásra nem bírtuk. Döntött az iparosság és meg vagyunk győződve róla, hogy ennek a saját maga hozott döntésének érvényt is szerez! Cipésziparosokra Cábbelikészitők Lapja jogos érdekeitekért harcol, olvassátok!