Magyar Festőipar, 1931 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
4. oldal. MAGYAR FESTŐIPAR Az aranyozómesterek gazdasági érdekei szinte megkövetelik, hogy egy országos szerv keretébe tartozzanak. Ezt a közelmúlt napokban a szakma több tekintélyes tagja megállapította. Az országos szerv hiánya szintén oka a mai helyzetnek, amely egyetlen szakmában sem olyan szembeötlő, mint a miénkben. Ha az országos szervünk működne, ne lennének a közmunka-pályázatoknál oly súlyos, számszerű differenciák. Nincs egységes irányítás, nincs egységes kalkulációs bázis, sem gyakorlat és így történhet meg, hogy a munkákat oly gyarló árak mellett vállalják, hogy a nyers kiadások összege sem térül meg. A kölcsönös megértés, a kollégák iránti szeretet ápolása fő tényezői az erős és életképes szövetség megalapozásának, amihez a szakma tekintélyesebb tagjainak már most jó példákkal kellene előljárni és megmutatni a mai fiatal tagoknak a helyes utat és célravezető felfogást. Ez irányban csak a visszavonókat terheli a felelősség a jövő generációval szemben. Nagyon sok és fontos munka vár elintézésre, amit ez idő szerint páratlan szorgalommal és munkaszeretettel végez ipartestületünk társelnöke, Garai Nándor kollégánk, aki a szakmabeli sérelmeket, kontárkodást és minden, az aranyozóiparra vonatkozó legkisebb ügyet féltő gonddal képvisel és intéz. -Értékes kartársunkat mindannyiunknak támogatnunk kell, mert ez a legkevesebb, amit nyújthatunk neki azért a támogató munkáért, amelyet érdekünkben végez. Testvéreim! Álljunk végre össze és segítsük kiépíteni mindazt, ami a mi mindennapi kenyerünk megszerzéséhez és megélhetésünk könnyebbé tételéhez okvetlen szükséges, hogy újból helyreállítsuk a mi régi, művészi és felbecsülhetetlen értékű iparunkat. Akkor, ha így lesz az öt iparág szövetsége is erőssé és hatalmassá válik és le fogja győzni az eléje tornyosuló akadályokat. Strenger Rezső, ipartestületi alelnök. A háború utáni gazdasági krízis romboló hatása talán egy iparágazatban sem érezhető annyira, mint a miénkben. Mi valóban mindent elvesztettünk! Hol vannak a színpompázó utcasorok, hol vannak a művészi kivitelre törekvő építkezések és hová lettek a gyönyörű tervek alapján díszített lakások, szépséges munkák? Sehol semmi! Elseperte a háború mindazt, amiért küzdöttünk, és a törekvéseket, és a tanoncképzés, oktatás lehetőségét, minden belevesz a szimplaságba , a pénztelenség sivárságába. Ki rendel ma művészi dolgot? Hol alkothat, remekelhet a festő, a mázoló, az aranyozó?! Nem áll módjéiban, nincs alkalma, mert aki rendel, kénytelen, takarékosságból, az egyszerű fehér színnél maradni úgy a falaknál, mint a mázolásnál és fehérholló, aki ezenkívül színes, hangulatos festést, avagy a régi művészies érezési mázolói munkát óhajtja. Kérdem: miből hajtson ki a fiatal generáció szép és művészi érzéke? Ha most eltgondolom azt a sok pótolni valót, amit a jövő kötelességül ró reánk, elsősorban legfőbb értéknek és teendőnek tartom az Országos Szövetségünk kiépítését, mert egységes szervezés nélkül nem érhetjük el ipari pályánk magasabb céljait. Én évek óta járom a külföldet és amit ott látok, tapasztalok, azt felbecsülhetetlen értéknek tartom. Követendőnek, mert amint ott az egyetértéssel országos érdekű eredményeket érnek el, nekünk is meg kell végre érteni, hogy önmagunk ellen vétünk, ha a saját érdekünk dacára nem sietünk mielőbb megvalósítani az Országos Szövetségünket. Fogjunk össze erős hittel, bizalommal, erkölcsi erőnkkel vállvetve, küzdve tegyük ismét naggyá, erőssé, virágzóvá iparunkat és teremtsük meg a legfőbb összekötő és védő kapcsolatunkat vidék és főváros között, hogy ha kell, együtt szállhassunk harcba érdekeinkért. Ez az én leghőbb, szívbéli óhajom! (Folytatjuk.) Hátralékos tagdíját mindenki szíveskedjen mielőbb kiegyenlíteni. A halogatás kölcsönös kellemetlenségeket okoz, amelytől kartársainkat és magunkat is óvni akarjuk! Az elöljáróság, 1. szám Jó szerszámmal dolgozni nagy idő és munkamegtakarítás ! Az igazán jó ecsetek és kefék a „TURUL“ !! madár védjegynek !! amelynél nem készül jobb az országban ! KAPHATÓ minden festéküzletben úgy Budapesten, mint az egész Magyarországban. Kérje mindenütt csak azt. 1925. évben aranykoszorúval, 1926. évben állami nagy éremmel kitüntetve. i i I I i i I [ 1 1 i I in mi IIHII IIIMIHIIMIII Ilii IIIHIIII Ilii