Magyar Gépipar, 1897 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1897-01-01 / 1. szám
1897. január 1. ■ - ' ■ - :Г ~ - MAGYAR GÉPIPAR Birbanner Mihály, esztergályos és díszműáru - kereskedő (akáczfa - utcza 52. sz.) ugyancsak 10"/o engedményben részesíti egyesületünk tagjait. Bevásárlásoknál tagjaink csupán az egyesületünk titkárságánál díjtalanul kapható bárczát tartoznak előmutatni. A dalárda énekórái minden héten hétfőn és pénteken este 8 órától 9 óráig tartatnak meg. Gőzkazánok üzemének ellenőrzése. Kinage G. chemnitzi gyári főmérnök a múlt év folyamán érdekes körülményre hívta fel a kazántulajdonosok figyelmét. Arról szólt t. i., hogy mily módon lehet legmegbízhatóbban a kazánüzem folyamatát állandó figyelemmel kísérni, s így közvetve a kazánkezelő személyzetet ellenőrizni. Ismertetésében felemlíti, hogy a leghelyesebb, legmegbízhatóbb eljárás a gőz feszélyét állandóan ellenőrizni, mert a gőznyomás esetleges változásai, ingadozásai nyújtják a kezelésre, nevezetesen a szénellátásra nézve a legbiztosabb felvilágosítását. És tényleg. Tagadhatatlan dolog, hogy a tüzelés minősége, módja, és a gőznyomás változásai egymással szoros összefüggésben vannak. Ha t. i. a szénbeadagolás mérve a gőzfogyasztás nagyságának megfelel, s ha e mellett az adagolás rövid időközökben és rendszeresen is történik, és ha végül a léghuzam-szabályozó mindig kellőleg van beállítva, úgy a kazánnyomás is csak igen csekély ingadozásokat fog mutatni. Viszont tehát, a gőznyomás változásainak folytonos észlelése, vagy valamily e célra alkalmas készülék segélyével való ellenőrzése alapján teljes bizonyossággal következtethetünk a tüzelés helyes vagy helytelen voltára. A gőznyomás állandósítása a kazánüzem körül bizonyos fokú értelmet és szakavatottságot feltételez, s e körülményből kifolyólag kellő ellenőrzést is igényel. A Dreyer, Rosenkranz és Droop cég (kazán-armetúra gyár) e czélra egy igen ügyes készüléket bocsájtott forgalomba. E készülék lényegében egy Bourdon-féle manométerből áll, amelynek mozgásait egy, a manométerrel összeköttetésben álló írókészülék folytonosan feljegyzi. Igaz, hogy ezen elv, s az ezen elven alapuló készülékek sem egészen újak , de sajátságos, hogy mind ez ideig nem tudtak maguknak oly elterjedettséget biztosítani, mint az a fenti szempontokból kifolyólag várható lett volna. E körülmény oka a legnagyobb valószínűség szerint elsősorban abban keresendő, hogy iparosaink még nem ismerték fel e készülékek fontosságát, továbbá, hogy e készülékek kezdetben meglehetős drágák is voltak, érzékenységük pedig nem volt elegendő nagy. Újabban Berlinben tettek kísérleteket a fentebb említett cég készülékeivel, s ez alkalommal konstatáltatott, hogy azok úgy érzékenység, mint megbízhatóság tekintetében is teljesen megfelelnek, s e mellett épenséggel nem mondhatók drágáknak. E készülékek szerkezete egyébként a következő : A gőz egy Bourdon rendszerű manométernek köralakban görbített fémhüvelyébe ömlik, amely a beléömlő gőz nyomásához képest többé-kevésbé kiegyenesedni törekszik. A Bourdon-csőnek ezen kis elmozdulásai egy emeltyű-szerkezet segélyével egy mutatóra vizetnek át, amely egy empyriusan beosztott körosztályzaton mutatja a gőz feszélyének nagyságát. Az osztályzat mögött egy kis hengerke van elhelyezve, amelyre a diagramm felvételére szolgáló papír van reátekerve. E henger átmérője 90 mm., magassága 120 mm.; mozgatása egy óramű segélyével történik akként, hogy 24 óra alatt tengelye körül egy teljes körülfordulást végez. A mutatóra egy trón vagy toll van felerősítve, amely a nyomásváltozásokat egy folytonos vonal alakjában rajzolja fel. Ezen czikk-czakk alakú vonal a gőznyomás változások görbéje, diagrammja. A papír, amely a kis hengerre erősíttetik, s a melyre a diagramm felrajzoltatik, sűrű vízszintes és kissé ritkább függélyes osztásvonalakkal van beosztva. A függélyes vonalak a légkörnyomásokat jelentik, mégpedig akként, hogy körülbelül két centiméter jelent rajtuk egy légkörnyomást ; a vízszintes vonalak oly sűrűn metszik e függélyes vonalakat, hogy ezeken minden osztás egy ötöd légkörnyomást jelent. A vízszintes vonalakon az időt mérjük, mégpedig akként, hogy egy ily teljes hosszúságú vízszintes vonal 24 órát jelent. A függélyes osztóvonalak segélyével a vízszintesek 24 osztásrészre vannak beosztva, úgy hogy ennélfogva minden egyes osztás a vízszintes vonalakon egy-egy órát képvisel. Ezen beosztás nagyban megkönnyíti a diagramm áttekinthetőségét, úgy hogy ennek alapján a készülék által felrajzolt diagrammból a nap bármely szakában, csaknem perczekig terjedő pontossággal meg lehet állapítani az akkori gőzfeszély nagyságát. Az egész készülék egy pormentesen elzárt, könnyű szerkezetű vasszekrénykébe van elzárva, amely üvegajtócskával bír. A szekrény legczélszerűbben egy kis fali konsolra helyezhető el a kazán közvetlen közelében. Hogy a diagramm felvételére szolgáló papír kényelmesen felerősíthető, s az óraszerkezet könnyen felhúzható legyen, e végből a hengertartókeret lecsavarhatónak van készítve. Ezen készülék segélyével felvett diagrammokból már most a következő következtetéseket vonhatjuk le. Hirtelen esésnél, s utána bekövetkező gyors emelkedésnél, vagyis oly helyeken, ahol a vonal czikk-crakkszerűvé lesz, teljes bizonyossággal feltehető, hogy ott szénbeadagolás történt. E feltevés helyessége könnyen belátható, ha meggondoljuk, hogy minden ajtónyitás alkalmával a hideg léghuzama következtében a kazán fűtőfelületes lehűl, s így a gőztermelés kissé csökken; innét a vonal sülyedése. Viszont a szénbeadagolás, illetőleg az ajtó bezárása után, a friss tüzelőanyagból fejlődő nagyobbmérvű hő következtében a gőzfejlődés nagyobb mérveket ölt, úgy hogy a nyomásváltozások vonala a beadagolás után kissé felszökik. Ezen hirtelen ingadozások mindannyiszor ismétlődnek, valahányszor a fűtő a rostélyra szenet dob. Ennélfogva kis gyakorlattal a diagrammból leolvashatjuk, hányszor és mily időközökben történt szénbeadagolás. Ugyanilyen hullámzás észlelhető a diagrammon mindannyiszor, valahányszor csak vizet táplálnak a kazánba. Ezen hullámzás főleg oly esetekben karakterisztikus, midőn a fűtő — legtöbbször hanyagságból — mulasztásának pótlására egyszerre nagyobb mennyiségű vizet táplál a kazánba. A fent leírt készülék tehát egyrészt lehetővé teszi azt, hogy a tüzelés és a léghuzam szabályozás, táplálás stb. iránt teljes képet nyújtson, másrészt megadja a lehetőséget arra nézve is, hogy a gőzkazán kezelését éjjel, az üzem szünetésénél is ellenőrizzük. Természetes, hogy ez ellenőrködésnek legnagyobb fontossága a nappali üzemnél van, nevezetesen főleg gőzgép-üzemnél. A gőzgépek járása t. i. sokkal nyugodtabb, egyenletesebb, az üzem maga gazdaságosabb lesz, hogy ha a gőz feszélye állandó és oly magas, a mily nyomás magasság az üzemviszonyokhoz képest a legelőnyösebb. Ezen hó-manométer tehát megbecsülhetlen szolgálatokat, tehet az üzem biztonsága és jósága körül, s e mellett megvan azon kiváló előnye is, hogy kezelése rendkívül egyszerű. Nem kell t. i. egyebet tennünk, mint e papírhengerkére minden 24 órában új papírt reá tekerni és a henger forgatására szolgáló óraművet hetenként egyszer felhúzni. Mint a fent elmondottakból kitűnik, e készülék módot nyújt arra is, hogy a fűtőszemélyzetet éberségre és a leggondosabb kezelésre ösztönözzük. Egy némely gyárban már e czélra meg is honosították azt a módszert, mely szerint a fűtő vagy fűtőszemélyzet jutalomban részesül, ha a készülék által felvett diagramm szép, egyenletes gőznyomást mutat az egész üzemidőn keresztül és viszont megbüntettetik, ha a gőznyomásának ingadozása bizonyos, megengedett maximális határokon túllép. Természetes dolog, hogy ezen határok az üzem természetéhez képest állapítandók meg, mégpedig akként, hogy kényesebb, pl. gőzüzemnél a határok sokkal szűkebbekre legyenek szabva, mint kevésbé fontos, pl. a gőzfűtési stb. üzemeknél, ahol t. i. a gőznyomásának ingadozásai az üzem jóságát nem annyira alterálják. Az izó-manométer készülék még értesülésünk szerint más czélokra is sikerrel használható, így nevezetesen oly gőztelepeknél, ahol az erőszükséglet üzemközben meglehet .