Magyar Gyáripar, 1941 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-20 / 1. szám
A MAGYAR GYÁRIPAR 1. szám. A vasúti tarifabizottság ülése A Magyar Vasutak Állandó Díjszabási Bizottsága múlt évi december 19-én tartotta XXXVII. ülését Budapesten Udvarhelyi Károly kormányfőtanácsos, MÁV igazgatóhelyettes elnöklete alatt. A napirend előtt az elnök melegen üdvözölte a kolozsvári és marosvásárhelyi kör- és iparkamarák első ízben megjelent kiküldötteit és részletes beszámolóban ismertette az utolsó ülés óta eltelt félév nevezetesebb közlekedési eseményeit. Az erdélyi és keletmagyarországi területek örvendetes visszatérése súlyos feladatok elé állította a vasutak vezetőségét. Ismertette azokat az intézkedéseket, melyeket a MÁV vezetősége a nehézségek lehető áthidalására tett, az anyaországgal közvetlen vasúti összeköttetéssel nem bíró területen vonatpótló autóbuszforgalom bevezetésével, valamint a Szászlekence—Kolozsnagyida között 16 km hosszúságú keskenyvágányú vasútvonalnak rekordidő alatt való kiépítésével. Ez a vonal, ha kerülő úton és kétszeri átszállással, illetve átrakással is, de mégis lehetővé teszi a közvetlen vasúti forgalmat az anyaország és a Székelyföld között. Ez azonban a vonal korlátolt teljesítő képességére való tekintettel csak átmeneti intézkedésnek tekinthető addig is, míg a rendes fővonal Beszterce és Déda között kiépül, ami azonban a nehéz terepviszonyok folytán csak 1942. év elejére várható. Addig is fenntartja a MÁV a keskenyvágányú csatlakozás mellett a vonatpótló autóbuszforgalmat. A visszacsatolt vonalak hossza 1852 km rendes és 860 km keskeny nyomtávú, 298 új állomással és 148 megállóhellyel. Bár a rendelkezésre álló statisztikai adatok a viszonyok rendkívüli alakulása folytán összehasonlításra nem alkalmasak, tájékozódásul mégis felemlíti, hogy az előző ülés óta lefolyt félévben az utaslétszám 8,18%-kal, a személyforgalomból eredő bevétel 16,1%-kal emelkedett, dacára az ismételten kényszerű szükségből elrendelt forgalmi korlátozásoknak. A vonalak meghoszszabbodása folytán a menetdíjtáblázat 1400 kilométerig s egyúttal 501 kilométertől kezdve az eddiginél jóval alacsonyabb egységtételek vétettek számításba, úgy hogy a menetdíjak — különösen a hosszabb távolságokban — egészen 20%-ig csökkentek. Az áruforgalomban az emelkedés 10.66%, az ebből eredő többevétel 10.84%. Ismerteti az új árudíjszabás alapelvét, az abban kifejezésre jutó degresszivitást, bejelenti, hogy új háztól-házig való díjszabás jelenik meg a tételek némi felemelése mellett, tekintve, hogy a fuvarosoknak magasabb díjakat kell fizetni. Viszont az új díjszabás az érdekeltségek kívánságára egyes fontosabb vidéki gócpontok forgalmára is tartalmaz díjtételeket, s abba már a fontosabb erdélyi állomások is felvétettek. A bevezető beszéd után ugyancsak napirend előtt Hegyi Imre kormányfőtanácsos. Szövetségünk tarifaügyi előadója utalt arra, hogy az erdélyi és keletmagyarországi területek visszacsatolása után úgy a kormányzat, mint az egész gazdasági közvélemény behatóan foglalkozik a visszatért országrész gazdasági problémáival. A legutóbbi Marosvásárhelyen a miniszterelnök úr elnöklete alatt megtartott gazdasági tanácskozáson Álgyay Pál államtitkár kilátásba helyezte az árudíjszabások terén a helyzet alapos megvizsgálását és a legmesszebbmenő könnyítéseket ott, ahol erre szükség van. Egyes sajtóorgánumok jelezték, hogy ezzel a problémával egy közeljövőben összehívandó speciális tarifaankét fog foglalkozni, ami azonban nem történt meg, sőt a tarifabizottság napirendje sem tartalmaz erdélyi vonatkozású javaslatokat, holott az erdélyrészi vállalatok részéről állandó a panasz, hogy a beszerzési és elhelyezési piacok megváltozása s a távolsági viszonyok eltolódása, valamint a román imperium alatt élvezett kedvezmények megszűnése folytán számos üzem igen nehéz helyzetbe került és megsegítésre vár. Ennek a megsegítésnek elsősorban abban kellene nyilvánulnia, hogy a visszanyert területeknek az ország központjától való nagy távolsága folytán előálló nehézség valami módon enyhíttessék. Ez pedig aligha vihető más képen keresztül, mint az árudíjszabás degresszivitásának további kimélyítésével, tekintve, hogy a jelenlegi díjszabás lépcsőzetes beosztása csak a Felvidék és Kárpátalja visszacsatolásával előállott helyzettel számolt s már 500 km-nél kezdődik az ú. n. végtelen zóna, holott Erdéllyel kapcsolatban jóval nagyobb távolságok is szóba jöhetnek. Különösen fontos volna a széndíjszabás ilyen irányú revíziója, minthogy ennek a nélkülözhetetlen üzemanyagnak beszerzése szempontjából az erdélyi vállalatok különösen nehéz helyzetben vannak. Természetes azonban, hogy sok vállalatnak speciális helyzetéből kifolyólag is vannak különleges kívánságai. Szövetségünk nevében ezért arra kérte a MÁV vezetőségét, adjon módot arra, hogy az érdekelt vállalatok kívánságaikat és panaszaikat illetékes fórum előtt előadhassák, utalva e tekintetben a Felvidék és Kárpátalja visszacsatolása alkalmával Ungvárott hasonló tárgyban rendezett tarifaülés alkalmával szerzett kedvező, tapasztalatokra. Kénytelen, úgymond, egy további, az egész gazdasági életet közelről érdeklő visszásságra rámutatni. Azokról a díjkedvezményekről van szó, melyeket a vasút évente összefoglalva a »Díjkedvezményi jegyzék« keretében, tesz közzé s melyeknek érvénye a naptári év végével lejár. Igen nehéz helyzetet teremt az egész gazdasági életre, de különösen a gyáriparra, hogy még huszonnégy órával a kedvezmény lejárta előtt sem tudhatja, számíthat-e, annak megújítására, kalkulálhat-e üzletkötéseinél továbbra is a fuvardíjjal. A mai nehéz viszonyok között, amikor a fuvardíjemelés okozta termelési többköltség áthárításának az Álkotmánybiztosság által rögzített árak mellett nincs lehetősége, életkérdés a vállalatok szempontjából a fuvardíjak ismerete és hogy a fuvardíjkedvezmények módosítása ne találja őket készületlenül s a kormányzat, illetve a vasút adjon módot arra, hogy a tervezett módosításhoz az érdekeltek hozzászólhassanak és azokról tudomást szerezhessenek, hogy elkerülhetetlen tarifadrágítás esetén alkalmuk ési idejük legyen az árak megfelelő szabályozása érdekében az Álkormánybiztosságnál eljárni. Napirend előtt még felszólalt Gyömrei Sándor, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara titkára, továbbá a kolozsvári és marosvásárhelyi kamarák képviselői, kik szintén nyomatékosan kérték az Államvasutak vezetőségét, hogy a visszatért országrész speciális problémáival a legbehatóbban foglalkozzék s a felmerült nehézségeket minél sürgősebben orvosolja s ugyancsak kérték az érdekeltek meghallgatását. Az elnök azután bemutatta a MÁV tulajdonában levő különleges berendezésű vasúti kocsik — elsősorban a hűtőkocsik — bérleti díjának felemelésére vonatkozó javaslatát. A bizottság tagjai azonban kijelentették, hogy az érdekeltségekkel való tárgyalás nélkül nincs módjukban a javaslathoz hozzászólni. A bizottság úgy határozott, hogy az érdemleges válasz december hó végéig megadható. Sajnos, az érdekeltségek ellenvetései meghallgatásra nem találtak, mert a MÁV indokolása szerint a különleges kocsik, különösen a hűtőkocsik beszerzési ára olyan magas (a hűtőkocsiké 45.000 P), hogy még a felemelt bérösszeg sem fedezi távolról sem az amortizációt. Az emelés mértéke a hűtőkocsiknál: tejszálllító hűtőkocsi évi bére 300 pengőről 400 pengőre, belföldi élelmiszer kocsik bére 740 pengőről 800 pengőre (export változatlan marad), sörküldeményekre 400 pengőről 700 pngőre. A napirend többi pontjai során, több új árucikknek és vegyi terméknek az áruosztályba való felvételét, a demonok és bútorlécek díjszabási helyzetének tisztázását határozta el a bizottság. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara képviselőjének indítványára elhatározta a bizottság, hogy legközelebbi (tavaszi) ülését Kolozsvárott fogja megtartani.