Magyar Hiradástechnika, 1946 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1. szám
sodik lépésként a csatornákból egyesített csoportnak 120 kHz-es vivőfrekvenciával való modulálása következik. Itt ismétaz alsó oldalsáv kerül felhasználásra. A 12 csatorna a 12-től 60 kHz-ig terjedő sávszélességben erősítőn át halad a kábeláramkörbe. A vevőoldalon a demodulálás természetesen fordított sorrendben történik. A 4. ábrán vázlatosan feltüntetett végberendezés csatorna modulátoraiban az alsó oldalsáv kiszűrésére a különösen magas frekvenciáknál igen pontosan működő kvarckristály sávszűrő van alkalmazva. A két szűrő impedanciájának korrigálása céljából a 12 sávból egyesített csoport kompenzáló tagon halad át. A vevőoldalon a beérkező frekvenciák először a vonalkiegyenlítőn haladnak át, amely a kábeláramkör frekvencia függő csillapítását egyenlíti ki. A vevőoldali vonalerősítő, a nívót ismét felemeli a második demodulációhoz szükséges mértékre. A második demoduláció megfelelő kristályszűrők beiktatása révén már csatornánként történik. A berendezés 100/20-as, vagy 500/20-as csengető egységet is tartalmaz és hangfrekvenciás távválasztásra is kiegészíthető. Az átvitt beszédfrekvencia sáv 300-tól 3400 Hz-ig terjed. A koaxiális kábelvivő rendszer a 600 csatornát 60-tól 2044 kHz-ig terjedő sávszélességben viszi át a kábelen. Mint az 5. ábra szemlélteti a moduláció itt három lépésben történik, s ennek érdekében a hangfrekvenciás csatornákból először csoport, majd ezekből szupercsoport alakul. Tekintettel a koaxiális rendszer által átvitt csatornák igen nagy számára, különösen fontos a közös szerelvények, főként pedig a vivőfrekvenciás részek frekvencia stabilitása és üzembiztonsága. Ezért a szerkesztésnél ezekre különös gondot fordítottak. Érdemes megemlíteni, hogy a 10 km-ként szükséges közbenső segéderősítők egészen kisméretűek, telep és töltőbenrendezés, valamint fenntartószemélyzet nélkül működnek. Áramellátásuk a legközelebbi főerősítőből történhetik, éspedig magán a koaxiális kábelen 50 periódusú 325 Voltos váltakozó feszültséggel. Ez a feszültség a föld és a két koaxiális kábel párhuzamosan kötött belső vezető erei közé van kapcsolva. A tápáram leválasztása az egyes segédállomásokon megfelelő szűrők segítségével történik. Egy főállomásról 2, 3, sőt esetleg több segédállomást lehet ily módon árammal ellátni. A riadók önműködő jelzése szintén a kábelen át történik az erre a célra rendelkezésre álló terheletlen áramkörön keresztül. II. A nemzetközi távbeszélőszolgálat jóságának gazdaságos módon való megnövelése az alkalmazásra kerülő átviteli rendszereken kívül sok egyéb tényezőtől is függ. így rendkívül fontos kérdés, hogy az átviteli utakat milyen módon csoportosítjuk, rajtuk milyen üzemet tartunk fenn, vagyis hogy a nemzetközi főhálózat képét miképpen alakítjuk ki. Mindenesetre fő cél a gyorsforgalom bevezetése. A szolgálat egyelőre kézi kezelésű lesz, de minél előbb félautomatikus azokban a viszonylatokban, ahol a központi berendezések gépesítésének foka ezt lehetővé teszi. A nemzetközi szolgálatban az előfizetői távválasztás végcél ugyan, de annak bevezetésére egyelőre nem kerülhet sor. A gyorsforgalom bevezetésének alapvető feltétele az összeköttetések csoportokba foglalása. Nem engedhető meg, hogy az európai hálózat a múltbeli széteső, inhomogén, s kis, egymástól független forgalmi csoportokra hulljon szét. Az összeköttetések homogénitását az biztosítja, hogy nemzetközi áramkörök a jövőben csakis nagy terjedési sebességű 4 huzalos áramkörök lehetnek. Az összeköttetések csoportosításánál akkor járunk el helyesen, ha az egész európai hálózatot, mint szervesen összefüggő forgalmi rendszert tekintjük. Első pillanatra feltűnik, hogy a szomszédos országok közti közvetlen áramkörök a nagy európai rendszertől bizonyos mértékig függetlenek. A szomszéd országok közti közvetlen összeköttetések tehát érintetlenül maradhatnak, legfeljebb forgalmi és átviteli jóság tekintetében kell a nagytávolságú tranzit összeköttetések rendszeréhez felzárkózniok. A nem szomszédos országok közti összeköttetéseknél — már a gyorsforgalom bevezetése érdekében is — kívánatos az azonos irányú és minőségű áramkörök csoportokban foglalása és a közvetlen összeköttetések számának lehető csökkentése. Erre a 12-csatornás és a koaxiális kábelvivő rendszer kiválóan alkalmas. A csoportosítást azonban úgy kell megoldani, hogy a kézikezelésről a kezelői-, majd az előfizetői távválasztásra való áttérés a kialakítandó hálózati rendszer újabb lényeges módosítása nélkül történhessék. További üzembiztonsági követelmény, hogy bár 1. ábra. A 12 csatornás kábel-vivőáramú rendszer elve. 12 csatorna 1111111111ГП -----Alapcsoport (alsó oldalsári 5. ábra. A 600 csatornás koaxiális kábel-vivőáramú rendszer csoportképzése.