Magyar Lakatosmesterek Lapja, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-01 / 1. szám
VII. évfolyam. ✓о Ю L, * y yy rr r r* Budapest, 1912 január 1.1. szám. A LAKATOSMESTEREK SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPESTI LAKATOS IPARTESTÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, VII. ALMÁSSY-TÉR 8. TELEFON : 24—04. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 27010. ELŐFIZETÉSI ÁR : EGÉSZ ÉVRE . . 12 , I NEGYED ÉVRE. . 3 . FÉL ÉVRE .... 6 ., I EGYES SZÁM 50 FILL. BOLDOG ÚJÉVET! Átléptük az óesztendő küszöbét s beleléptünk az új évbe. Tele reménnyel indulunk meg azon az úton, amelyet az újév elénk tár, azonban hogy azokból a reményekből, amelyeket jövőnk iránt táplálunk, hogy mennyi fog valóra válni, azt bizony nem tudhatjuk. Hogy minél több reményünk megvalósuljon, arra törekednünk kell, azon dolgoznunk szükséges. Már a közmondás is azt tartja, hogy minden ember a maga szerencséjének a kovácsa és ez sehol nem oly igaz, mint az iparban, mert ez az egyetlen foglalkozás, amely tág teret nyújt a boldogulásra s ahol valóban a saját akaratától, a maga munkájától függ jövője is mindenkinek. Amikor tehát jövőnk alakulása sokban önmagunktól függ, mindenekelőtt azt kell megtudnunk, hogy mit nem kell cselekednünk, ha jövőnket biztosítani akarjuk. Ennek tudása pedig nem nehéz. Csupán vissza kell tekintenünk az elmúlt esztendőre s annak eseményeire, amelyeket ha alaposan megvizsgáltunk, akkor rájövünk arra, hogy miket kell elkerülnünk a jövő esztendőben. Az új év kezdetén egyébként is szükséges vizsgálatot tartanunk az elmúlt év fölött. Amikor a letűnt év eredményeit vizsgáljuk, azt kell arról mindenekelőtt megállapítanunk, hogy az ipari szempontból a jó esztendők közé tartozott. Munka volt bőven, úgy, hogy évtizedek múlnak el, amíg hasonló munkaalkalom kínálkozik. Nincs közöttünk senki, aki az elmúlt évre visszatekintve, arról panaszkodhatna, hogy nem volt munkája, avagy hogy kevés volt. Valamennyien el voltunk látva bőségesen és így meg volt adva az alkalom arra, hogy boldoguljunk. Azonban — sajnos — ami a boldogulást illeti, bizony az nem következett be csak igen kevésnél közöttünk. A túlnyomó részre nem hozott boldogulást a nagy munkaalkalom, sőt akadtak elegen, akikre épp a munkabőség vált végzetessé, elpusztítva vagyonukat. Megállapíthatjuk tehát, hogy az elmúlt év munkabőségét nem tudtuk kihasználni. Ha az okokat keressük, akkor rájövünk arra is, hogy ez csak a túlságba vitt konkurrenciának tulajdonítható, amit előidézett a telhetetlenség. Mert nem elégedtünk meg azzal a munkával, amely mellett tisztességes hasznunk volt, hanem az árakat letörve vállaltunk annyit, hogy nem győztük s haszon nélkül dolgoztunk inkább, csakhogy kartársunkat elüssük a keresettől, a haszontól. Magyarul és őszintén szólva, az irigységlett úrrá fölöttünk az elmúlt évben, ez a csúf tulajdonság, amely megakadályozta a munkabőség kihasználását és saját magunk boldogulását. Mikor jön egy másik év, amely oly bőséges munkát hoz? Lehet, hogy újabb évtizedek is elmúlnak addig. Így amit most elszalasztottunk, a mai generációnak alig lesz alkalma valaha helyrepótolni. Meg kell tehát nagyon fontolnunk, hogy a szűkösebb esztendőkben hogyan viselkedjünk, hogy a rémséges nehéz megélhetési viszonyok között fenn tudjuk magunkat továbbra is tartani, tisztességesen. És erre nézve nyújthat nekünk tanácsot, útbaigazítást az elmúlt esztendőnek tapasztalata. Mindenek előtt hagyjunk föl az irigységgel, a telhetetlenséggel. Legyünk összetartók, egyetértők s legyünk egymásnak szerető kartársai. Ha valami munkáról van szó, vessünk alapos számításokat, de olyként, hogy a magunk megérdemelt hasznát is vegyük föl a számításunkba és inkább ne vállaljuk el a munkát, ha amellett nem látunk hasznot biztosítva. Józan ésszel amúgy sem lehet elképzelni, hogy miként lehet haszon nélkül vállalni; ez csakis az elvakultsággal magyarázható meg, amelyet elhagyhatunk, ha egymással egyetértésben, szeretetben élünk s ha összetartunk. A kortársi szeretet, az egyetértés és az összetartás legyen jelszavunk az uj esztendőben s akkor valóban az lesz ez az esztendő, amit mi kívánunk olvasóinknak: boldog esztendő, tin-acélból való leipzigi ■■ lemezollók, lyukasztók és idomvas-vágók elpusztíthatlanok. Mindennemű szerszámgépek. Motorok. Állandó raktár: SCHWARTZ JÓZSEF ÉS TÁRSA, BUDAPEST, VÁCI KÖRÚT 53.