Magyar Posta, 1930 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1930-05-01 / 5. szám

Külföldi szemle 285 árusági alapon kezeli ma is a posta-, táv­író, távbeszélő hármas üzemet. Az ön­álló gazdálkodás mellett a postaüzem üze­mi bevételeiből teljesen maga tartja fenn magát. A tiszta jövedelem legnagyobb ré­szét gazdasági befektetések eszközlésére használja fel. (P. Z. 1930. 1.) (k. j.) Békebélyegek — a háború kitörésénél. Az Amerikai Egyesült­ Államok postája 1914-ben két drb. „béke“ postabélyeg ki­adását tervezte abból az alkalomból, hogy az angolul beszélő népek között az 1814. évi genfi egyezmény békét teremtett, amely béke 1914-ben éppen 100 éves lett volna. Ez ünnepélyes alkalomra két bélyeg ki­adását határozta el az amerikai postaigaz­gatás: az egyik vörös alapon, 2 centes ér­tékbenyomással lett volna ellátva. Két symbolikus alakot ábrázolt a tervező, akik a földgömbön át kezet nyújtanak egymásnak. Az egyik alak az angol, a má­sik az amerikai lobogót tartotta kezeiben. A másik, kék nyomású, 5 centes értékbe­nyomással ellátott bélyeg a galambot és a békét szimbolizáló angyalt tüntetett fel. Mindkét bélyeg a következő felírást vi­selte volna: „Peace 1814—1914“. A bélyeg­tervezetnek 1914 július végén kellett volna megjelennie. Közben kitört a világháború, amely azután ennek a szép tervnek meg­valósítását is lehetetlenné tette. (P. Z. 1930. 2.) (k. j.) A Vatikán állam postájának megnyi­tása napján ezrek állták körül a postahi­vatalt, várva az alkalomra, hogy az új ál­lam postabélyegeihez hozzájuthassanak. Az új postahivatal oldalfalán, szintén ott díszelgett a levélszekrény, mely ez eset­ben szép kékre volt mázolva, oldalán a keresztbefektetett aranyozott, kettős, pá­pai kulccsal. Délelőtt 11 óra felé a levél­­gyűjtőszekrény már telve volt levélanyag­gal. Hiszen aligha volt valaki aznap a kicsi Vatikán-államban, aki legalább egyetlen le­velet ne akart volna küldeni a vatikáni posta megnyitásának napján jó ismerősé­nek, rokonainak. Kevéssel 11 óra után végre megjelent a vatikáni posta levél­gyűjtő fogatja. A fogat feketére mázolt gyűjtőláda volt, amelynek bakkján ott fe­szített nagy komolyan a fekete egyenru­hába öltözött vatikáni postaaltiszt. A gyű­j­­tőkocsi oldalán is ott díszelgett a pápai keresztbe fektetett kettős kulcs. Az altiszt ünnepélyes lassúsággal kúszott le a kocsi meglehetős magas bakkjáról és nyitotta volna fel a levélgyűjtő fedelét, ámde a kulcsot sehol sem találta, noha — a kö­­rülállók mindig erősbödő derültsége mel­lett — minden zsebét átkutatta a jó em­ber. Végül is kénytelen volt megállapítani, hogy a szekrény kulcsát végérvényesen el­vesztette s kénytelen volt egyik közeli la­katosmester segítségét igénybevenni a szekrény felnyitásánál. (P. Z. 1930. 2.) (k. j.) A folytonmozgó szalag használata a levél feldolgozásánál. A legnagyobb berli­ni levéltovábbító postahivatalban napon­kint átlag másfél—kétmillióra tehető az ott feladott és feldolgozásra kerülő levél­postai küldemények darabszáma. A levél­­gyűjtőszekrények százai, az egyes posta­­hivataloknál kosarakba gyűjtött és a tö­meges feladóktól eredő levélhegyek szinte lehetetlennek látszó feladat elé állítják ennek a hivatalnak a személyzetét. A levél­anyag feldolgozása, munkagépekkel, foly­ton mozgó szalagokkal történik. A folyton mozgó szalag már a hivatal előtt kifüggesztett levélgyűjtőszekrénynél kezdődik. Kívülről ez a gyüjtőszek­­rény is hasonló a többi gyűjtőszekrények­­hez. A szekrény fenékrészénél azonban már megtaláljuk a mozgószalagot. Ha a levélszekrénybe dobott levélküldemények súlya a 300 grammot meghaladja, a szek­rény tartalma önműködőleg reáhull az alatta mozgó szalagra és ezzel megkezdő­dik a feladott levél útja a hivatal külön­böző levélfeldolgozó munkahelyei felé. E hivatalban a levélfeldolgozással összefüggő minden teendőt, egész a zsákolásig, mun­kagépekkel végeznek el. A levélgyűjtőből mindenekelőtt a ren­dező munkahelyre s onnét a bélyegzőgé­pekhez kerül a feladott levélanyag. A le­vélbélyegek értéktelenítése után a bélyeg­zőgépből kikerülő anyagot új mozgó sza­lag a levélirányító munkahelyekhez szál­lítja. A továbbító terem kezdetben a be nem avatottra a kibogozhatlan és minden látható rendezettség nélkül ide-oda futó szalagokkal, melyek egyhangú motorbú­gással változatlanul azonos sebességgel szállítják az anyagot egyik munkahelyről a másikra, semmiképpen sem teszi posta­­hivatal benyomását Csak figyelmesebb szemlélődés után állapíthatunk meg bizo­nyos rendszert a szalagok mozgásában s látjuk, hogy minden szalag az anyagnak csak bizonyos csoportját szállítja, így van­nak szalagok, melyek a városokba szóló levelezést viszik a nagyobb városok be­osztó fiókjaihoz; a külföldi levelezést szál­lítja a másik szalag. Viszont a harmadik csak berlini helyi anyagot vesz fel és a megfelelő beosztó fiókokhoz. És így to­vább . .. Más szalagcsoport a már köte­­gekbe gyűjtött levélanyagot szállítja a zsá­koló munkahelyekhez, ahol a legkülönbö­zőbb rendeltetési helyekre szóló zsákokba

Next