Magyar Sütők Lapja, 1931 (29. évfolyam, 1-21. szám)
1931-01-01 / 1. szám
Szivárvány Száguld az idő szekere előre. Ismét egy év bukik alá az ég horizontján. Keserves év tűnik el a harmincas évek első próbaköve. Jön a többi próbakő. S a próbakövek közt szilárdan áll az ember. Dacol a harccal, a szenvedéssel, a megalázással, az igazságtalansággal. Új év, új remények, rendszerint jót ígérnek, de a mostani 1931 újéve a szomorúság, az ökölbeszorított kéz újéve. Nekünk sütőknek szomorú újév, nekünk iparosoknak keserű újév. Egy harcban megtört város szomorú újéve. A néma közönyt erős ordítás követi. Itt is, ott is beszélnek már az elkövetkezendő évtized evolúciójáról. Kezd lassan a munkás a munkaadóval összetartani, a közös nyomor, a közös szenvedés egymáshoz hajtja, űzi az embertársát. Igen, szükség van erre az összetartásra, az ember rálépett a békés együttműködés útjára. Elhervadt a rózsa, lehull a levél. Ezért születünk, ez az életi cél, csak addig a pálya, semmit sem tovább, vagy itten az ember csak öltözik át? Majd kigyúl a csillag, kisüt a hold s ott fenn a keresztútnál suttogja a szél, kinyílik a rózsa, kihajt a levél. S mi higyyünk jó reménnyel, hogyha megvirradna már, s amit látunk, az se csillag, bolygó fény, vagy fénybogár. Magyar sütők! l’jév, új remények, próbáljunk utoljára hinni a sorsnak, próbáljunk erőt meríteni a harcra, próbáljunk legyőzni önmagunkat. Tartsunk össze munkaadó és munkás, nyújtsunk kezet egymásnak a munka oltárán. Legyünk együtt a szenvedésben és a jólétben. Ne feledjük el, hogy emberek vagyunk. Higgyünk, haladjunk kézt kézben tartva az igazi itt, a munka felé, a béke útján az emberi szeretetszivárvánnyal megvilágított országútján a nagy cél felé, ahol munkás és munkaadó örömmel fog jobbat nyújtani egymásnak és büszkék lesznek, hogy embertársak. f'jévkor kívánom, hogy tartsunk össze, becsüljük meg egymást, mert így közelebb jutunk az integer Nagy-Magyarországhoz! Önnek pedig, Steiner úr, köszönöm, hogy küzdött és küzd a lap hasábjain a magyar sütőkért, csupán arra kérem Önt, hogy a további kitartással és buzgalommal dolgozzon értünk. Mutassa meg nekünk, hogy milyen úton haladjunk a sütőipar szivárványos jövője felé. Isten áldása legyen munkáján. Egy sütőmester fia. Fenti képen bemutatjuk olvasóinknak Szalai Mór fővárosi kartársunk Tibor nevű fiát, akitől az utóbbi időben „Egy sütőmester fia” aláírással gyakran közöltünk érdekes fejtegetéseket lapunk hasábjain. Ezek a fejtegetések azt mutatják, hogy egyes sütőifjakból még nem halt ki az ipar iránti szeretet és a jövőbe vetett remény. Igazán szükséges volna, hogy a hasonló gondolkodású sütőifjak egy táborba tömörüljenek, mert már halaszthatatlan a sütőifjaknak országos szervezetbe való tömörülése, külföldi mintára, amit lapunk már 20 év előtt kezdeményezett. Éppen a napokban kérték fel lapunk főszerkesztőjét a külföldi lapok, hogy írjon részükre egy cikket a magyarországi sütőifjak szervezkedéséről. Főszerkesztőnk, aki eddig minden szakmabeli problémának — bármilyen nehéznek is — mindig meg tudott felelni, most a legnagyobb zavarba jött, hogy mit írjon a magyar sütőifjak mozgalmáról. Reméljük, hogy ezek a sorok és Szalai Tibor fiatal barátunk példája felrázza azokat a sütőifjakat, akik még nem önállósították magukat és egy új mozgalmat indítanak az országos szervezet kiépítésére. E célból úgy lapunk, mint a Magyar Sütők Országos Szövetsége az ifjúságnak rendelkezésére áll. SZALAI TIBOR MAGYAR SÜTÖK LAPJA 7. oldal Budapesten jól bevezetett és jól ismert nagy sütöde két gőzössel és két duplakemencével, házzal együtt, kocsi, ló és autóval, négy fióküzlettel 155.000 pengőért eladó. — Cím a kiadóhivatalban.