Magyar Szesztermelő, 1943 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 1. szám
XLVI. évfolyam Budapest, 1943. évi január MAGYAR SZESZTERMELŐ A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI SZESZTERMELŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Tagok a lapot díjtalanul kapják Nem tagoknak előfizetési díj: egy évre ............... ... 12*— negyed évre............... ... 3‘— „ Szeszgyárvezetőknek 50% engedmény Megjelenik havonta egyaze* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Köztelek, IX. kerület, Közteleki utca 8. szám Hirdetési áraink : Fél oldal 64 pengő, ll* old. 32 pengő, l/» old. 16 pengő, l/io old. 8 pengő. Álláskeresőknek 50% kedvezmény. Mellékletek díja külön számítás alá esik. Hirdetéseket minden esetben csak a hirdetési díjak előzetes beküldése után közlünk. A Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesülete tulajdona Felelős szerkesztő és kiadó: Rédly Gyula Műszaki társszerkesztő: Hérics-Tóth Jenő dr- Műszaki rovatvezető: Taxner Károly dr. Háborús évfordulón. Az idei évforduló igen nehéz viszonyok között találja egész gazdasági életünket, s abban a mezőgazdasági szeszipart is. A háborús küzdelem nemcsak a harctereken folyik, ahol a fegyvereké a döntés, hanem idehaza is, ahol a gazdaság belső frontján kell küzdelmes erőfeszítéssel helytállnunk a termelés fenntartása és biztosítása érdekében, így az elmúlt esztendő a mezőgazdasági szesziparnak is nehéz megpróbáltatásokkal teljes, válságos időszaka volt. A "háborús gazdálkodás rányomja bélyegét gazdasági életünk valamennyi mozzanatára s a mezőgazdasági szesztermelés menetét és kereteit is a háborús célok és feladatok szabják meg. Az irányított termelésnek, az anyagok forgalmának és felhasználásának különböző korlátozásai és szabályozásai pedig a mezőgazdasági szeszipart annál inkább közelről érintik, mert a szesztermelés nyersanyagai a közellátás más vonatkozásaiban is fontos tényezők. Ez az összefüggés okozza, hogy a szesztermelés keretei és a szeszipar nyersanyagfelhasználása a közellátás országos szempontjaitól függenek. Ez a függőség azonban számos váratlan nehézséget, akadályt és fennakadást hozott, mert más irányú közellátási szükségletek biztosítása érdekében szükségessé vált, előre nem látott intézkedések, különböző kérdések szabályozásának módosítása a szeszipar előre megszabott termelési és nyersanyagellátási rendjét alaposan zavarta. Kétségtelen, hogy a szesztermelőket kétszeresen sújtották a mai nehéz viszonyok, mert egyrészről mint gazdák szenvedték végig a most már évek óta sorozatos rendkívüli időjárás és különböző elemi csapások miatt gyenge terméseredmények veszteségeit, másrészt mint szeszfőzdevállalkozóknak a nyersanyaghiány és drágaság, valamint a beszerzések körüli nehézségeken kellett magukat átverekedniük, hogy szeszgyáruk üzemét és az arra alapított gazdálkodást folytathassák. Amikor most, az évfordulón ezekre a nehéz időkre visszatekintünk, felmerült a kérdés, hogy várjon jobb és könnyebb lesz-e a jövő esztendő ? A most folyó új szesztermelési időszakban kétségtelen jeleit látjuk annak, hogy a szeszipar nyersanyagellátásának intézményes szabályozása terén bizonyos haladás mégiscsak mutatkozik. Ez persze nem jelenti azt, hogy igényeinket nem kell továbbra is a legszűkebbre szabnunk, nem jelenti azt, hogy egyéb érdekekre való tekintettel ne kellene a termelés egy részéről továbbra is lemondanunk és hogy nem lesznek nehézségeink, amelyek leküzdésére minden erőnket sorompóba kell állítanunk. Mégis reméljük, hogy legalább e szűkreszabott és szerényebb keretekre beállított termelés rendjében nem fognak újabb meglepetések reánk szakadni. A szesz egyedárusági igazgatóság hathatós támogatásának érdeme, hogy ezekben a rendkívül nehéz, küzdelmes időkben folltozott megértéssel mellettünk állva, a legsúlyosabb nehézségek egy részét sikerült elhárítanunk és e révengyó termelés folytonosságát biztosítanunk. h) Ugyanez vonatkozik a szeszbeváltási árhelyzetre is, amely a szeszipar boldogulásának egyik alapfeltétele. Meg kell állapítanunk, hogy habár a jelenlegi szeszbeváltási árak nem is jelentik a termelői javaslatok teljes megvalósítását, főként a tőkekamat és amortizáció kérdésében fennálló elvi nagy problémánk megoldását, mégis az előző évivel szemben fejlődést és javulást mutatnak. Ez nemcsak a szesztermelés fenntartásához fűződő gazdasági és hadviselési érdekek fontosságának elismerését jelenti, hanem egyben a mai rendkívüli helyzet méltánylását is, amely körülmény arra a reményre jogosít, hogy ezen az úton továbbhaladva a termelés árigényeit a jövőben is fokozott mértékben fogják figyelembe venni. Nem átitathatjuk tehát magunkat azzal, hogy az új esztendőben nem lesznek nehézségeink, küzdelmeink és bajaink, sőt el kell készülnünk arra is, hogy a viszonyok esetleg még nehezebbek lesznek. Mert háborúban vagyunk, annak a gazdasági életre való kihatásait előre nem láthatjuk és a mai rendkívüli viszonyok közepette a szesztermelés lehetőségei sokszor olyan körülményeken fordulnak meg, amelyekre befolyást gyakorolni nem tudunk. De ami hatalmunkban áll, aminek irányítása tőlünk függ, ezekben a kérdésekben egyesületünk fokozott erővel és szívóssággal igyekszik a szesztermelőknek segítségére lenni. Bízunk abban, hogy a szeszegyedárusági igazgatóság törekvéseinket továbbra is megértő és hatásos támogatásában fogja részesíteni. Ahhoz azonban, hogy egyesületünk munkája valóban eredményes legyen, szükségünk van tagjaink öszszességének vállvetett közreműködésére is. A mezőgazdasági szesztermelők ismételt tanújelét adták annak, hogy maguk is átérezve a mai idők súlyos voltát, nemcsak a nehézségek felpanaszolására, hanem fokozott erőkifejtéssel azok leküzdésére is képesek. A háború mindannyiunktól helytállást és erőnk megfeszítését követeli. Ez a tudat és ez az elszánt akarat fog képesíteni bennünket arra, hogy erőink egyesítésével az új esztendő minden megpróbáltatásán és nehézségén magunkat keresztülküzdjük és átmentsük ezeken a nehéz időkön a mezőgazdasági szeszipar ama értékeit, amelyeken majd a jobb, békés jövőt felépíthetjük. (R a.)