Molnárok Lapja, 1910 (17. évfolyam, 1-53. szám)
1910-01-01 / 1. szám
Budapest, 1910. január 1. MOLNÁROK LAPJA auer Zsigmond, Breitner Imre és végül Balla Vilmosból, akinek statisztikai kimutatásaira az idén semmit szabadott adni. E párthoz tartozott még Weidinger Miksa is, akinél egyhangú párthatározattal tekintettek el attól, hogy nevének kezdőbetűje oly messze esik a megkivántató „B“-tól, mint Makó tiszta búzája Jeruzsálem eszralgimjeitől s csak azt vették figyelembe, hogy őt tagtársainak szimpátiája a hivatalos körök ellenére is a tőzsdetanácsba behozta. Viszont az „S“-párt korifeusai ezek voltak: Sándor Pál, Sándor Ármin, Schreiber D. és fiai, Strasser és König, Sceidelberg Willy, Stux Gyula és Hugó, és Somorjai Lajos. Ez utóbbi természetesen játékon kívül, minthogy nekie, egyrészt a tőzsdetitkárságnál viselt hivatalánál, másrészt koránál fogva most már még játszadoznia sem szabad. Az októberi népcsata. Mint hajdan Lipcsénél úgyszólván egész Európa minden nemzete érdekelve volt a harczban, úgy az idei októberi terminusban is úgyszólván minden gabonaember részt vett. Csakhogy amíg a baissisták szállítási anyag híján tehetetlen dühvel nézték, mint szorítják be őket a haussisták, addig ezek a malmok elitseregében félve remélt segédcsapatokra találtak. Sőt az immár szövetséges haussisták vackerje, akarom mondani Blücherre (ah, az az ominózus „B“) a malmok táborából került ki. Természetes, hogy ily körülmények közt a haussisták rohamban foglalták el a baisse állásait, lekaszabolva maguk körül mindent, ami ellenállani merészkedett, hogy végre háromszoros egetverő „Viktoria !“-kiáltással kitűzzék a győzelmi zászlót. Az import. Én még azt tanultam az iskolában, hogy Magyarország Európa éléskamrája. Időközben, úgy látszik, egerek garázdálkodtak ebben az éléskamrában, mert immár jómagunk is arra szorultunk, hogy a szomszéd éléskamrájából lássuk el magunkat. Különösen az idén. Amióta Magyarország áll, sohsem volt év, ahol annyi idegen búzát hoztak volna be, mint ebben az évben. A világ összes exportállamainak gabonája nálunk tartja rendezvonalát. Különösen brillírozik ebben a tekintetben a szent Oroszország, amelynek az idén különösen jó termése volt és amely szinte kiapadhatatlan gabonamennyiségek felett látszik rendelkezni. Ki tudja: nem-e a fehér cár végtelen birodalmának terméke lesz végül az archimedesi pont, amelyre támaszkodva a baisse végül mégis csak összeroppantja az árak nálunk felépített, égbetörő Eiffel-tornyát. Argentinja. A kilenczvenes években sok haussista átkozta el Kolumbust, mint aki felfedezte azt az Amerikát, amely akkor csak úgy ontotta a töméntelen búzát és az olcsóbbnál olcsóbb kurzusokat. Az időközben megváltozott viszonyok és az ott minduntalan felbukkanó cornerek ezeket az embereket már-már kibékítették a nagy génuai felfedezővel, amikor most az új világ egy új állama lépett be a gabonaexportállamok sorába, szűz talajából mind nagyobb területet hódítva meg a búzatermelés részére és ezzel karöltve mind nagyobb búzamennyiségeket exportálva. És ez az export volt most pár év óta az, amely útját állta a diadalmas hausse további előnyomulásának. Érdekes tehát ezzel az országgal foglalkozni. Argentinja sajátságos ország, amelyet egy eddig meg nem fejtett rejtély tesz boldogtalanná. Mert amilyen mértékben közeledik Argentinja Péter és Pálja, olyan mértékben vesz erőt a kétségbeesés az egész államon. Kezdve az elnökön, aki az állampénztár, egész a lassóját oly mesterileg kezelő utolsó gauchóig, aki a pampák lovainak lopásából él. A szegény köztársaság e szivettépő keservének az az oka, hogy még a legöregebb argentiniaiak sem tudják megmondani, hogy ők voltaképpen mikor aratnak. Későn-e, vagy korán? Épp most kapok Antwerpenből táviratot, amely szerint pár nappal ezelőtt Buenos Ayresban egy, 12 előkelő gauchóból álló deputáczió szállott hajóra azzal a czélzattal, hogy tőzsdénk új elnökénél tisztelegve, plenáris ülés egybehívását kérelmezzék, hogy ennek bölcsesége fejtse meg végre az őket kínzó rejtélyt, visszaszerezve ezzel e jobb sorsra érdemes nép nyugalmát és önbizalmát. Argentinia még arról is nevezetes, hogy direkt kábel köti össze Antwerpennel és így ez a város vindikálja magának azt a privilégiumot, hogy Európát általánosságban, Magyarországot pedig inspecziális ő lássa el az argentiniai hazugságokkal. E nemes feladatnak aztán becsületesen meg is felel. Oly buzgalommal, mely egészen az önfeláldozással határos, így eshetett meg aztán, hogy sohsem voltunk jobban informálva az argentiniai termés esélyeit illetőleg, mint éppen két évvel ezelőtt, amikor a Buenos Ayrest Antwerpennel összekötő kábel véletlenül elszakadt. Antwerpennek köszönhetjük azt, hogy immár teljesen tájékozva vagyunk Argentinia klimatikus viszonyai tekintetében és tudjuk, hogy egyrészt nagyon bizonytalanok, másrészt máshol sehol sem tapasztalható regeneráló erővel bírnak, így p. o. ott megtörténhetik, hogy az egyik nap a hirtelen beálló negyvenfokos hőség a szó szoros értelmében leégeti a fél termést, a megmaradt felét pedig a másnap épp oly hirtelen bekövetkező húszfokos fagy teszi tönkre, hogy a harmadnap szerencsére megeredő langymeleg eső nemcsak a régi pompájában állítsa helyre a lefagyott és leperzselt növényzetet, hanem a várható termés hozamát még 25°/o-kal meg is javítsa. Az utóbbi időben Liverpool csinál konkurrenciát az ősrégi belga kikötőnek és tekintve azt a szép eredményt, amelyet a hazudozás terén máris felmutat, biztosan remélhető, hogy mihamarabb túl tesz mesterén és az első sorba küzdi fel magát. A tőzsdereform. Luther tudvalevőleg azzal kezdte közismert reformátori tevékenységét, hogy egy német templom ajtaját teliragasztotta pontokkal. Ez óta minden reform azzal kezdődik, ami másutt a véget szokta jelképezni : a ponttal. Egy ilyen pontnak köszönheti létét az a reform is, amelynek szenvedő alanyául a budapesti tőzsde van kiszemelve. Ezt a pontot pedig ravasz osztrák szomszédaink vezették be a kiegyezésbe, kötelezve benne Magyarországot tőzsdéjének reformjára. Persze nekik volt annyi eszük, hogy a saját tőzsdéjük tekintetében mi kötelezettséget sem vállaltak. Ezek után könnyen megeshetik az, hogy amely pillanatban Magyarország reformjával lehetetlenné teszi a határidőüzletet és ezzel végzetteljes csapást mér nemcsak malmaira és gabona kereskedelmére, hanem még termelőre is, ugyanebben a pillanatban a ravasz osztrák sógor a határidőüzletet nevetve újra életbe fogja léptetni, így egy csapással Budapest rovására a gabona kereskedelem központjává Bécset téve meg. Ez aztán valóban bohózatba illő fordulat lenne! Zárszó: A reform mindenütt a világon utolsó dolog lévén, ezzel én is elérkeztem volna pillanatfelvételeim utolsójához. Ha ezek nem sikerültek volna úgy, ahogy ez kívánatos lenne, erre az esetre már készenlétben tartom mentségemet. Azt a mentséget, amelyet mi amatőr-fotográfusok szoktunk az ilyen alkalmakkor használni: „Rossz volt a világítás!“ # Jó sütőképességű gabonaneműek termelése. A malomiparosok szempontjából rendkívül fontos az, hogy a mezőgazdákat jó sütőképes gabonaneműek termelésére ösztönözzék. Erre most negyedéve nálunk is történtek irányítások. Németországban ez irányban széleskörű mozgalmat indítottak a mezőgazdasági kamarák, így legutóbb Baden nagyherczegségben indított ily irányú akciót az ottani mezőgazdasági kamara. Nagymennyiségű olyan gabonát importáltak ugyanis vetőmagként való felhasználásra, melynek elismert nagy a sikértartalma. A mezőgazdasági kamara igen mérsékelt áron osztogatja ezt a vetőmagot. Ez a példa mindenkép utánzásra méltó. Az olasz malomipar hanyatlása. Mint római konzulátusok jelentik, az olasz malomiparban is állandó visszafejlődés tapasztalható. 20 évvel ezelőtt még 58.000 malom volt az országban üzemben. Tavaly már csak 28.000 volt a malmok száma. Daczára a malmok száma ezen feltűnő csökkenésének, a liszttermelés több mint egyharmaddal növekedett. Igen sok malom, különösen Dél- Olaszországban és Szicíliában a termelt lisztből óriási mennyiségű makarónit gyártanak. Ezen olasz nemzeti eledelből igen nagy mennyiséget külföldre is exportálnak. Az országban ezenfelül 484 rizsmalom is van üzemben és pedig 283 csak a Lombardiában, ahol a rizstermelést nagy mértékben űzik. A Közbenjárók és ügynökök az állami kedvezmények elnyerése ügyében. (Kereskedelmi Miniszter 77590/VI.—6.) Valamennyi kereskedelmi és iparkamarának. „Felmerült eset alkalmából egyrészt tudomás, másrészt a folyamodókkal minden esetben leendő közlés végett értesítem a t. kamarát, hogy az állami támogatást kérő iparos és az illetékes közhatóságok közé magukat beékelő közbenjárókra vagy ügynökökre semmi szükség nincsen, mert egyrészt a kellő felvilágosítást a felek az iparfelügyelő, kereskedelmi és iparkamara, a technológiai iparmúzeum vagy a kereskedelemügyi minisztérium iparfejlesztő szakosztálya útján minden költség nélkül megkaphatják és ügyük a lehető gyorsasággal intéztetik el, másrészt, mert nem hivatott személyek közbenlötte a folyamodóval szemben jogosult bizalmatlanságot teremt, a félnek költséget okoz és az ügy elintézését is hátráltatja, mert ilyenkor az eljáró hatóság azt is vizsgálni köteles, hogy a pénz- vagy gépsegély kérelmezése nem valamely, ebből közvetett hasznot reménylő vállalat kezdeményezéséből történt-e, amely esetben a kérelem feltétlenül el fog utasítani.“ 11 Legolcsóbb hajtóerő a „GNOM“ nyersolaj- és szivógázmotor. ----- 4000-nél több üzemben. ----- Könnyen kezelhető. ----- Villanyos gyújtással. ----- Okleveles gépész felesleges. ----Üzemköltség- 1-2 fillér óra és lóerőnlként. Oberurseli Motorgyár Részv.-Társaság Oberursel tervei és Goyple felvilágositási noven és bérmentre. Iroda és raktár, Bécs, VI 2. Gumpendorferstrasse 72.