Molnárok Lapja, 1922 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1922-06-24 / 25. szám
Budapest, 1922. június 24. MOLNÁROK LAPJA szerint teljesen helytelen, ez ellen a leghatározottabban tiltakozunk. Ha a búza ára magasabb, akkor egészen bizonyos, hogy mindennek az ára hatványozódik. Látjuk most, amikor a búza egy, sőt 200 koronával emelkedik, akkor minden czikknek az ára óráról-órára ugrik. A kormány azt mondta: annyit fizet a molnárnak, amennyibe annak az őrlés kerül, plusz polgári haszon. Hát én merem állítani, hogy itt óriási igazságtalanság történt a kiszámításnál, mert akkor, amikor más ipari vállalatnál pl. szénbányánál vagy villamostelepnél a befektetés és fenntartás költségeit jogosítva van a vállalat vagy részvénytársaság rövid egy-két éven át amortizálni és áthárítani a fogyasztásra, akkor a molnárnak még csak olyan polgári hasznot se engedélyez, amiből megélni tudjon. Még kevésbbé jut arra, hogy amikor ma minden téren oly nagy a drágaság s mikor az elmúlt kilenc év alatt malmaink lerongyolódtak, azokat újra szerelni, beléjük gépeket szerezni tudjon, mert ma oly óriási összeg jön ki, hogy azt megkötöttség nélkül is alig-alig tudnánk viselni. Ma már ott állunk, hogy malmainknak egy járattal való kibővítése közel egy millió koronába kerül. Mikor ilyen árak vannak, a kormány egy bizonyos ármegállapítást eszközöl s ha azután az árak emelkednek, nem gondoskodik ezeknek felemeléséről, aminthogy ez a múltban is történt. Mi igenis nem mehetünk bele semmiféle fix árba, mert az napról-napra változik. S hogy visszatérjek a 18 ° C vámra, annak szedésére nem vagyunk hajlandók, mert nem támogathatunk olyan igazságtalanságot, ami a mai nehéz viszonyok között még nehezebbé teszi az emberek megélhetését. Az őrlési adótörvénynek csak egy pontjára mutatok rá. Helyes-e, igazságos-e, hogy az a béres, vagy az a munkás, aki elmegy a malomba megőröltetni családi szükségletét, több őrlési adóval járul ezen terhekhez, mint az az ezerholdas nagybirtokos, akinek kenyér- és lisztszükséglete családja részére feltétlenül kevesebb. Ma, amikor az adózás terén a progresszivitás elve mindenkép el van fogadva, itt ennek éppen ellenkezőjét látjuk. Az, hogy ez kényelmes, nem indok. Azt mondom: az őrlési adó alól bennünket mentesíteni kell, hiszen a molnárok, éppen olyan ellátatlanok, mint az ipari munkásság. A gazdasági munkás megkapja a maga konvencióját, de vannak mezőgazdasági munkások, akik napszámot kapnak, hát miért nem látják el ezeket is. Sőt ha tovább megyünk, akkor mindenki ellátatlan, csak éppen a termelő nem. Ipari munkások a mi alkalmazottaink is, hát ezekről nem gondoskodik senki se ? Hát ezekről mi gondoskodjunk? Rendben van, igenis a munkaadónak kötelessége munkásairól gondoskodni, következésképen az államnak kötelessége gondoskodni az ő hivatalnokairól és azokról, akiknek kenyerük nincs. Tessék ezt az elvet végig érvényesíteni, a részvénytársaságok, a gyárak gondoskodjanak munkásaikról és akkor a közellátás könnyű feladattá válik ebben az országban, akkor nem fog a feje fájni a kormánynak és nem fog bennünket egyenlőtlen teherrel sújtani. Az őrlési díj, melyet az állam fizet, olyan alacsony, hogy illetékes helyen is hangoztattuk már: csak aza molnár élhet meg, amelyik nem tartja be a rendelkezéseket. Nem akarok hosszadalmas lenni, de ilyen elvet el nem ismerhetek, egy államban erkölcstelen alapon nem lehet egy fillért sem felszedni, én igenis erkölcstelennek tartom, egyoldalúlag egy egész iparágat belekényszeríteni abba, hogy ne tartsa be a rendeleteket, mert máskép megélni nem tud és ebből az illegitim haszonból részesedést kíván maga az állam. Minden becsületes munkáért meg kell kapni az ellenértékét, viszont minden becsületesen szerzett jövedelemért megadjuk a megfelelő áldozatot, a megfelelő magas adókat, akármilyen magasakat, csak arányosak legyenek. Mi áldozatokat hoztunk eddig is eleget, azt hiszem mindanynyiunk nevében beszélek, kijelentvén, hogy az áldozatokat végre is megelégeltük. Mert igazán nem tudom, hogy nekünk molnároknak miért kell többel hozzájárulni az állam szükségleteihez, mint másnak, ezt nekem semmiféle kormány, semmiféle hatóság megmagyarázni nem tudja. Remélem, hogy a kormány és a jelenlegi miniszter úr, aki velünk együttesen sokszor tárgyalt, akiben sok megértést láttunk és sok jóakaratot, ezeket a kérdéseket most úgy akarja megoldani, hogy mindkét fél közmegelégedését vívja ki és főkép, hogy a dolog a köz javára legyen elintézve. Én remélem, hogy ezek a tárgyalások jobb eredményt fognak hozni, mint az eddigiek. Önök meg lehetnek győződve, hogy az Orsz. Molnáregyesület és annak vezetősége azért áll itt, hogy az Önök érdekeit védelmezze elsősorban, de természetes, hogy a közérdeket is számításba vegye. Még egy kérdésre akarok kitérni. Mindig az a bajunk, hogy az utolsó percben csinálunk mindent, hogy állandóan elkésünk. Most is el vagyunk késve, nem a mi hibánkból, mert hiszen a kormánynak előre kellett volna gondolkodnia, hogy mi fog történni a jövő évben. Most már itt vagyunk az új kampány előtt és nem tudunk semmit. Azt látjuk, hogy bizonytalanság van, sőt azt is tudjuk, hogy a miniszter személyében is esetleg változás várható. Állítólag helyén marad és ő fogja megcsinálni a jövő évi rendeletet. Azonban átmenetileg az idő rövidsége miatt belefutunk egy olyan állapotba, amelynek elintézése egészen bizonytalan. T. i. az őrlési adótörvény 1922 július 31-ig tart, s most 1922 június végén letelik a kontingentálás éve. Amint letelik a kontingens határideje, akkor természetszerűleg az őrlési adótörvény életbe lép. Annyit jelent ez, hogy július 1-től mindannyian ellenőrzés alá jutunk és a jelenlegi állapot szerint 800 koronát kapunk a terményeinkért. Nem akarom feltenni a kormányról, hogy ezt a véletlent kihasználja, mert hiszen ez további nagyobb áldozatokat jelentene önhibánkon kívül, én tehát csak azt szögezem le, hogy természetszerűleg az őrlési törvény életbelép és hogy mi ellenőrzés alá jutunk, mert az a törvény szerint szintén elrendelendő. Azonban felkérjük a kormányt, hogy daczára a rövid időnek, erre nézve mégis tegyen közbeeső intézkedést, amely alkalmas arra, hogy az átmenetet a tulajdonképpeni új rendszerre zavartalanul biztosítsa. Természetes, hogy az időközben bármilyen címen, akár ellenőrzéssel, akár más módon lefoglalt július havi keresetünket már a jövő évi kontingensbe vagy nevezzem így: beszolgáltatásba (ha ugyan lesz, ilyen) beszámítsa. Ne értsenek félre, minden átmenetre megfelelő intézkedések szükségesek. Tehát mi nem követelhetjük, hogy július elsejével már szabadok legyünk, mert hiszen majdnem fizikailag lehetetlen 10 nap alatt mindent elintéznünk. Amennyiben szabadok leszünk, akkor természetesen ragaszkodunk ahhoz, hogy a július hóban lefoglalt, beszolgáltatott vagy bármely módon előállt keresetünket, ha azt elvinnék, tőzsdei áron nekünk térítsék meg. Mindezek után az elmondottak alapján ismerve elnökségünknek a felfogását, meg lehetünk győződve arról, hogy az elnökség az elmondottak alapján fog eljárni. Magam is, mint az elnökség egyik tagja ott leszek. Higgyék el, hogy ezeket az elveket komolyan veszem és a magam részéről nem fogok eltántorodni semmi körülmények között, mert ezeknek az irányelveknek figyelembe vételével kell nekünk ezt az ügyet elintéznünk. Azt hiszem, Önök mindnyájan ebben a véleményben vannak. (Hosszantartó taps.) Dr. Márta elnök: a további tárgyalás anyaga a következő lesz: Elek úr után felolvassuk az elnökség határozati javaslatát, aztán előadatnak Vasvármegye, Biharvármegye és Baranyavármegye molnárszövetségeinek javaslatai.* Elek Oszkár: A háború befejezése után az ötödik őrlési évben, amikor az iparnak minden ága felszabadult béklyóiból, amikor az egész vonalon állítólag konszolidáczió van, szomorúan konstatálom, hogy az Országos Molnáregyesület egyeteme összegyűl itt, hogy afelett tanácskozzék, vájjon ellenőrzés alatt leszünk-e vagy újabb kontingentálás lesz? Nem tudom követni dr. Bárczay Gábor társelnök urat azon az útán, hogy az iránt érdeklődjem, mik az intenciói a közélelmezési kormánynak? A mi összejövetelünk célja nem az, hogy megtudjuk, mit akar a kormány, hanem az, hogy mit akarunk mi, tekintet nélkül a kormány felfogására (Taps.) Méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden, dióhéjban egy kis visszapillantást vessek a múltba. A múlt őrlési év elején a kontingentálásba belementünk azzal a világos és egyenes kijelentéssel, hogy menjünk bele, mert a kötött forgalom után egy bizonyos átmenetnek lenni kell s ez az év legyen az a bizonyos átmenet. Tisztán emlékszem, hogy a kontingentálásnak ez volt a legfőbb intencziója. Mi a kontingenst elvállaltuk, hogy milyen eredménynyel, arról ugye itt felesleges beszélnünk, hiszen katasztrofális helyzet elé állította a magyar malomipart és ha az igen tisztelt előttem szóló társelnök úr szavait idézem, hogy t. i. a „kontingentálás sikerült“, akkor körülbelül azt mondhatom, hogy az operáció sikerült, de a beteg meghalt. Mert mi így vagyunk ezzel a sikerült kontingentálással. De méltóztassanak megengedni, hogy foglalkozzam azzal is, vajjon tényleg olyan nagy szüksége volt-e a közellátásnak erre az óriási nagy áldozatra? Úgy sáfárkodott-e az állam azzal a gabonával, melyet mi nagy, nehéz áldozat árán beadtunk, amint kellett volna ? Nem akarom a kedélyeket izgatni, hiszen mindenki tisztában van azzal, hogy annak a lisztnek egy bizonyos hányada illegitim uton jutott forgalomba s mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy az államnak monopolisztikus törekvéseit nekünk akarva , nem akarva támogatnunk kellett. Nagy áldozatok árán beszerzett búzánk nullás lisztjét az állam exportálta, tőlünk pedig megvonta a lehetőségét annak, hogy exportáljunk. Hol czélozza ez a közélelmezést? (A szónok eme szavaira a hallgatóságban élénk mozgalom keletkezett: „ellopták“ , „elrabolták az urak a tisztet“ ... s efféle éles kifakadások hangzottak. A nagy zajra a jelenlevő rendőrtisztviselő bejelentette az ülés felfüggsztését, amire még nagyobb tumultus támadt, a kongresszus tagjainak nagy része helyéről az elnöki emelvény felé rohant. Végül mégis sikerült az elnökségnek rendet teremteni, a gyűlés és veje Elek Oszkár beszéde folytatódott a következőképen: Kérdem Önöket, sikerült-e a közélelmezési minisztériumnak letörni a drágaságot? Nem hiszem, mert minden drágább lett, mint volt. Akadt-e jó gondolata a közélelmezési kormánynak a drágaság letörésére? Az, hogy a malmokat megadóztatja, elviszi az elviselőképesség legszélső határáig. Csak úgy hallomásból van tudomásom arról, hogy a közélelmezési minisztériumnak igenis van egy terve a jövőre, a malmokat újból ellenőrzés alá kívánja helyezni oly módon, hogy a megkeresendő vámot teljes egészében be kell egy bizonyos meghatározott áron, amint megfelelő helyről értesültem, 1500 K beváltási áron szolgáltatni. Hogy honnan vette ezt az 1500 K-t, azt nem tudom, mert a múlt esztendőben, amikor 1000 K állott előttünk, mint a búzára nézve elérhető legmagasabb szám, akkor 600 K árat engedélyezett. Az idén pedig, amikor 4000 K-nál drágább a búza, hogyan jöhet ki az 1500 K? Ez csak arra vezethető vissza, hogy doktrinar számítások alapján kiszámítják, hogy ennyit és ennyit szabad a malmoknak keresni, mint ahogy azt Bárczay társelnök úr mondotta. Hogy ezek a számítások mennyiben felelnek meg a valóság- 339 Számítunk legjobb minőségekben mint ami mgint Itt A és legjutányosabb árakon: faiSVPiOt flOjICPCflCUStj gépkenőolajat, amerikai hengerolajokat, gépzsírt, kocsikenőcsöt nSTcE^rriajr^VtVT^Tibha: tömítéseket, szíjakat, szerszámokat, valódi svéjczi selyemszitaszöveteket, hevedereket, serlegeket* csavarokat nlbUM tdUA H nfor István P« Tár«a dl»' **?sA,al“ Budapest, VI, Podmaniczky utcza 59 kuier istvau es torsa kernhtd« telefon. ss—M. Kérjen árajánlatot!