A Műiparos, 1924 (11. évfolyam, 1-23. szám)
1924-01-05 / 1. szám
2 oldal Visszatekintés. E hó 16-ára rendkívüli tisztújító négyülést tartott Paszományos Mesterek Orsz. Egyesülete,legejtése után a megválasztott elnök harcot a békéért élt és mi most annak mélyreható .fölével akarunk foglalkozni. Köztudomású dolog, hogy a világháború előtti időben egy-egy ipartestület elöljárósága nem volt egyéb, mint önös érdekeket hajhászó, iparosok zárt tábora, ahol egymást ugyan jól megértették, de ahol csak akkor foglalkoztak szakmai kérdésekkel, ha már a tagok hangosan zúgolódtak és elégedetlenkedtek. Ilyenkor az elnökség rendszeresítette a virsli- és sörszoárokat, addig míg az őket elsöpörni szándékozó viharos fellegek fejek fölött el nem vonultak, így volt ez a kárpitos iparban is. Ha jól emlékszünk 1913-ban is ilyen vésztjósló fellegek tornyosultak az ipartestület felett. A közért cselekedni vágyó ifjúgárda összefogott, hogy olyan országos szervet alapítsanak, amely a jövőben hangadója, irányítója és ellenőrzője legyen a kárpitos stb. ipartestületnek. Néhai Leipnik Ármin vezetése mellett sikerült a maguk részére e munkálat keresztülvitelére Barta Artúrt lapunk szerkesztőjét, szakmánk egyik kiválóságát megnyerni. A lázas munka megindult, így alakult meg a Kárpitos stb. Egyesület. Az Ipartestület klikkje aggodalommal nézte ezt a mozgást, amely tartós munkálkodásra engedett következtetni. A klikk tagjai igyekeztek önmagukat a vezetőségbe becsempészni és már az első hónapokban azt akarták, hogy az Országos Egyesületet megalapozó és annak független fejlődését biztosító alapszabályát saját érdekeiknek megfelelően módosítsák. A vezetőség gerincességén múlott, hogy sikerült ellenállnia az ármányos és fondorlatos akaratoknak, amelyeknek végcéljuk az Országos Egyesület munkálkodásának megkötése volt. A zártkörű társaságnak semmi sem volt szent ahhoz, hogy célját elérje. A bástya utcai kurta korcsma fehér asztalának ármánykodásai, bár gátolták az Orsz. Egyesület gyorsütemű fejlődését, de azt megbénítani nem tudták. A háborús évek lépten-nyomon alkalmat adtak a kárpitos és paszományos mesterek elégedetlenségeire és ennek mindig erős hangot adott a Kárpitos Országos Egyesület. Egy alkalommal az ipartestület elnökválságát is vonta maga után, amikor Hermann Ödön fővárosi bizottsági tag önként vált meg elnöki állásától. Az Orsz. Egyesület vezetősége és tagjai fellélegzettek abban a tudatban, hogy új elnök, új rendszert fog jelenteni. De a zártkörű társaság ismét érvényt szerzett érdekeinek az Ipartestületben, amikor egy általunk bár kedvelt, szakmáját elsőrangúan értő, de közmunkára tejesen alkalmatlan, azaz minden egyéni igényhez könnyen alkalmazkodó elnököt választott. A megválasztott idővel elég jó, hangsúlytalan vezetőnek bizonyult, aki nem tudott, vagy nem akart ellenállni, a zártkörű kis társaság bármilyen irányú törekvéseinek. Az Orsz. Egyesület jóhiszeműleg bízott és reménykedett abban, hogy a Bpesti Kárpitos Ipartestület előirányított munkáiban a jövőben mindig a közérdekeket fogja szemmel tartani. Ám ez nem történt. A háborús évei alatt az Orsz. Egyesületnek azt kellett tapasztalnia, hogy az Ipartestület állandóan a közérdekek figyelmen kívül hagyásával egyéni akciókat végzett. Ezek az egyéni akciók nem maradtak nyom nélkül azok előtt, akik a háború befejezésekor és a különböző forradalmak kezdetén figyelték az Ipartestüstület egyes vezetőinek munkálkodását. Tények igazolják, hogy az Orsz. Egyesület minden időben a mai Bethlen-kormány által is hirdetett aranyközép után igyekezett a mesterek nehéz helyzetén segíteni és önzetlen munkája mindig az adott helyzethez képest sikeres volt. Tanfolyamok, országos anyagszétosztások, szövetkezet létesítése stb. mind-mind igazolják a komoly munkát. Ugyanakkor az Ipartestület egyes vezetői, egyik szélsőségből a másikba estek és szerencse hogy komoly meghallgatásra sehol sem találtak, mert ezt szakmánk és ők maguk is bizony alaposan megsínylették volna. 1920-ban, amidőn egyes ipartestületi vezetők attól féltek, hogy számonkérik az ő tevékenykedéseiket, lelkiismeretük elhallgattatására és hogy a figyelmet önmagukról eltereljék az Országos Egyesület ellen vádlóként léptek fel. Ma már megállapítható, hogy ezen taktikájukkal nemcsak az volt a céljuk, hogy magukról a figyelmet másokra tereljék, hanem a részükre kényelmetlen és tőlük függetlenül a közért küzdő Orsz. Egyesületet hatalmukba kererítsék és annak alkotásait kisajátítsák és a maguk részére gyümölcsöztessék. Három küzdelmes év után az igazság győzött és be kellet látniuk, hogy minden ármánykodásuk és fondorlatuk kárba veszett. A Kárpitos Ipartestület eme híres vezetői között feltevésünk szerint valamilyen erőteljes súrlódás lehetett készülőben, mert úgy észleltük, hogy egy vezető elöljárósági tag úr az elnök hozzájárulásával annak hatáskörét akarta külön-külön kisajátítani. És miután félő volt, hogy ezt külön-külön és együttvéve megsínylik, megállapodik egymás között, hogy az elnök mellett 3 társelnöki állást létesítenek a 18 elöljárósági tagságban, így tehát egyszerre 4 elnöke is lett az ipartestületnek és ez hál’istennek megteremtette közöttük a békét. Ilyen békés együttmunkálkodás érlelte meg bennük azt a gondolatot, hogy most már ne harcoljanak többet az Orsz. Egyesület ellen, hanem célszerűbb lesz a békét hirdető jelszóval magukat az Orsz. Egy.-be becsempészni, annak bevált vezetőit félretenni és a vezetést egyéni szellemüknek megfelelően folytatni. Ezzel a taktikával indultak meg. Nagy hanggal hirdették a békét. Nem tudjuk, hogy Barta Artur az Orsz. Egyesületnek hatáskörrel megbízott tiszteletbeli elnöke hitt-e ebben az őszinteségben vagy nem, taktikázott-e vagy nem, de tény, hogy szabad folyást engedett ezen hangos hirdetőknek. És ime azt tapasztaltuk, hogy a békét hozó nyilak élei, mind mérgezettek voltak. Tekintélyes számú kartársakat sebeztek meg, akik ugyan nem léptek ki az Egyesületből de visszavonultak követvén néhai vezérüket. Ezzel szemben uj tagok nem jelentkeztek. A visszavonultak jámborsága megvaditotta a kilendülésre amúgy is hajlamos, de alkotó munkára képtelen vezető férfiakat s nem volt kisebb vágyuk, mint a „Műiparos“ szaklapunkat elkommunizálni és az Orsz. Iparegyesület iparpolitikájának szolgálatába állítani. Fennen hirdették, hogy a szövetkezetet minden kereskedelmi tudás nélkül létesítették és vezetik, azért ezt birtokba kell venni és majd valamiképen valamelyes ,Mátrai ipari és kereskedelmi r.-t. koncertjébe bevonni, ahol egyesek megtalálhatják a számításukat úgy, miképen mások is megtalálták. Az 1923. évi rendes közgyűlésen Keresztes Béla békehajlamossága folytán a békét csak hirdetők béke- A MŰIPAROS 1. szám