A Műiparos, 1935 (21. évfolyam, 11-24. szám)
1935-06-01 / 11-12. szám
XXI- évfolyam Budapest 1935 június 1. 11 — 12 szám Megjelenik havonkint kétszer Szerkesztőség és kiadóhivatal: V, Vilmos császár út 72. 1. emelet. Telefon : 228—26. Főszerkesztő: BARTA ARTUR Szerkesztésért és kiadásért felelős : KENDI LÁSZLÓ Kiadótulajdonos: BARTA ARTUR Előfizetési díj évenként 10*— P. ISzávay Gyula\ I SOHWHRaHH Hivatalnok, filozófus, költő, hirlapíró a szépirodalom mestere, az emberekkel való bánnitudás művésze, mind-mind együttesen sem adja Szávayt. Nehéz szavakat találni, hogy az ember szavakkal fesse le azt a férfit, akiben a sztoikus filozófus és a naiv gyermeki szeretet úgyszólván percenként tudta egymást felcserélni. Nem könnyű jellemezni, ha őszinték akarunk lenni, márpedig e sorok mejd tisztelte, becsülte és szerette annyira az elhunytat, hogy ne bántsa meg az emlékét, közhelyekkel. Ha a sors véletlenül a nem Kamara főtitkári székébe helyezi Szávayt, országos hír övezte volna, semmivel sem maradt volna Apponyi Albert, Rákosi Jenő, vagy Matlehovits Sándor mögött, az ő nevének csengése. Mint kamarai főtitkár a legfontosabb feladatot, a konfliktusok megelőzésében és lehetőség szerint a kikerülésében látta, távolról sem akarom ezzel állítani, hogy idegenkedett volna a harctól, ha azt szükségesnek találta. Ellenkezőleg. Ifjúi hévvel harcolt, amikor közel járt már a hetedik évtizedhez, ha úgy találta, hogy küzdeni kell; nem ismert az események által rája erőszakolt háborúságokban a célon kivid semmilyen szempontot. Ha kirántotta a buzogányt, használta is, nem feszélyezte benne sem-mi, isten igazában verekedett. Különösen, ha a kamarák jövőjéről volt szó, a szétválasztás gondolatának legyilkolására minden eszközt jónak tartott alkalmazni, ha az ártott az ellenségeknek. Percenként tudott arculatot változtatni, abban az igen nehéz és rendkívül sok tapintatot igénylő hivatásban, amelyet betöltött. A lehetőség szerint azt mondotta mindenkinek, amit az hallani kívánt tőle, néha már túlzásba vitte az ügyek intézésében a filozófus a főtitkárt. Mint főtitkárnak gyengéje volt a filozófia, meg a lira és megállapítható, hogy néha ezek a gyengéi vezették át a főtitkárt a nehézségeken. A végletek embere volt és ezek a végletek a középút emberévé avatták, bizonyos kérdésekben, melyeket vagy nem ismert, vagy nem szeretett, a kiegyensúlyozatlanság, szinte érthetetlenül vezette a legjobb elintézések felé. Egyáltalán nem restelte, hogy nem ért valamihez, meg tudtaválasztani a megfelelő konzultenseket és ki tudta vonni a saját kompetenciáját ezekből az ügyekből, ugyannyira, hogy az mindig az ügyeknek használt és sohasem ártott neki. Tudta becsülni, sőt tisztelni az ellenfeleit, tréfálni is tudott nem csak rajtuk, hanem velük is. A harag és a pajzán jókedv igazi édes testvérek voltak nála és a kitörő haragot mindig a jókedv, a derű, a filozófus humora követte. Még nem is ült a penge egy-egy riposztnál, amikor már igyekezett tréfával, mosollyal enyhíteni az ütést. Általában a jókedv, a derű, a tréfa, a jóizű humor bőséges arzenálja mindig rendelkezésére állott. Elpusztíthatatlan szerelmese volt Szávay a fiatalságnak és a lírához való hűsége, s még életének késő őszén való állandó visszatérése is ebből fakadt; nagyon szerette a fiatalokat és még jobban szeretett volna fiatalon maradni, igyekezett is megcáfolni éveinek számát. Az életénél is jobban szerette a Kamarát. Tevékenysége utolsó idejében ábrándja volt, hogy a kamarai íróasztal előtt ülve, munkája közben szólítsa el őt a Teremtő, erről az árnyékvilágról. Nem tudott nagyobb és magasztosabbb dolgot, mint a kamarai munka. Nem csak a dolgokat, hanem az embereket és cselekedeteiket is kamarai szemüveggel nézte. Szerelmese volt a Kamarának, nemcsak annak amelynek éppen vezető tisztviselője volt, hanem a kamarai gondolatnak, a Kamara autonómiájának,sőt a Kamara ügyrendjének is. Volt egyszer egy elnök, aki egy olyan a tisztviselőket illető kérdésben, amelynek intézése a főtitkár hatáskörébe tartozott, akart egy változást elrendelni, a főtitkár Szávay nem engedte az ő népét,, a tisztviselőit, az igazát nem hagyta, megsértette az elnöki tanácsot, mindhárom elnökét, gyermeki haraggal otthagyva, sértődötten vonult szobájába, s csak akkor volt megint tárgyalásba vonható, amikor a viharfelhő elmúlott, a tisztviselők ügyévnt való elnöki beavatkozást sikerült elkerülnie. A Kamara szeretőjének igen érdekesen és költői lendülettel adott kifejezést kamarai búcsúbeszédének alábbi szakaszában: — y)Mert ha, mindenkinek van valami gyengéje, valami egyoldalúsága, úgy egész életemben nekem a Kamara volt az. . fin mindent, de mindent a Kamarán keresztül néztem, a napfogyatkozást, a májusi esőt, a holdtöltét, kisipari törvényt stb. Nagy kiterjedésű igen széleskörű reszortjában a kisiparosok voltak az édesgyermekei. A kisipari kérdésekkel szeretett leginkább foglalkozni és megkülönböztetett módon szerette a kisipar érdekképviseleti embereit. A kézművesipari kérdések generálisának érezte magát, és jaj volt annak, aki ebben a mellérben keresztezte az ő szempontjait, akarásait, törekvéseit, aki gáncsolta céljai megközelítésében. Miniszter, vagy miniszterelnök lehetett az illető, az nem tántorította meg Szávayt, neki kellett, hogy igaza legyen. Örökké felejthetetlen lesz előttem, hogy amikor hírül hoztam neki, miszerint a kereskedelemügyi miniszter a közeli napokban kiadja az ipartestületek megszavaztaatására irányuló rendelkezését, kétkedéssel fogadott. Nem hitte el információm helytálló voltát, utalt arra, hogy miniszter (épeszű!) ilyen télviz idején (december—január) nem rendelhet el, megfelelő (t. i. az ő ügyének nem volt megfelelő) előkészítés nélkül, szavazást. Amikor afelhozott érveim előtt nem tudott kitérni, s utaltam ennek a szavazásnak az akkori időben egyedül várható eredményére, felállott az öregúr az Íróasztalától, vállamra tette a kezét mondván: »Ebből pedig a miniszter nem eszik, úgy megbuktatjuk, hogy a nevét is el fogják felejteni.« És a költői igazságszolgáltatás oly messzemenően igazolta egyik felkentjét Szávayt, hogy még ugyanabban a parlamenti ciklusban országszerte közderültséget keltett, hogy egy parlamenti felszólaló beszélt az akkor már megbukott kereskedelmi miniszterről és nem akadt az egész ülésteremben egyetlenegy törvényhozó sem, aki emlékezett volna rá, hogy a miniszter keresztneve Miksa volt. A kisiparosok voltak az ő kiválasztott népe, de nemcsak az iparosokat, hanem az iparokat is ismerte, szerette. Órákig tudott eltréfálni két iparág hatásköri összeütközésének kérdésében és napokon át keresett olyan megoldást, amellyel az egyik fél jobban legyen megelégedve, mint a másik. Legyen szabad még azt is megírnom, hogy mióta e sorok írója a kárpitos és rokoniparosok érdekképviseleti életében részt vesz, nem fordult elő, hogy akár az ipartestületnek, akár az Országos Szövetségünk, bármilyen eléje terjesztett kérésében ne állt volna azonnal rendelkezésre. ..ne igyekezett volna többet adni, mint amennyit kértünk. — Erre is van egy csattanós példám, sok esztendővel ezelőtt, egy személyi ügy tolmácsolásával kerültem eléje, amelyet meghallgatva mondotta: ,»nehéz helyzetbe hoztál, azok az urak már prezentálták nálam ezt a kérelmet és én már el is utasítottam, sőt már ellenértékül is megállapodtunk valamiben, amit e helyett kapnak. Te most jösz egy ilyen, már befejezett dologgal. Sajnos nem tehetek semmit...« Mire én nem szégyellem megmondani, hogy ezt ne nekem mesélje, ne becsüljön le engem annyira, hogy feltételezi rólam, hogy én ilyen elintézéssel hazaküldhető vagyok. »Már pedig haza is küldelek!«, adott mosolyogva kezet Szávay. A Kamarából való távozásom után nem telt el tíz perc és telefonon jelentkezett az elnöki iroda azzal a közléssel, hogy a főtitkár úr behatóan foglalkozott az általam eléje terjesztett kérelemmel és úgy határozott, hogy a kamara teljes ülése elé viszi döntés céljából. Ez százszázalékos elintézés volt és őszintén bevallom, hogyérdekképviseleti pályám rögös útján azóta sem történt olyasmi, aminek annyira tudtam volna örülni, mint ennek az üzenetnek, pedig nem nagyképűség, ha megírom, hogy azóta már magam is primhegedűn játszottam holmi miniszter buktatásban. Kendi László Húsosok Szőre Dominál IX. GUB/CSI-UT 6. Telefon 441—49 •m jf ^ 00L ji£j DiM hajr rua Oj WW Háború előtti minőségű STAYER-acélból Napi árak: 4010 és 3818 sz. 100 kg. P 95, 34|7 P 97.50 |