Műszaki Élet, 1970. január-június (25. évfolyam, 1-13. szám)
1970-01-09 / 1. szám
fórum — fórum — fórum — fórum — fóíum — fórumfórum — fórum — fórum — fórum— fórum Az anyagmozgatás fejlesztése Az anyagmozgatás fejlesztése már több éves probléma. Ezzel a kérdéssel legutóbb a KNEB is foglalkozott. A KNEB-vizsgálat megállapította, hogy az anyagmozgatási, szállítási, raktározási munkát végzők aránya az ipar összes. munkáslétszámához viszonyítva javulást mutat ugyan (az 1964. évi 17,5%-ról 1968-ban 15,2%-ra csökkent), ennek ellenére még igen jelentős számot képvisel, amennyiben az anyagmozgatási munkaerőigény, beleértve a nem kimondottan anyagmozgatói munkakörben foglalkoztatottak munkaidejét is, kb. 1 millió dolgozó teljes munkaidejének felel meg. A KNEB-vizsgálat alapján a GB határozatot hozott a közgazdasági szabályozók olyan irányú módosítására, hogy jobban ösztönözzék a vállalatoknál az anyagmozgatás fejlesztését, továbbá megbízást adott az OMFB-nek az anyagmozgatás valódi költségeinek megállapításához szükséges információs rendszer kidolgozására és döntött arról is, hogy az anyagmozgatás és rakodás gépesítését szolgáló eszközök kínálatát növelni kell. A szóbanforgó KNEB-vizsgálathoz, valamint a GB-határozathoz kapcsolódóan szeretnék az anyagmozgatás fejlesztésére néhány javaslatot tenni. A vállalatok zömének súlyos problémát okoz a munkaerő biztosítása, különösen Budapesten és a vidéki iparvárosokban. A legnagyobb hiány a nehéz fizikai munkát végzőkből, valamint a segédmunkásokból van. Az anyagmozgatás gépesítésének éppen az volna a célja, hogy ezen a területen szabadítson fel munkaerőt, illetőleg tegye lehetővé kevesebb munkás alkalmazásával az itt jelentkező hiány pótlását. Az elmúlt években különféle intézkedések történtek az anyagmozgatás gépesítésének előmozdítására, így a többi között kedvezményes hitel nyújtása révén is. Mindez azonban, amint a vizsgálat is megállapította, csak kis mértékben tudott a helyzeten javítani. Mi akadályozza a gépesítést? Az anyagmozgatás gépesítését akadályozza a többi között a rendkívül hosszú megtérülési idő. Ennek oka részben az, hogy jelenleg a számításokban a megtérülést a bérmegtakarításon kell mérni, így a drága eszköz és a viszonylag olcsó bér következtében igen hosszú megtérülési idő adódik. Az OMFB által kidolgozandó módszer bizonyára jobban képes lesz megközelíteni az anyagmozgatás valóságos költségeit, és így a megtakarítási számításokat is, amelyek befolyásolják majd a vállalatokat az anyagmozgatás gépesítése tekintetében való elhatározásukban. A megtérülési számításon túlmenőleg azonban problémát okoz a vállalatoknak a pénzügyi forrás biztosítása. Jelenleg az anyagmozgató eszközök a vállalatok fejlesztési alapjából szerezhetők be. Ezek iparáganként eltérőek. Egyes iparágakban megfelelő fejlesztési alap áll rendelkezésre, más iparágakban azonban olyan csekély ez a fejlesztési alap, hogy a dinamikus szinttartáson, valamint a legfontosabb termelőeszközök beszerzésén kívül nem biztosít pénzügyi forrást anyagmozgató eszközök beszerzésére. Bármennyire is objektívan lehet majd az anyagmozgatás valóságos költségeit megállapítani, a termelőeszközök megtérülése különféle szempontok miatt továbbra is kedvezőbb lesz a vállalatok számára, és éppen ezért inkább annak beszerzésére fognak törekedni, különösen azokban az iparágakban, ahol a fejlesztési alapok korlátozottak. Az eddig nyújtott anyagmozgatási hitelek bizonyos fizetési és egyéb kedvezményeket nyújtanak a vállalatok számára, a visszafizetést azonban nagyrészt a fejlesztési alap terhére kell elszámolni. Legyen szabad vásárolni a költségkeretből is! Célszerűnek látszik éppen ezért az anyagmozgatási eszközök fejlesztését a GB-határozattal kapcsolatban két módon ösztönözni : 1. engedélyezni kellene a vállalatok számára azt, hogy anyagmozgató eszközöket a költségkeretre, tehát ne a fejlesztési alapok terhére szerezhessék be; 2. ennek feltétele az lehetne, hogy a vállalatok az anyagmozgató eszközöket a szocialista államokból szerezzék be. Tőkésállamokból továbbra is csak fejlesztési alapból vásárolhatnának, de azzal az engedménnyel, hogy letéti díjat nem kellene fizetni. További feltételként lehetne kikötni azt, hogy a költségkeretre való beszerzést csak abban az esetben engedélyezzék, ha az anyagmozgató eszközök beszerzésével létszám szabadul fel, illetőleg nem kell ennek következtében anyagmozgatásra létszámot felvenni. E javaslatot a következő szempontok indokolják. Magyarország külkereskedelme és fizetési mérlege a szocialista államokban erősen aktív, és így kölcsönös érdek fűződik ahhoz, hogy a szocialista államokból olyan anyagokat, gépeket, berendezéseket szerezzünk be, amelyeket azok szállítani tudnak. A fejlesztési alapból való beszerzés viszont nem ösztönzi eléggé a vállalatokat,, ezért látszik indokoltnak az, hogy a költségkeretre is szerezhessenek be a vállalatok anyagmozgató eszközöket a szocialista országokból. Ebben az esetben a lassan meginduló közvetlen kapcsolat bizonyára hozzájárul olyan anyagmozgató gépek felkutatásához, amelyek a belföldi céloknak megfelelnek, és amelyeket a szocialista országok szállítani is hajlandók. Így például a Szovjetunióban tett tapasztalatcsere-látogatások során megállapítható volt, hogy az anyagmozgató gépeket illetően számos jó megoldással rendelkeznek, amelyet vagy késztermékként lehetne megvásárolni, vagy esetleg megállapodás alapján belföldön legyártani. A költségkeretből való beszerzés viszont csak akkor volna engedélyezhető, ha az anyagmozgató gépek beállításával tényleges létszámmegtakarítás vagy bérmegtakarítás mutatható ki, össze is lehetne kapcsolni a felhasznált összeget a létszámmegtakarítással járó bérmegtakarítással. Ki lehetne mondani azt, hogy a költségkeret, csak meghatározott arány vagy megtakarítás esetén használható fel. Ezt meghaladó beszerzés esetén a többletet már a fejlesztési alapból kellene a vállalatoknak viselni. A munkaerőhiány és az ezzel kapcsolatos fluktuáció annyira súlyos probléma a népgazdaságban, hogy úgy gondoljuk, megéri, ha az anyagmozgatási eszközök fejlesztéséhez bővítjük a pénzügyi forrásokat, mert az olyan területen segíti a műszaki fejlesztést, ahol igen jelentős a lemaradásunk a szocialista országokhoz képest, nem is beszélve a tőkés államokról. DR. KOZMUTZA PÁL A házgyári lakások megjelenése, de a kommunális épületeken is az ajtók és ablakok, a melegburkoló anyagok, az árnyékoló berendezések, a beépített bútorok, valamint a különféle reprezentatív jellegű asztalosipari termékek gyártása sok új megoldást hozott az utóbbi években. Ezekről és a szakemberek előtt álló további feladatokról beszélgettünk a Faipari Tudományos Egyesület épületasztalos-ipari szakosztályában Kovács Imre elnökkel és Varga Gyula titkárral. — Az említett termékeket az országban lényegében az Én lileasztalosipari és Faipari Vállalat 11 gyáregysége állítja elő. Főleg az ablakok és ajtók fejlesztése és kivitelezése vetett és vet fel állandóan újabb feladatokat. A középmagas és magas házak megjelenése, valamint az építőipar iparosításával összefüggő fejlesztési célok is új irányzatokhoz vezettek. A hagyományos, több évtized alatt kialakult megoldásokat fel kellett hogy váltsa a megváltozott funkcionális követelményeket jobban kielégítő és az építőipar iparosítását — az adott szakterületen is — jobban elősegítő épületasztalos-ipari termékeknek a kifejlesztése és gyártása. Új típusú ajtók, ablakok — Sajnos, e feladatokat iparágunk késve kapta meg, s emiatt a mind magasabb házgyári épületek által támasztott igényeket az eltelt három év alatt menet közben kellett — és sok esetben kell még ma is — kielégíteni. Azóta sok területen sikerült már tisztázni számos problémát, amelyeknek megoldását az építőipar a mi szakembereinktől várja, és amelyek annál inkább égetőek számunkra, mert az építés iparosításával összefüggésben, a IV. ötéves terv végéig az építkezések növelésének üteménél nagyobb mértékben kell fokozni termelési kapacitásunkat. Eddigi fejlesztési eredményeinkből kiemeljük például az utólag szerelhető ajtótípust, amelyből 1970-ben több mint 100 000 darabot fogunk gyártani (1. ábra). Hasonló elvek alapján oldottuk meg az utólag szerelhető ablakot is, amelynek gyártása ugyancsak megkezdődött (2. ábra). Ezenkívül több olyan új terméket alakítottunk ki, amely import fenyőfa-megtakarítást tehet lehetővé. Általános és teljes értékű bevezetésüket hátráltatja a azonban a technikai és technológiai berendezések hiánya (pl. mesterséges szárító). Az építés iparosításával összefüggésben csaknem minden termékünkkel szemben jelentkezik az úgynevezett készültségi fok növelésének igénye. E téren is azonban csak a beépített bútorok gyártásában tudtunk jelentősen előrehaladni, illetve a tömeggyártásukhoz szükséges anyagi, technikai feltételeket megteremteni. Egyre kedvezőtlenebbül hat — különösen a homlokzati szerkezetek gyártására — az a tény, hogy különböző okok folytán egyelőre nincs megoldva az egységes kávakialakítás, amely alapvetően kihat a szerkezetek méreteinek egységesítésére. Fejlesztési feladatok — Az ajtó- és ablakgyártásban alapvető cél, a nagy használati értéket nyújtó, különféle fapótló, vagy fahelyettesítő anyaggal kombinált, magas készültségi fokú, szerelhető szerkezetek egységes termékcsaládjának kifejlesztése és általános bevezetése. Ez elsődlegesen kielégíti a megváltozott funkcionális igényeket, megfelel a kivitelező építőipar követelményeinek, és tömeggyártásra alkalmas. A beépített bútorok gyártásában a lakköntött termékek általános bevezetése után el kell érni a variálható válaszfalak bővítését, s a laprezet eljárású technológia alkalmazásával jelentősen javítani kell e termékek megjelenését Egyre inkább fel kell váltani a hagyományos melegburkoló anyagokat a korszerű panel és táblás parkettákkal, a későbbi években pedig a vékonyított, felületkezelt táblás parketta gyártására célszerű áttérni. A homlokzati szerkezetek változásával nagyobb szerepet kap az árnyékoló- és redőnygyártás fejlesztése. Előtérbe kerül a műanyag redőny, esztétikai és funkcionális szempontból is valószínűleg fokozódik majd az igény a reluxa, valamint a rugó nélküli műanyag textília alapanyagú roletták gyártása iránt. A fejlesztés általános tendenciája és célja, hogy e termékek a homlokzati szerkezetekkel komplettírozva készüljenek, és így lehessen beépíteni őket. Az elkövetkező években, az építőipar fejlesztési céljainak megfelelően, számolnunk kell az iparágban a könnyű válaszfalak ipari méretű, tömeges gyártásával. Emellett jelentős szerep vár a reprezentatív jellegű épületasztalos-ipari munkákra is. Itt említjük elsősorban a kommunális létesítményekhez (szálloda, kórház stb.) szükséges berendezések gyártását, és a homlokzati szerkezetek közül az alumínium borítású, fa nyílászáró szerkezetek gyártását. Mindezen feladatok megoldása a szakma összes dolgozóinak szervezett, kollektív munkáját igényli, és a Faipari Tudományos Egyesület a jövőben is messzemenő segítséget kíván nyújtani ebben az iparági vezetés számára. Korszerű épületasztalos-ipari termékek 1. ábra A rosszat rosszra javítják Az új bécsi Duna-híd esete nagy műszaki blama. Saját portánkról most egy kevésbé látványosat szeretnék szóvá tenni, amely azonban 1969. november 8-án 13.30-kor személy szerint nekem majdnem tragikussá vált. Rendszeresen használom a repülőtéri gyorsforgalmi utat. Egész nyáron át terelő úton kellett járni, mert javították. Örültem, amikor a közelmúltban ismét megnyitották. Reméltem, hogy hibáit megszűntették. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy nem így történt. November 8-án egész nap esett az eső. Így az út Pamutfonó előtti aluljárójában tekintélyes mennyiségű víz gyűlt össze délutánra. Tudtam, hogy ennél a pontnál gyenge volt a vízelvezetés. Nem tudtam viszont, hogy az útjavítás után még rosszabb lett, mert a megnyitása óta még nem esett jelentékenyebb eső. Nem mentem gyorsan, így különösebb baj nélkül átkeltem a vártnál mélyebb vizen, amelyet a rossz kivilágításban nem lehetett jól látni és megítélni. A borult, párás időben ,az autók biztonsági okokból meggyújtották már városi lámpáikat, az utcai világítás azonban még nem égett. A baj nem is itt volt, hanem ott, ahol az Üllői útra nyíló torkolatnál meg akartam állni. Fékeztem, de hiába, haladtam tovább. Szerencsére a villamos elég távol jött és autó sem keresztezett éppen, így a kisívű kanyarodás simán lezajlott, miután nem érkeztem túl nagy sebességgel, hisz számítottam rá, hogy meg kell állnom. Azonban sokkal rosszabbul is végződhetett volna a nagymama, a fia és a kis unokája útja. Szerencsére a nagymama nem vett észre semmit, a kis unoka meg aludt a hátsó ülésen. Az első meglepődés elmúltával óvatosan ismét próbáltam fékezni, ekkor már jobban fogott a fékem, a harmadik ismétlésnél pedig normálisan működött. Azaz, midőn az aluljáróban a vizet úsztattam, vizet kapott a fék is, s miután az út torkolatáig nem használtam, nem préselődött ki előbb a víz. Biztos, hogy a jövőben nemcsak frissen mosott kocsi esetében, hanem vizen való átkelés után is első dolgom a fék működtetése lesz. Úgy gondolom azonban, hogy az olyan gyorsforgalmi úton, mint amely a repülőtérre visz és amelyen diplomáciai kocsik, külföldiek, vagy hazaiak nagyteljesítményű kocsijai sebességkorlátozás nélkül „repesztenek”, lelkiismeretlenség az ilyen „kijavított” utat műszakilag átvenni. Ahogy a tőkés állambeli pécsi Duna-híd műszaki hibája nem fog anyagi következmények nélkül elmúlni a felelősök számára, úgy kellene a szocialista államban is emlékezetessé tenni az ilyen hibajavítást az illetékeseknek. Mert felhasználtak időt, anyagot, pénzt, kapacitást — és az eredmény nulla. Ez büntetendő felelőtlenség, hisz ugyanezen eszközök igénybevételével eredményesen is lehetett volna dolgozni a magyar nép számára. BÖLCSEK GYÖRGY MŰSZAKI ELŐT .