Műszaki Élet, 1977. január-június (32. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-14 / 1. szám
Az építőgépjavítás helyzete"és a"fejlesztés"irányai (OMFB-tanulmány) A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ADA: 2.50 Ft 1977. JANUÁR II. A szeszipar problémái — A szovjet gépipar fejlődése — A csavar és társai — Urbanognosztika vagy urbanológia? —,,Műsortérítő” kábelhálózat — A hajó az más? — Ipar az iparon kívül Alonténerekről és előnyeikről, amelyekkel egyetlen más rendszer sem dicsekedhet , hogy védik az árut, eltüntetik a különböző szállítási eszközök különbségeit, a gyártás helyén berakott áru a felhasználóig vasúton, közúton, vízen vagy a levegőben átrakás nélkül érkezik, hogy segítségükkel megtakarítható az élőmunka tekintélyes része, tág tere nyílik a gépesítésnek stb. — minderről megszámlálhatatlan információhoz juthatott már az érdeklődő olvasó. Pedig alig két évtizede, hogy megkezdték diadalútjukat a nagykonténerek. Azóta épülnek átrakóközpontok, konténerterminálok, speciális járművek, azóta mondhatjuk, hogy a világ elfogadta ezt az univerzális szállítási rendszert. Közben persze kiderült, hogy az áruknak csak egy része szállítható gazdaságosan konténerrel (becslések szerint 25—40 százaléka), és hogy bizonyos anyagok vagy áruféleségek továbbításához egészen különleges szállítótartályokra van szükség. Az is kiderült, hogy a fejlesztés, a továbblépés kulcsa éppen az: sikerül-e egyensúlyt kialakítani az univerzális konténerek és speciális változataik között. Nyilvánvaló lett, hogy növelni kell a konténerek — e meglehetősen értékes és sokba kerülő eszközök — élettartamát. Ez is egyfajta specializálódás. Hiszen a szállítandó áruhoz tervezett változatok kialakítása ma már erősen eltér a hagyományos acélszerkezetektől, más a falak anyaga vagy esetleg nincs is faluk. Volt egyszer egy láda... Az első konténerek még erősen emlékeztettek ősükre, a ládára. A ládák mérete azonban egyre nőtt és kialakult a konténerek két alaptípusa. Előbb a kiskonténereké, melyeket például a MÁV már a 30-as években rendszeresen használt szállításra. 1-től 3 tonnáig terjedő árumennyiség helyezhető el gyomrukban, s ma is több mint ezer járja az országot. Ezeket követték a 20 és 30 tonnás nagykonténerek, amelyekből jelenleg néhány már forgalomban van. Hosszú és sok kompromisszummal kísért szabványosítási folyamat eredményeként különösen két típus startolt az utóbbi években ebből a családból: a 20 és a 40 láb hosszú (20, illetve 30 tonna hasznos teher szállítására alkalmas) változat. Közben maga a láda is átalakult. A minden oldalán zárt téglatest kiegészítő tartozékokat kapott (hűtőkonténerek); darus vagy targoncás rakodáshoz felül vagy oldalt nyitott kivitelben is megjelent; gravitációs vagy pneumatikus feltöltéséhez, illetve ürítéséhez speciális nyílásrendszert kapott. Hogy a visszaütött ne foglaljon el sok helyet, összecsukható változatai is megjelentek; a jobb helykihasználás érdekében eltűntek a falak és védő-merevítő elemek váltották fel őket (vázkonténerek); kidolgozták az eredetileg henger formájú, ömlesztett anyagokat szállító konténertartályok különleges keresztmetszetű változatait és így tovább. A ládából konténer, a konténerből kis- és nagykonténer, a két változat, alaptípus elemeiből, azok variálásával és új elemek felhasználásával különleges konténer lett. A kezdeményező: Európa Van — és nem is csak egyféle — konténer-„filozófia” is. Az amerikaiak, akik még a második világháború előtt kialakították az első konténeres szállítási rendszereket, valahogy úgy gondolják: a konténer az konténer. Olyannak kell lennie az árunak, hogy beletehessék a „dobozba”. Ilyen szemlélet mellett nehezen terjed a különleges szállítótartály. Az európaiak, franciák, nyugatnémetek, angolok, más filozófiát vallanak. A konténerizáció olyan szolgáltatás, amelynek a technikai lehetőségek megteremtésével is igazodnia kell a szállíttatók igényeihez. Érthető, hogy a speciális konténerek elsősorban itt, Európában kaptak zöld utat. Természetesen az alaptípusnak is vannakspeciális változatai. Az első és még ma is legáltalánosabb változatnak a falai acélból készülnek. Ezért meglehetősen nehéz, sőt hajlamos a korrózióra is. Könnyített változatai acélmerevítésű alumínium fallal ellátott dobozok. Harcban a korrózióval alakították ki az alaptípus olyan változatát, amelynek falai üvegszál erősítésű, rétegelt lemezből készülnek. Igaz, hogy drágább, mint az acéllemez-konténerek, de élettartama 25—30%-kal nagyobb, hőtartóképessége is jobb. (Folytatás a II. oldalon) A FLAT-konténer egyik változata, konténerszállításra alkalmas közúti összehajtva egy vasúti kocsin vagy járművön át is szállítható a visszaütöm A váz- és tartálykonténer kombinációi Fotogrammetria az űrből Létezik a térképeknek egy új fajtája, amelyet a szakemberek kozmotektonikus térképnek neveznek. Már a térkép elnevezése is arra utal, hogy kevés köze van a hagyományosan értelmezett atlaszokhoz, valamint arra, hogy ez az űrkutatási technikával függ össze. Ezek a térképek olyan felvételek alapján készülnek, amelyeket űrhajóból és mesterséges holdakból készítenek. Ilyen módon készültek térképek a Szovjetunióban egyebek között a kelet-európai síkságról és Nyugat-Szibériáról. Ezekből a térképekből bámulatos következtetéseket tudnak levonni a kozmogeológusok (a Szovjetunióban már meg is alakult ezeknek a szakembereknek a tudományos tanácsa, az „Aerogeológija”). Kozmotektonikus térképek A kozmogeológusok megállapították a kelet-európai síkságról készített térkép alapján, hogy a Kaspi-tó ismert besüllyedése majdnem kétszer akkora, mint amekkorának azelőtt ismerték. Ennek azért van különös jelentősége, mert feltehetően ennek megfelelően nagyobbak az itt kiaknázható kőolaj- és földgázkincsek. E süllyedések üledékes kőzetei általában gazdag lelőhelyre utalnak. A kozmikus fényképfelvételek alapján készült térképek arról is információval szolgáltak, hogy a földalatti sókupacok — amelyek szintén kőolajat és földgázt tartalmaznak — nem össze-vissza helyezkednek el a süllyedésben, hanem jellegzetes alakzatban találhatók. Szintén a kozmotektonikus térképek alapján bukkantak a szakemberek kőolajlelőhelyekre Vityebszk, Szmolenszk és a Pecsora-medence körzetében. A kurszki hatalmas vasérclelőhely is nagyobb az eddig ismertnél. Persze nem arról van itt szó, hogy elegendő a világűrből egy pillantást vetni a Földre, és máris tudják, hogy hol rejtőzik a kőolaj, az érc vagy a földgáz. A nagy magasságból készített képek olyanok, mintha bolygónkat egy durva raszteren keresztül néznénk, s a különálló szerkezetek úgy tűnnek, mintha egybeolvadnának, így a már jól ismert részekről is teljesen új képet kapunk. „Kozmikus” szemmel nézve a mélyen lévő részek, árkok, süllyedések és tektonikus töréshelyek jelentősen megerősített kontúrokat mutatnak. Tehát ezeknél a térképeknél a magassági szinteknek meghatározó szerepük van. A képek azt bizonyítják, hogy a kőolaj, földgáz és más ásványi kincsek elsősorban a törésekben és ezek találkozó pontjain fordulnak elő. Az ismert szamodori kőolajkincsre az Ob medencéjében éppen egy olyan ponton bukkantak rá a kozmikus felvételek segítségével, ahol egy törés egy másik keresztirányú törési vonallal találkozik. A kozmikus képek értékelésének ez a módja tulajdonkép Az MKF—6 vázlata. 1 — kazetta, 2 — dugós érintkező, 3 — hordgyűrű, 4 — a billentés tengelye, 5 — fényérzékeny állítás, 6 — egyéb adatok (feljegyzések, óra, megvilágítási idő, fényerő, képszám), 7 — szinkron/ar, 8 — színszűrő, 9 — objektív, 10 — elmozduláskompenzáció pen egy logikus sor folytatása, egy legalább száz éve ismert technikáé, a fotogrammetriáé. Már 1859-ben voltak topográfiai felvételek, amelyeket az erre a célra szerkesztett speciális mérőkamerával készítettek. Ezzel egyidőben használta fel Meydenbauer a fotogrammetriát építészeti felmérésekhez. A fejlődéssel együtt természetesen a fényképezés technikája is egyre tökéletesebb lett, de egyelőre csak az egyedi képeknél. A 20. évszázad első 15 évében ugrásszerű változás következett be. A fotogrammetria már sztereoszkópikus mérési eljárásokat is felhasznált. A repüléstechnika fejlődése, és nem utolsósorban a repülőgépek bevetése az első világháborúban nagymértékben tökéletesítette a légi fotogrammetriát és az eljárás mindennapos lett a mérés- és térképészeti technikában. További fontos újításokat hozott az, hogy mind több elektronikus elemet építenek be nemcsak a fotogrammetrikus műszerekbe, hanem az automatikusan működő érzékelő műszerekbe (Folytatás a II. oldalon) Az MKF—6 multispektrális kamera, amelyet a Szovjetunió és az NDK szakemberei közösen fejlesztettek ki és a VEB Carl-Zeiss jénai üzemében gyártottak (összehasonlításképp mellette egy közönséges fényképezőgép)