Művezetők Lapja, 1901 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1901-01-10 / 1. szám
,Magyarországi Művezetek Országos Szövetkezeteinek egyesületi és szaklapjaiét. Előfizetési ára ^ész évrelf*°rona _________félévre ... 5 « Tagoknak egész évre... 3 korona 60 fillér. Egyes szám ára 40 fillér. Megjelenik minden hó 10. és 25-én. SZERKESZTŐ : WOPALETZKY KÁROLY. KIADÓ-TULAJDONOS: A SZÖVETKEZET „KÖZPONTI ELÖLJÁRÓSÁGA “ A lapra vonatkozó megkeresések és ’ hirdetések a „Magyarországi Művezetők Orsz. Szövetkezeté“nek ^Központi Elöljárósága“ cimére : X., Kőbányai ut 31. Budapest, cimzendők. kiadó-lyod^^fogadtatnak el. sy /ofm Magyarország—Olaszország. Azok között a viszonyok között, a melyek ma nálunk uralkodnak s a melyek tényleg épen nem rózsásak, vigasztalás látni, hogy más népek, a melyeket még erősebben lenyomott a gazdasági depressió, mint benőnket, képesek erős elszántsággal és kitartó munkával visszaállítani a boldogulás alapját, sőt aránylag rövid idő alatt olyan eredményeket értek el, amilyeneket maguk a vezér államférfiak is alig reméltek. A mi bajunk főleg a külföldi pénz megdrágulása, papírjaink visszaözönlése, az árfolyamoknak ebből s a megcsökkent vállalkozásból eredő csökkenése. Nehezíti nálunk még a bajt a polgárságra nehezedő rengeteg sok adók súlya és még súlyosabb baj az, hogy népünk az új idők követelményeinek megfelelő átalakulásokba olvadni ritkán bír és azokat a saját jóvoltára kihasználni nehezen tudja. Meglepő, hogy ha a fenti bajokat figyelembe véve, Olaszország ezeken túlesve, rövid 3—4 év óta teljesen átalakulva a boldogulás örvényébe lépett és az erélyes vezetés és acéledzett akarat lobogója alatt virágzik, boldogul ! Adatok bizonyítják a fejlődés menetét, Olaszországnak legalább felső része gazdasági újjászületését mielőbb megérheti. A nagyipar fejlődése Olaszországban az utolsó években igazán bámulatos. Az export ennek következtében rohamosan növekszik, főleg a szövőipar dolgában. Három év előtt alig 250 millió korona, a múlt évben pedig már 400 millió értéken felüli volt a kivitele. Ez évben közel 2000 mechanikai szövőszéket állítottak föl. Tíz év előtt összevéve sem volt annyi. A gyapot feldolgozó gyárak gyártmányai óriási mértékben fejlődtek, úgy hogy az utolsó három évben ez iparcikkekben a kivitel megnégyszeresedett. Az aránylag csekély gyapjúipar is váratlanul emelkedik. A vas- és acélgyártási munkások száma hatezerről, hetvenezerre szaporodott alig 5—6 év alatt s a termi és pozzuolii acélöntők milliókat érő pánczélt és ágyút szállítanak külföldre. Az elektromos ipar terén is nagy a haladás. Az olasz folyók hajóerejét közel negyven millió lóerőre becsüli, ebből azonban alig két millió, van fölhasználva, a többi fölhasználása" iránt nagy érdeklődés mutatkozik. Az olasz földbirtokosság modern berendezése, az ekék és összes gépek villamos erőre való berendezése a földmunkálatokat olcsóbbá és gyorsabbá teszik, a földmunkás fölszabadul a gyáripar javára. Ily kellemes és észszerű haladás visszahódítja az idegen tőkét, melynél nem hiányzik még a magyar sem. A hitelre, tejértékesítésére, olajkészítésre létesült szövetkezeteken kívül, legérdekesebb a kőművesek és földmunkások tömörülése, amely képesíti őket arra, hogy vállalkozásoknál a nagy tőkével nem egy esetben fölvegyék a versenyt. Ilyen szövetkezet van több száz 200—300.000 taggal. Ily nagymérvű haladás nem lehet reánk nézve közömbös dolog, tekintetbe véve jelenlegi ipari és gazdasági pangásunkat. Mi csak azt tanácsolhatjuk a magyar munkás népnek, legyen kitartó munkájában, takarékos és haladásra szomjas, tanítsa gyermekeit az apja mesterségére, oltsák beléjük saját tapasztalataikat, miáltal a nemzet erős akaratú és munkálkodásában ambiciózus munkaerőre fog támaszkodhatni és ilyképen biztosíthatná a nemzet újjászületését. P. K Műipari szövetkezeti Kartársak! A nov. 18-iki elnöki ülés közbejöttével nyílt részemre azon kedvező alkalom, hogy a budapesti műipari kiállítást megtekinthettem. Teljes elismerésével a kínálkozó jónak fölmerült bennem azon érzés, hogy ez úgy mennyiségileg, mint minőségileg nem állott arányban Budapesttel. Mindenesetre elég csinos dolgot találtam ott, de a főváros számára mégis terjedelmesebbnek kellett volna lennie és behatóbban kellett volna annak komoly és mélyreható tartalmát föltüntetnie. Fölismerlek Budapest! mondanám, e kiállítás nem hordja magán képmásodat. Budapest, mely az utóbbi időben aránylag rövid idő alatt úgy kifejlődött, magát a modern értelemben véve úgy át és átékesítette, ami csak egy kifejlődött, — a szép iránti érzékkel érhető el; hogy tehát ez a Budapest egy — nagyobbára művészies