Művezetők Lapja, 1921 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1921-02-01 / 2. szám

Budapest, 1921 Február­­ XXIV. évfolyam, 2. szám MŰVEZETŐK LAPJA A­ MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉ­­NEK EGYESÜLETI ÉS SZAKLAPJA. A Magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában arany éremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi kopenhágai nemzetközi kiállításán. Megjelenik minden hő­­­én. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 10 korona, félévre 5 korona. ■■ ■ Egyes szám­ára 2 korona ■ LAPTULAJDONOS:­­ A Hovasetők Országot Szilvezséri. !! FELELŐS SZERKESZTŐ,­­ KIADÓ: : S A szövetségközj­elölt, nevében:­­PALIK FERENC,­­ SIMONYI GYULA. Gazdasági és Jogvédelmi Szervezeti ügyek. Nyílt levél. Szól pedig ezen írásunk a m. kir. kormánytól, a munka­adó szövetségeken és munkaadókon keresztül a nagy ipar­üzemek művezetőihez, technikai és kereskedelmi alkal­mazottaihoz és végül magához a magyar társadalomhoz. Amikor ezelőtt 10 hóval zászlót bontottunk, hogy a nagy társadalmi és gazdasági evolúció közepett a meggyő­zés békés eszközeivel megvédj­ük és biztosítsuk az ország összes iparvállalati alkalmazottainak gazdasági érdekeit, nem véltük, hogy a jogsérelmeknek oly elszomorító jelen­ségeivel fogunk találkozni, mint ahogy találkoznunk kellett. A túltengő szocializmus csődje egyes munkaadók fölfogásába a korlátlan egyoldalú uralom tudatát fészkelte be s ez az uralom itt-ott már oly bántó kilengéseket mutat, hogy az nem a szükséges békés megértésre, hanem az ön­védelemre való tömörülésre vezet. Nem fővárosi és nem vasgyári vállalatról van szó, de egy vidéki nagy iparvállalatról, a­hol a munkáltató hatalmi túltengéséről személyesen szereztünk meggyőződést. A vállalat vezérigazgatója művezetőit 1921. év tar­tamára oly szerződés aláírására hívta föl, a­melynek értel­mében egy évig nem léphetnek ki a gyár kötelékéből anélkül, hogy ezen lekötöttséggel szemben a művezetők megélhetést biztosító anyagi recompenzatió­jára nézve bármily, előre meg­állapított fix kötelezettséget vállalt volna, csupán azt ígérte, hogy ezen évre is szabályozni fogja a béreket, a megélhetési viszonyokhoz képest. Hogy miképen szabályozta eddig, azt látjuk az alábbiakból. A művezetők havi javadalmazásának átlaga u­gyanis, a havi 80 korona lakbérrel, családi pótlékkal, liszt, zsír és egyéb kedvezménnyel együtt számítva cca 1800 korona. A kérdéses városban a megélhetési viszonyok a fővá­rosénál nem jobbak, sőt egyes dolgokban kedvezőlenebbek. Ha evvel most szembe állítjuk a fővárosi, a nagy ipar­­vállalatok művezetői fizetéseinek ma már cca 3800 koro­nára emelkedett havi átlagát, úgy megérthetjük a pana­szok jogosságát, amelyek a vállalat vezetőségével szemben kifejezésre jutottak s méltányolni tudjuk a művezetők azon előterjesztett kérelmét, hogy a szerződés megkötése előtt, a ma már egy munkás kereseténél is csekélyebb fizetéseik, a megélhetési viszonyoknak megfelelően ren­­deztessenek. A művezetők ezen kérelmét ridegen megtagadta a vezérigazgató és három nap leteltével a hirdetőtáblán közhírré tette, hogy mindazoktól, akik az általa formulá­zott szerződést nem írják alá, a bevásárlási kedvezményt azonnal megvonatja. Tudjuk, hogy a vállalatok által nyújtott e fajta ked­vezmények éppen a silány fizetések kiegészítéseként nyuj­­tatnak, azok a fizetés természetével bírnak s igy annak megvonása azonos a fizetésredukálással. Tehát a vállalat ily módot használt fel arra, hogy az amúgy is siűtődő alkalmazottait a neki kedvező szerződés aláírásra kényszerítse. Kérdjük a munkaadó szövetségektől és a jogérző magyar közönségtől is, hogy aláírhatták-e a művezetők ezt a kényszerszerződést ? Hozzá kell még tennünk, hogy e gyárban időközileg a vállalatoknál szokásos évi remuneráció fizetése is beszün­­tettetett ; szabadságolás, túlidőbeni munkákért járó díja­zás, stb. kérdések sem szolgálati szabályzatban, sem szer­ződésileg biztosítva nincsenek. A művezetők — noha legtöbbnyire szakképzettséggel bírók is — felügyelőknek címeztetnek s erre való hivatkozással elbocsáttatásuk eseté­ben 6 heti fölmondást fizet a vállalat s mindig csak per­léssel való fenyegetés után adja meg a 3 hónapot. Tisztelettel kérdjük a kereskedelemügyi kormányt,­­hogy ily viszonyok között nem érkezett-e még el az ideje a magánalkalmazottak jogviszonyai rendezésének, a­hol mindazon kérdések törvényileg szabályoztatnak, amelyek ez időszerint egyes munkaadók által egyoldalúan, önkénye­sen bíráltatnak el ? Nem időszerű-e már a magánalkalma­­zottak nyugdíjbiztosítása kérdésének a megoldása, hogy a mai egyes magánvállalati nyugdíjintézmények szabályai­val korlátozott szabadmozgás biztosíttassák az alkalmazott részére ? Nem égetően szükséges-e már, hogy a 6 hét, 3 vagy 6 hónap fölmondási idő kérdése végre egy törvény kereté­ben tisztázhassák, hogy ne legyen szükség külön bírói döntések provokálására ? A törvénytervezet, a­melyet a keresztény szocialista magántisztviselők szövetségével történt tárgyalásaink után közösen nyújtottunk be, mindezen kérdésekre kiterjed. Nem időszerű-e, nem sürgős-e már annak a nemzetgyűlés elé vitele ? Kérjük úgy a miniszer urat, mint azon munkaadó szövetségeket és szociológusokat, akik értesülésünk szerint javaslatunk tanulmányozásával foglalkoznak, hogy azt minél előbb tető alá hozni szíveskedjenek, hogy evvel meg­szüntessék azt a békétlenségre vezető gyakori összeütközést, amely a jogviszonyok kérdésének téves magyarázataiból származik. A lap szellemi részére vonatkozó megkere­sések a» Művezetők Lapja» szerkesztőségébe, hirdetések és egyebek a »Művezetők Lapja« kiadóhivatalába Budipatt Vill., lémit-utci 32. cirazeedők. Telefon: József 24—68.

Next