Művezetők Lapja, 1926 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
A MŰVEZETŐK LAPJA. XXIX. évf. 1. szám dél terén. Melyik kerületi egyesület istápolja, támogatja, látja el jó tanáccsal, útbaigazítással az egyesülethez tartozó rokkantakat, segélyezetteket, az özvegyeket, az árvákat. A francia diák, még a középiskolás is, nemzetiszinü szalagból kötött csokrot kap tanárjától kitüntetésképen gomblyukába egy-egy jó feleletért, így fejlesztik ott a nemes versengést, az önérzetet. Szabjon meg az idei nagygyűlés is egy vándordíjat, amelyet az az egyesület tart meg egy esztendőig, amelyik a fent felhozottak egyikében kitűnt. Adassék át a jutalmazott egyesületnek a vándordíj nyilvános ünnepélyen és ruháztassék fel a szövetségi életben kitüntető és megtisztelő előjogokkal. Jól tudjuk mi azt, hogy egy-egy kerületi egyesület esetenként eddig is kiváló tevékenységet fejtett ki a tagtársak körében. És tették ezt szerényen, minden feltűnés nélkül. Szerintünk azonban helyes volna az, ha ilyen kiváló tevékenységről a szövetség összes egyesületei is tudomást szereznének, mert a jó példa csak jóra serkent, és az ember életében soha sem tehet embertársával szemben elég jót ! Néhány szó a többtermelésről. A többtermelés feltételei. A tanoncok szervezését cserkész csapatokba, vagy tanonc-otthonok létesítését már azért is helyesnek tartanám, mert egy műhely és iskolán kívül is felügyelet alatt tartva, hasznos szórakozással töltenék idejüket. Pl. Tudományos mozielőadás, egészséges sportolás, néha színház, felolvasó esték, hol kfs. iparágakról tartanak előadást szakemberek. Közben a többtermelés alapelveinek ismertetése szakemberek által, hogy már a tanoncnak fogalma legyen arról, tulajdonképpen mit is értünk többtermelés alatt. Mert valljuk be, hogy azok közül, akikkel a többtermelést végre akarjuk hajtani, egy nagy része nem tudja, hogy miért szükséges ez. Másik része helytelenül, vagy rosszindulatúan informálva, ellenséges érzésekkel van eltelve a többtermelés érdekében megindított munkálatokkal szemben. Ezért tartom szükségesnek, hogy már a tanoncok is tudatában legyenek ezen kérdés fontosságának és az ő jövőbeli szerepüknek ennek keresztülvitelében. Ez volna röviden a mondanivalóm a többtermelésnek a tanoncokat illető részéről. Több izben volt már alkalmam a többtermelés kérdéséről vitatkozni és vannak, akik céltalannak tartják ennek érdekében behozott kft. gyártási rendszerek meghonosítását, azzal érvelve, hiszen hiányzik az ami a fő : a tömeggyártás, vagy mi nem vagyunk úgy berendezve, mint a nagyipari államok. Avagy dolgozzunk mi úgy, mint a többi állam. Miből fejlődött a magyar ipar oly naggyá, mint ahogy most van stb. ? Ezek az érvek részben helytállók, de csak igen kis részben, mert nem szabad elfelejteni, hogy a háború sok mindent megváltoztatott s nem a mi előnyünkre. Államok, melyekkel barátságban voltunk, ipari versenytársak lettek. És ellenségeink a még meglévő iparainktól is meg akarnak fosztani bennünket. Hogy ez ne sikerüljön, harcra kell készülnünk, de ezt a harcot nem az erőszak dönti el, hanem a tudás fegyvere ! Csak úgy állhatjuk meg helyünket a nemzetek versenyében, ha iparcikkeinket jól, gyorsan és olcsón tudjuk előállítani. Ha versenyképesek vagyunk a külfölddel szemben. És ezért növelni kell az iparcikkek gyártási gyorsaságát és olcsóságát. Ha nem is vagyunk oly mértékben berendezkedve, mint a külföld, ha nem is gyártunk valamit oly tömegben, mint a Ford-gyárak, ez nem ok arra, hogy ne keressünk oly gyártási módszert, melynek segítségével piacot tudunk biztosítani áruinknak. Azt hiszem, a magyar iparos közismert ügyessége és leleményessége nem fog visszariadni ennek a kérdésnek megoldásától, ha minden faktor, mely ezzel foglalkozik, az iparossal karöltve dolgozik. A többtermelés kérdését hazánkban talán nehezebb megoldani, mint a nagyobb ipari államokban. Ez részben annak tulajdonítható, hogy az egyes iparcikkeket több gyár is készíti s igy a darabszám szétforgácsolódik. Vagyis az iparcikkek gyártása nincs úgy specializálva, mint külföldön. Másrészt a gyárakon belül a műhelyek és raktárak elhelyezése sok esetben nem felel meg a többtermelés kívánalmainak és a gépi berendezés oly műhelyekben, ahol a kézi megmunkálás folyik, hiányos. Ami az egyes iparcikkek speciális gyártását illeti, ehhez mi nem szólhatunk hozzá, ez munkaadóink dolga. Ellenben a műhelyek és raktárak elhelyezéséhez már hozzászólhat a művezető, ki mint gyakorlati ember a legjobban tudja értékelni azt a nagy előnyt, amit a gazdaságosan elhelyezett műhelyek és raktárak nyújtanak, úgy a munkadarab elkészítésénél, mint a régióköltségek terén. A legnagyobb szerep az egyes iparcikkek elkészítésénél a kézimunkát illeti. Ezen a téren nyílik a legtöbb alkalom a művezetőknek gyakorlati tudásukat a többtermelés szolgálatába állítani és úgy keresztülvinni a munkadarabok előállítását, hogy az gyorsabb tempóban történjék, olcsóbb és jó legyen és amellett a munkás is megtalálja számítását. Ezt így könnyű leírni, de nehéz keresztülvinni, mert ha a gyors munkánál nem fordítunk kellő gondot a tartósságra és jóságra, úgy csak a cég jó hírnevének ártunk és ezzel aztán magunknak. Mik a feltételei a többtermelés keresztülvitelének a kézimunkánál? Első a művezető tudása. Mit követelnek ma a művezetőtől? 1. Kellő inteligenciát, úgy teoretikus, mint praktikus technikai tudást, jó munkabeosztást, energiát, körültekintést, ítélőképességet, becsületességet, bánni tudást az emberekkel. 2. A munkások kiválogatása az őnekik legjobban megfelelő munkához. 3. A munkadarabok megmunkálásánál az egyes operációk összpontosítása. A többtermelés elérésére szükséges feltételek közt a második, a munkások kiválogatása a nekik legjobban megfelelő munkához. Ebben az irányban már történtek kísérletek külföldön, sőt hazánkban is a psychotechnika segélyével, amely hivatva van megállapítani különféle eljárásokkal az egyes egyének alkalmazhatóságát különféle iparágakhoz. Ezt az eljárást több helyen követelik már a tanonc felvételnél is, amelynél többféle módszerrel a tanonc felfogását, kézügyességét tanulmányozva, történik a tanonc beosztása egyes iparágakhoz és az eddigi eredmények igazolják az eljárás helyességét. A felnőttek képességeinek megvizsgálása a psychotechnika segélyével különösen a közlekedési vállalatoknál már eredményes rendszerré vált külföldön, ahol praktikus készülékek segélyével állapítják meg az alkalmazandónak látását, hallását, lélekjelenlétét, gyors elhatározását stb. Nehezebb a felnőttek beosztása az egyes iparágaknál és itt a munkavezető ítélőképessége a döntő faktor arra nézve, hogy melyik munkát, kinek oszt ki, figyelembe véve a munkás ipari szakképzettségét, intelligenciáját és fizikai erejét. Itt nyílik a legtágabb tere a többtermelés előmozdításához a művezetőnek. Ugyanez áll az egyes munkadarabok megmunkálásánál is a munkahelyeket úgy csoportosítani, hogy a legrövidebb utat megtéve, kézből-gépre, vagy kézre adva történjék a megmunkálás. Súlyt helyezve a gépi megmunkálás legnagyobb fokú kihasználására. Sajnos, a gépi megmunkálás terén még sok tennivaló van. Sok oly munkát végzünk el