Művezetők Lapja, 1930 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
MŰVEZETŐK LAPJA XXXIII. évf. 1. szám. Nem mondjuk, hogy az idők folyamán a szervezetek nem értek el bizonyos eredményeket. Minden szervezet ért el. De egész határozottan meg lehet állapítani, hogy az eredmények nem annak tulajdoníthatók, hogy a szervezet ehhez vagy ahhoz a párthoz tartozott. A Magyarországi Magántisztviselők Szövetsége is ha ért el eredményt, nem azért érte el, mert szociáldemokrata szervezet, hanem azért, mert a magánalkalmazottak oda tartozó kategóriáinak a szervezete. Azonban miként tartozzon banktisztviselők, kereskedelmi tisztviselők, utazók, ügynökök, kereskedősegédek stb. közé a művezető, akinek a munkakörét, munkája természetét ott nem ismerik, nem értik, tehát nem is értékelhetik ? Ha (ner.)-nek olyan nagyon közel fekszenek a szívéhez a művezetők, ha csak a puritán, tiszta jó szándék vezérli őt, miért nem igyekszik odahatni, hogy a művezetők saját szervezete legyen ellátva olyan csodatanácsokkal, amelyek a művezető érdekek hathatósabb támogatására képesebbé tennék azt? Vagy talán nem az a fontos, hogy ezek a nagyon emlegetett érdekek megóvassanak, hanem az, hogy a művezetők nekik idegen kategóriák szociáldemokrata szervezetébe tartozzanak? Biztosítjuk (ner.)-t, hogy a Művezetők Szövetségében nem pipázgatás és kvaterkázás folyik, mint ahogy ő szellemesen és a tőle várható jó ízléssel megjegyezte, hanem komoly munka. Mégpedig az a munka, amit a művezetőkért olyan nagyon szeretne csinálni, az, amit szövetségünk már akkor megkezdett, amikor (ner.) még valószínűleg a világon sem igen volt. Erről meggyőződhetik, ha a keres-kedelemügyi minisztérium 1904-ik évi kiadmányainak III. kötetében a 350-ik lapon foglaltakat elolvassa, vagy az ugyanazon minisztérium 1909-ik évi kiadmányainak XIII kötetében a 381. §. első bekezdésének első pontját, amelyből megállapíthatja, hogy szövetségünk már akkor is intenzív tevékenységet fejtett ki a művezetők jogviszonyainak rendezéséért. Nagyon határozottan állítja (ner.), hogy a Nemzeti Blockhoz való csatlakozás majd kinyitja a munkássorból lett művezetők szemét. És nagyon nyomatékosan kijelenti, hogy a választások lezajlása után a megtévesztett művezetőknek megmutatja a helyes utat, melyet követniök kell. Hogy a Nemzeti Blokkal szavaztunk, ez abban leli magyarázatát, hogy nem tartozván a szociáldemokrata pártba, máshol nem szavazhattunk. Annak a bizonyos útmutatásnak pedig lehet eredménye akkor, ha (ner.) bebizonyítja, hogy ő megakadályozott csak egy üzembeszüntetést, egy üzemkoncentrációt, egy létszámapasztást is, ha bebizonyítja, hogy az itt felsorolt műveletek következtében kétségbeejtő helyzetbe került művezetők, magántisztviselők, munkások helyzetén az ő működése csak egy vonalnyit is javított. Ha azonban mindezeket nem tudja bizonyítani, akkor minden leírt betűjének nagyon kétes az értéke. Külön fel kell hívnünk (ner.) figyelmét annak az állításának a valótlanságára, mintha képviseletünkben bárki is valami ígéretet tett volna, vagy valami kérést terjesztett volna elő, olyan ígéretet és kérést, amire (wer.) ar ezután nem szándékszik tekintettel lenni. Véreinkhez, a művezetőkhöz pedig azt a komoly intelmet intézzük, hogy szirénhangoknak ne üljenek fel. Megjegyezzük, hogy (wer.)-nek ez az ismételt tagszerzési manővere nem változtat a Magyarországi Magántisztviselők Szövetsége iránti tiszteletünkön és becsülésünkön, csak csodálkozunk rajta, hogy ennek a nagy, komoly magánalkalmazotti szervezetnek az égisze alatt Gyártörténeti adatok. A Ganz—Danubius- és a Ganz-féle Villamossági r t. fúziójával kapcsolatban. Hazai iparvállalataink történetében egy igen jelentős eseményt jelent a fenti két vállalat fúziója, mely a két részvénytársaságnak 1929. évi december havában megtartott közgyűléseik határozata értelmében jött létre. Az ily módon egybeolvadt testvérvállalatok a vas-, gép- és elektromos ipar terén hazánk hasonló szakmájú vállalatai között a legnagyobbá és legjelentékenyebbé váltak. A vállalat fejlődésének fokát és folyamatát igen élénken tárja elénk a Magyar Vasművek és Gépgyárak Egyesülete 1926—27. évi évkönyve, mely szerint a vállalatot 1844-ben Ganz Ábrahám alapította a budai Ganz-utcában. Az alapítás csak egy kis öntőműhely volt 294 m2 területen és 7 segéddel dolgozott. A szabadságharc idején ágyúgolyókat öntött, amiért az abszolutizmus korában elfogatták és haditörvényszék elé állították. A haditörvényszék hosszas fogság után felmentette és szabadon bocsájtotta s igy ismét kézbe vehette öntödéje vezetését, mely 1854-ben már 40 munkást foglalkoztatott, amidőn a kéregöntésre terelődött a figyelme, Ganz Ábrahám, Mechwart András.