Nyomda-és Rokonipar, 1922 (12. évfolyam, 13-24. szám)
1922-07-01 / 13. szám
V/ „ , f —fy ^wmw? N/ U 7 TVJ fQfffl '“’XII. évfolyam (jsZy Budapest, 1922 július 1 szám/ mimiiiiimiiiiiimiiiinmiiiMiíiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimuniiiiiiiiiiiniitiiiiniiiiinimiiiimtuMiMininiiniiiiiniiiiiiiiiniiin...muimmnmnmtmimmmmtmnTHmnmmmdiJW NYOMDA- ÉS ROKONIPAR A KÖNYVNYOMDÁI, LITOGRÁFIÁI, FÉNYNYOMDAI, BETŰ- ÉS TÖMÖNTÖI, KÉMIGRÁFIAI, KÖNYVKÖTŐ, ÜZLETI KÖNYV ÉS EGYÉB PAPÍRFELDOLGOZÓ IPARI MEGJELENIK MINDEN HÓNAP fcjl Bfiügjfef fi fi I fi Dl I fi KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, n1-ÉN ÉS 15-ÉN :: PfiVil HMM LHIJH V., MÁRIA VALÉRIA-U. 12.1.4. A közgyűlési bankett. Felejthetetlenül szép estét rendezett a társaskör múlt hó 28-án a saját, valamint a főnökegyesület közgyűlése alkalmából, melyet még bensőségesebbé és melegebbé tett az a körülmény is, hogy egyben ünnepeltük Tranger József kollégánkat, egyesületünk és a társaskör alelnökét, amiért a legfelsőbb elismerésben részesült, kereskedelmi főtanácsossá neveztetvén ki. A mi köztudomásúan demokratikus világnézetünk perkorreskál mindenféle cimbórságot, de amikor ilyen embert ér kitüntetés, abban a munka megbecsülését látva, örvendünk. Nem érzem magamat hivatva, de képesítve sem arra, hogy Tranger József érdemeit kellőképpen méltathassam, mert azok régen túlnőttek azokon a kereteken, melyeken belül kizárólag a magunkénak vallhatnánk őt. Az ő univerzális tudása jóval túl a grafikai iparon is megnyilvánul. Hogy egyebet ne említsek, a vámpolitikai központnál kifejtett működésével az egész hazai iparnak és kereskedelemnek felbecsülhetetlen szolgálatokat tett. Kétségtelen, hogy munkásságának javarészét a grafikai iparnak szentelte és ezért nem mehetünk el megemlékezés nélkül kitüntetése mellett Tranger Józsefet nem a születési előjog, sem a protekció juttatta a magas méltósághoz, hanem önzetlen munkálkodása a közért és így valójában self-made-man. A városligeti Gundel-vendéglő díszterme teljesen megtelt a grafikai ipar elitjével, de nagy számban voltak képviselve a szakmán kívül állók is, kik szintén részt kértek a mindenki által becsült Tranger József ünnepeltetéséből. Az első fogás után Schwarz Félix, a főnökegyesület elnöke állott fel szólásra nemes veretű szavakban emlékezett meg az ünnepelt érdemeiről, kiemelvén annak puritán jellemét, vasszorgalmát A mai idők — úgymond — nem alkalmasak bankettek rendezésére, úgy érezzük azonban, hogy ez az esemény még a mai rezignált állapotunkban is össze kell hogy hozzon bennünket Ugyancsak meleg szavakban emlékezett meg Kohl Ferenc kartársunk kereskedelmi tanácsossá történt kitüntetéséről is és felkérte jelenlevő fiát, hogy tolmácsolja édesapjának mindnyájunk jókívánságát. Ezután Péter Jenő társelnök kedvesen poetikus hangon köszöntötte Trangert. Gyermekkorunk szép évei tárulnak szemeink elé, — mondta — amint bámulva néztük a Rigler-üzlet kirakatüvegei mögött elhelyezett „Castell“-ek és „Koh-i-noor“-ok tömegeit, a különféle füzetek és képek kaleideszkópszerű változatait és áhítva gondoltunk arra a férfira, aki mindezeket teremtette. Elek Emil a társaskör nevében üdvözölte a kitüntetettet formás beszédben. Míg a külföldön — mondta többek között — a grafikai ipar művelői között se szeri, se száma azoknak, akiket legfelsőbb elismerésben részesítenek, addig nálunk ünnepszámba megy, ha néha-néha egyet kiemelnek közülünk Helyes érzékkel választották ki az illetékesek Tranger Józsefet, aki méltán érdemelt kitüntetést. A Nyomda- és Rokonipar megbízásából Kellner Albert, egyesületünk alelnöke,gratulált rendkívül szellemesen az ünnepeknek, aki a lap alapítása körül fáradozott és a szerkesztő-bizottságban is kiveszi részét a munkából. Braun Vilmos, a Grafikai Intézet igazgatója, a testvérvállalatok nevében mondott ezután talpraesett beszédet. Székely Artur főtitkár szólt még a jelenvoltakhoz, emlékeztetvén őket a másnapi közgyűlésre, illetve egyesületünk fontosságára, melynek működése mindig olyan intenzív és eredményteljes, amely mértékben tagjaink azt erkölcsileg és anyagilag támogatják. A perspektívák - úgymond — olyanok, hogy a közeljövőben még fokozottabb erőkifejtésre lesz szükség és éppen ezért fokozottabb támogatásra lesz szükségünk a tagok részéről is. Végül Schwarz Félix elnökre emelte poharát. Tranger József állott most föl és a meghatottságtól látható elfogódottsággal köszönte meg az üdvözléseket. A tőle megszokott bonhomiával adta elő, mennyire nem kereste ezt a kitüntetést, sőt valósággal hadakozott ellene, de végül mégis csak utolérte a „végzet“. „Továbbra is az maradok, aki voltam eddig“ — fejezte be beszédét. Frenetikus taps és éljenzés követte Tranger szavait, bizonyságául annak, hogy a nyomdásztársadalom őszintén becsüli és szívébe zárta. Befejezésül, általános kérelemre, Neufeld Dezső kartársunk, szellemes persziflázs kíséretében köszöntötte Tranger Józsefet. Ezután még sokáig maradtak együtt kedélyes hangulatban a jelen voltak és csak későn oszlott szét a társaság az estély minden kellemességének emlékeivel. Heimter Kálmán, TRANGER JÓZSEF