Technika, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 1-4. szám
Buday László a statisztika rendszeréről tartott akadémiai felolvasása mutatják, hogy mily szívesen foglalkozott elvontabb kérdésekkel is. De ő maga is érezte és tudta, hogy különös hivatottsága van a gyakorlati kérdések eldöntésére. Bármily kérdéssel foglalkozott is egyébként Buday László, lelke mindig magasan a magyar nemzeti géniusz közelségében szárnyalt. Azt, hogy minden gondolatunknak és tettünknek a nemzet javát kell szolgálnia, kevesen érezték át és vitték át az életbe oly sokban, mint ő. A tudomány mindig a nemzetet szolgálja, mert eredményeit a nemzeti lét javítására és tökéletesítésére használja fel. De Buday Lászlónak a magyar géniusz oly gondolatot adott, mely még közvetlenebbül kapcsolta be tudományos munkáját a nemzet életébe, mint ahogy az a legtöbb tudós munkájával történhetik. Izzó hazaszeretettel, de a tárgyilagosság követelményeit folytonosan szem előtt tartva, megírni a magyarság megpróbáltatásának nehéz éveiben történt változásokat, tényekkel bizonyítani és nem fellengző, vagy csupán az elveszett testvérek és nemzeti vagyon felett siránkozó hangon megírni Magyarország szomorú helyzetét, melybe a világháború saját hibáján kívül sodorta, ez a gondolat született meg agyában, midőn lángoló hazaszeretete nem bírta magába fojtani szörnyű megcsonkításunkat. Olyan munkát alkotni, mely nemzetünket felrázza akkor is, ha a trianoni ú. n. szerződés közvetlen benyomása már elmúlt, minden józanságát csak némileg megőrző embernek bebizonyítani, hogy nemcsak az igazság legelemibb követelményeivel ellenkezik ez a sors, melyet a magyarságra kényszerítettek, hanem a józan ész legelemibb követelményeivel is, ez a gondolat volt a szörnyű időkben vergődő magyar lelkek belső küzdelmének eredménye. És megszületett a „Megcsonkított Magyarország“. Minden magyar embernek állandóan lapoznia kellene e munkát, mert ha az élet mindennapisága eltompít nagy dolgokkal szemben és a mindennapi gondok a földre húznak, akkor e munka adatai és szűkszavú, de minden sorában találó, keresetlen egyszerűségben a tényeket feltáró szövege felemel a nagy nemzeti szempontra és annak tudatára, hogy amíg így marad Magyarország, nem lehet nyugtunk, mert létfeltételeinkben rendít meg e helyzet. Itthon csakhamar elfogyott e munka és nemsokára „Magyarország küzdelmes évei“ címen második kiadásban jelent meg. A Magyar Tudományos Akadémia pályadíjjal koszorúzta a „Megcsonkított Magyarország“-ot, mely német, francia és angol nyelvre lefordítva a világ műveit nemzetei előtt is hirdeti a magyarság igazát és Trianonnak nemcsak erkölcstelenségét, de esztelenségét is. Vigye a szél szét e munkát a szélrózsa minden irányában, hadd tudják meg mindenfelé, mit vétettek Magyarországgal szemben és mily tarthatatlan az így teremtett állapot! A magyar ifjúságnak Buday László szellemét teli tüdővel kell magába szívnia. A „Megcsonkított Magyarország“ lángoló hazaszeretete, mely nem meddő kesergésben, vagy fellengző szavakban, hanem tettreintésben rója le kötelességét a nemzet iránt, legyen vezére. Tanuljuk meg belőle, hogy Magyarország felemelése az a kötelesség, melynek minden tettünk szóljon, de tettek és nem üres szavak legyenek a mai súlyos helyzetben élő nemzedék osztályrésze. Ha e szellem fogja áthatni ifjúságunkat, akkor Buday László nem halt meg, mert élete munkája ott marad a magyarság vezéreként, hogy szívós kitartással legyőzze azt a helyzetet, melybe a kegyetlen sors sodorta országunkat. De ha Buday László szelleme köztünk is marad, óriási a veszteségünk. Oly egyéniséget vesztettünk, kinek tanácsára, bölcs ítéletére folytonosan szükségünk volna és kinek melegszívű, mindenfelé tiszteletet és rokonszenvet keltő nemes egyénisége nagyon fog hiányozni úgy azoknak, kik vele állandó érintkezésben voltak, mint pedig közéletünknek, melyben oly fáradhatatlanul résztvett és mely annyiszor élt tanácsaival.