Textil-Ipar, 1937 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1937-01-15 / 1. szám
I X. évfolyam, 1. szám, Budapest, 1937. január 15. címünkre! Előfizetési ár: egy évre 24 pengő. Hirdetési dij : 1%, sor 85 %1-es hasábszélességben 50 fillér, 65%n-es hasábszélességben 40 fillér. Kérjük lapunk barát ш1, hogy az 1937. évi előfizetési dijat mielőbb utalják át FŐSZERKESZTŐ Dr. RADÓ GÉZA Ötezer pengő havi fizetéssel szakember kerestetik... Ne.r. mese. Nem fimatéma. A legkomolyabb valóság. Textilszakembert keresnek sürgősen egy vezető gyárvállalathoz, akinek a mai állástalan diplomás világban csillagászati számnak tetsző, fantasztikus összeget, havi ötezer pengő fixet kínálnak. Az állás, amelyet be kell tölteni, merőben különbözik a »reprezentatív« vezető pozícióktól. Nem zöldtapétás duplaajtó mögött való titokzatos elzárkózás, nem az előszobában feltűnően csinos vezértitkárnő elhelyezése, nem luxusautótartás, nem kormány főtanácsosi cím sürgős elérése után tett diplomatikus lépések sorozata, nem a fereticázás, nem mondain életmód kívántatik a jelentkezőtől, hanem tiszta és világos koponya, beretvaéles ész, sasszem, acélos ideg, hideg vér és főként példás szerénység, mert meg kell elégedni egy kevés bútorzatú szobával, amelyben csak egy íróasztal, és egy munkapult, egy kollekciószekrény, néhány szék áll rendelkezésre, nincsenek bűvös csengettyűk, lábbal megnyomható, pedálos vészjelzők, hogy referensek száguldjanak be hajlongva, hanem tárvanyitva az ablakok, melyeken át meg kell látni, hogy mi minden új a nagyvilágban és csukatlanul az ajtók, hogy mindenkit, aki valami egészséges ötlettel jön, azonnal meg lehessen hallgatni. Az irodaszerszám kurta ceruza s egy blokkfüzet. Ez utóbbira fel lehet firkantani egy évtizedre szóló munkatervet .. . Sajnos, mint lapzártakor értesülünk, a fejedelmi dotációjú állásra mindezideig nem találtak megfelelő embert, hogyan is találhattak volna, hiszen nem is jelentkezett . .. Most derült ki, 1937 legelején, a szomorú és feljegyzésre érdemes valóság, hogy a textiliparunkban feltűnően kevés a vezetésre alkalmas szakember, s mindjárt leszögezhetjük a tényt is, hogy mindabban, ami eddig történt, főrészben a szerencse, a konjunktúra s az önként kínálkozó termelési és értékesítési alkalmak végeláthatatlan sorozata is közrejátszott. Most, hogy csordultig a pohár, vagyis elérkeztünk a túl produkciós magaspontig, most, hogy a szokvány unalmas sablonná vált, most, hogy az árukészleteket az árrombolás bacillusai veszélyeztetik,megállt az ész, megállt a tudomány, s azok az érdekeltségek, amelyek milliós befektetésű üzemeiket le nem állíthatják, szakember után rikoltanak, aki kelendős és versenyképes új portékák kreálásáról és piacáról gondoskodnék. S ilyen szakember nincs ... Nem kutatjuk, nem firtatjuk, hogy a tizenöt év alatt, amikor is gyerekcipőiből — viszonyainkhoz képest — mértföldes csizmás óriássá fejlődött textiliparunk, kinek és kiknek hibájából maradt el a megfelelő szakemberek kiképzéséről, illetve utánpótlásáról való gondoskodás és kik voltak azok a rövidlátók, akik magukba zárkóztak főnöki tróntermeikben, s csak az autarkiás államok önellátásában önként adódó konjunktúra által kövérre hizlalt bevételi pénzeszsákokat simogatták, miközben megfeledkeztek arról, hogy az egész iparban kiépítsék a közösség érdekeltet is számoló egységes termelési és áruértékesítési frontot. Tizenöt kövér esztendő után keserves szűk esztendők jöhetnek a textiliparra, ha az egész termelési ágazatban nem történik a legsürgősebben erőteljes összefogás, hogy a több szem többet lát, több agy több gondolatot termel elve alapján barátsági szerződések, egyezmények létesülnének arra vonatkozólag, hogy ki mit és miből mennyit termeljen, s közös blokád alá vétethetnének az árrombolások fő fészkei. Drucker Gézának és Ágoston Manónak lapunk újévi hasábjain megjelent, s megszívlelendő tanácsai ne csak pusztában elhangzott szózatok maradjanak, hanem legyenek a textilipar zászlajára írt és mielőbb megvalósítandó jelszavak. Az egyezményekbe való tömörülés és kartellhozás segíthet csak a túlprodukció okozta bajokon s csak ez az egyetlen hatásos ellentámadás az önköltség alá nyomott árak vehemens offenzívájával szemben. Új alkotó szakemberek hiányát átmenetileg kitűnően pótolhatja az okos és józan üzletemberek összefogása, hogy a textilgyáripar kis intelligenciájú, tehát a termelés nívójában és az áruértékesítés módszereiben éppen nem válogatós része magával ne ránthassa a szakadékba az egész, jobb sorsra érdemes szakmát. És nézzünk utána, hogy közben új talentumok fedeztessenek fel, akik nem egymást majmolva, hanem egymást frissebbnél frissebb ötletekkel több és szebb munkára serkentve, visznek szint és pezsdítő vérkeringést a textilipari termelésbe. Telefonszámaink: 1-282-70 és 1-161-86 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. kerület, Hunyadi tér 7. szám SZERKESZTŐ RADÓ BÉLA TELEFON: 2-964-80 Kötőfonalak Horgol- pamut Himzőpamut Kézimunka gyapjúfonalak Varionalgyár Bérmercerizáló Bérfehérítő Schüfer és Társa r.f. BEIHER SAHDUH Fl» zsinór-, gomb-, gumiszalag- *» paszományáruk gyártást Budapest, VII. Kazinczy utca 13 TELEFON: 1-3S2-20 ALAPÍTVA 1ЯСП Я 6%‹ Kézikötésű, magas nyakzáródású beige-pullover, érdekesen behorgolt halszálka díszítéssel. (Modell: Squarenina, Bécs). Fotó: Manassé. A kormány ismeretes rendelkezése, amely devizapolitikai okokból kötelezte a magyar szövőgyárakat, hogy pamutáruikhoz olyan fonalakat használjanak fel, amelyek a pamutnyersanyag mellett legalább 106/o-ban műselyemrostot (Fiocco, Vistra, Zellwolle) is tartalmaznak, új feladatok elé állította a pamutfonodákat és szövedéket. Ezek a feladatok a fonodáknál elsősorban fonástechnikai problémákban nyilvánulnak meg, míg a szövőgyáraktól — amelyek- Gyakorlati tapasztalatok a műrosttal kevert pamutáruk kikészítésénél Írta : FISCHER PÁL, az óbudai Fehérítő-, Festő- és Kikészítőgyár igazgatója Magyar kesztyű és kötszövöttáru gyár LÖFFLER SÁMSON BUDAPEST, VI. DESSEWFFY-U. 11 Telefon: 1-276-32 I I KARMAN MIHÁLY PASZOMÁNYÁRU GYÁR Városi lerakat : V. Erzsébet tér 5. Gyár: VI. Jász u. 110 Telefon : 1-829-53.