Vas- és Fémmunkások Lapja, 1925 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-09 / 1. szám

T ir' s. oldal J»VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA* 1. SZÁM *• A sekszöntvény Moraese Esaadamsztriátean. Közli: John P. Frey, Cincinnati.* Az Északamerikai Öntők Szövetsége 1891 óta áll a munkáltatókkal szerződéses viszonyban. Ez a szerződés mindazon kérdésekre kiterjed, amelyek az öntőiparban, előfordulhatnak. A szerződés értéke abban mutatkozik, hogy megkötése óta ebben az iparágban sztrájk vagy kizárás nem volt, a minimális munkabér pedig, napi 8 órai munkaidő mellett, 7,25 dollárt tesz ki. A tényleges kereset természetesen ennél sokkal nagyobb, mert a minimális bér a legkisebb munkabért jelenti, továbbá pedig, mert a szakma munkásainak számottevő része akkordban dolgozik. Minden más vonatkozással szemben a selejtöntvény kérdése az, amely a munkáltatókkal való tárgyalások alkalmával mindenkor előkerült. A selejtöntvény megfizetése minden egyes összejövetel alkalmával bő megbeszélés tárgyát képezte, aminek kapcsán igen sok vélemény hangzott el. Hogy a selejtöntvény megfizetése tárgyában milyen nehéz a munkáltatókkal megegyezésre jutni, ezt az európai szaktársak saját tapasztalatuk alapján szintén igen jól tudják. Az öntvény előállítása körül kellő szakértelemmel bíró minden egyén tudja, hogy van olyan selejtöntvény, amelynek hibájáért az öntő is felelőssé tehető. Éspedig: Homok eshet le a felső részről az alsó részre, az öntő kevés vasat önthet a formába úgy, hogy az nem telik meg teljesen, vagy az öntő elmulaszt kellő mennyiségű nehezéket rakni a formákra, miáltal a folyékony vas a forma felső részét fölemelve kifolyik. Vannak azonban hibák, amelyek az öntő munkáján kívül esnek és amelyekért a felelősség nem az öntőt terheli. Ezek: A mintázó homok összetétele nem megfelelő, tehát nem jól köt, a homok nem eléggé likacsos, mert sok benne ís mésztartalom, az öntéshez szolgáló vas nem eléggé folyékony, tehát nem tölti ki teljesen a forma, minden részét, a magok nem szárazak stb. A vas összetételében is lehetnek hibák, azaz, hogy az öntvény likacsos (poroz) lesz, esetleg bizonyos részeken az öntvény habosnak (apró likacsos) mutatkozik, ami szemmel alig látható likacsokban jut kifejezésre. Mindazon öntvény darabokért, amelyek a fenti hibák folytán váltak selejtessé, valamikor az északamerikai öntő fizetést nem kapott és így az ezáltal előállott kár teljesen a munkást terhelte. Többek között például a munkáltatók azt a nézetet hangoztatták, hogy abban az esetben, ha a vas nem eléggé folyékony, úgy azt az öntőnek nem szabad a formába önteni. Ilyen és ehhez hasonló fölfogás nyilatkozott meg a munkáltatók részéről a selejtöntvény más eseteiben is, megtoldva azzal az alig hihető munkáltatói állítással, hogy sok esetben az öntő tudatosan csinált selejtöntvényt. Hogy ez a fölfogás mennyire téves, azt eléggé bizonyítja az a körülmény, hogy az öntő, aki keresetéből él, a tudatos selejtöntvény készítése által önnönmagát károsítja, miáltal nehezen megdolgozott munkabérét egyenesen kockára teszi. Sok éveken át tartó huzavona után végre sikerült az öntőknek a munkáltatókkal megkötni az első kölcsönösségi szerződést, amely kisebb vonatkozásban a selejtöntvény kérdését is rendezi. Ez a szerződés a következőket tartalmazta: Ha az öntvény, amely azért lett selejtes, mert a vas nem volt folyékony, eléri 100-hoz viszonyítva a 4%-ot, úgy a 4%-on fölüli selejtöntvény utánjáró munkabér az öntőnek teljes egészében kifizetendő. A likacsos (poroz) vagy habos (apró likacsos) öntvény nagyon sok évig állt a munkáltatókkal való tárgyalás és az általános érdeklődés központjában. Az öntők szervezete gyakorlati tapasztalatok alapján állította, hogy a „tisztátalan vas“ okozza a fenti bajokat, amit azonban a munkáltatók mindenkor kétségbe vontak. A gyárak szolgálatában álló mérnökök azt igyekeztek bizonyítani, hogy a likacsos és habos öntvény onnan ered, hogy az öntő öntés előtt nem tisztítja meg kellően és gondosan a folyékonyvas felületén úszó salakot, miért is az a vassal együtt a formába jut. Ugyanekkor azt is fönnen hangoztatták, hogy abban az esetben, ha az ilyen okokból selejtté vált öntvényért az öntő fizetést kapna, úgy könnyelművé válva, a kellő gondosság mellőzésével nem ügyelne eléggé arra, hogy a salak az olvadt vas felületéről eltávolíttassék. Amidőn a harc a munkások és a munkáltatók között a selejtöntvény megfizetése körül egyre fokozottabb mértékben kezdett terjedni, az öntők szervezete a vegyészeihez folyamodott és az ennek alapján megejtett analízis minden esetben azt igazolta, hogy a likacsos és habos öntvény a vas hibájából állott elő. Néhány gyakorlati kísérlet, úgymint a vas összetételének megváltoztatása, több vagy kevesebb koksz adagolása, szintén az öntőknek és az analízis eredményének adott igazat olyanynyira, hogy végre a munkáltatók a szerződés chilik pontjába belefoglalták a likacsos és a * John Frey szüli tára* Északamerikai öntök Szövetségének elnöke,habos selejtöntvény megfizetésének kötelezettségei. Hasonló eredményre jutottak a munkáltatók a homokot illetően is. Igen gyakran a homok okozza az öntvény selejtes voltát akkor, ha nem eléggé nedves, ha nagyon száraz, ha a homok vegyieké nem egyforma és az eltérő vegyítésre az öntő figyelme föl nem hivatott, ha a forma a szárításnál kelleténél nagyobb hőfoknak lett kitéve, esetleg elégett, ha a szárítás nem volt tökéletes stb. De bizonyította a gyakorlat azt is, hogy abban az esetben, ha az öntőnek mindazon anyagok megadatnak, amelyek a jó és szép öntvény elkészítéséhez szükségesek, továbbél, ha az öntő nem lesz a munkájában akár a művezető, akár az alacsony munkabérek által hajtva, a selejtöntvény is olyan csekély százalékra redukálódik, hogy emiatt a munkáltatók és a munkások között veszekedést támasztani a legnagyobb könnyelműséget jelenti. Az éveken át leszűrt tapasztalatok tehát végre odavezettek, hogy a munkáltatók elismerték az öntőknek a selejtöntvény megfizetésére való jogát és a szerződésbe új pontot iktattak, amely a következőképen hangzik: „Minthogy az öntő nem maga szerzi be a homokot, a vasat és a formázáshoz szükséges egyéb anyagokat és kellékeket, továbbá pedig, mert az öntő nem maga olvasztja a vasat, nem is tehető felelőssé az előálló olyan selejtöntvényekért sem, amelyek a vas, a homok, a különféle anyagok és kellékek hibája vagy hiánya miatt fordulnak elő. Ezen megállapodás alapján általánosságban az a gyakorlat alakult ki, hogy az öntő minden selejtöntvényért megkapja a teljes munkabérét. Bár vannak szórványos esetek, hogy egyes munkáltatók még ma is vonakodnak a selejtöntvény után járó munkabért kifizetni, ilyen esetekben azonban a munkások és a munkáltatók szervezetei a fentebb ismertetett megállapodások alapján tárgyalásra jöttek össze, aminek eredménye eddig mindig az volt, hogy az öntő megkapja a selejtöntvény után járó munkabérét. Az ipari problémák kutatásával foglalkozó egyének szerint — akik között neves tudósok is vannak— általános az a vélemény, hogy az a viszony, amely e szerződés révén jött llétre, az önzőkre és a munkáltatókra egyformán kielégítő és ezt a szerződést tekintik az Egyesült Államokban a munkások és a munkáltatók között megkötött szerződések legtökéletesebbjének rendszere sem segít rajtuk. A műszaki munkások undorral fordultak el a 3iróasztal szervezet rágalmazó vezéreinek jelöltjeitől és a szociáldemokrata munkások mindenütt a saját jelöltjeikre szavaztak, aminek eredményeképen a szakmunkások fegyelmi bíróságába Németh Mihály fényező Kelenföldi Főműhely, Tóth Sándor asztalos Aréna Főműhely, Fábián Ferenc lakatos Kelenföldi Főműhely, Petrovics János hegesztő Aréna Főműhely, a segédmunkások részéről Hartha János Hungária p. u., Álló Gyula Kelenföldi Főműhely, Nagy József Baross p. u., Somogyi Pál Hungária p. v. választottak meg. Különösnek tartjuk, hogy az igazgatóság, amely béremelés helyett állandóan rendeletekkel és hirdetményekkel szokta boldogítani a munkásokat, a választás eredményét, még mindig nem közölte a munkásokkal, sőt a választást vezető igazgató úr mindennemű fölvilágosítás elől elzárkózik. Ebből is érthető, hogy fáj nekik az, hogy a véglegesített műszaki munkások nagy többségben szavaztak szociáldemokrata munkások jelöltjeire és elenyésző kisebbségben voltak azok, akik tájékozottság hiányában a 3iróasztal szervezet jelöltjeire szavaztak és őket ezáltal „agyon“támogatták. Kidőlt harcos. A magyar vasútunka,- mozgalomnak ismét egy önzetlen harcosa dőlt ki az élők sorából. Tasaly János szaktársunk hosszú szenvedés után elhunyt. Tasaly szaktárs elhunytával a vasmunkások mozgalmát, de különösen a nehéz vasszerkezeti munkásokat súlyos veszteség érte. Elhunyt szaktársunk ebből a szakmából került a küzdőtérre és törekvése mindenkor az volt, hogy mint vezetőember ezt a szakmát erőssé és hatalmassá tegye. A gyáripari kovácsok, kazánkovácsok, hajó- és hídépítőmunkások szervezőbizottsági tagságán kívül, amely tisztségét mindenkor a legnagyobb lelkesedéssel töltötte be, részt vett a párt- és a szövetkezeti mozgalomban is. A szakma Termelő Szövetkezetének felügyelőbizottsági tagja volt, amely tisztét haláláig a legnagyobb példaadással töltötte be. Nagy elfoglaltsága dacára tehát mindenütt ott volt, mindenütt vezetőszerepet vállalt, ahol a dolgozó társadalom érdekében síkra kellett szállni. Tavaly János szaktársunk a börtönben szerzett betegségének esett áldozatul. Az elmúlt évben néhány lelketlen agent provokátor hálójába került, s kihasználva a munkásmozgalom iránti szeretetek és áldozatkészségét, belesodródott a beugratóik által kezdeményezett mozgalomba, aminek következtében azután letartóztatták. Hosszú vizsgálati fogság után a nyáron szabadult ki. Ez idő óta folytonosan, betegeskedett, míg december hó 20-án, betegsége annyira súlyosbodott, hogy a ftókus-kórházba kellett szállítani, ahol egy nap múlva, 51 éves korában meghalt. Temetése karácsony első napján volt a rákoskeresztúri halottasházból és szaktársainak tömeges részvétele mellett, a munkásság őszinte szeretetétől kísérve, adatott: át kihűlt teteme az anyatöbbiek. Szövetségünk kiváló dalkarának „Miért oly borús“ kezdetű gyászdala után a szociáldemokrata párt nevében Csillag Ferenc elvtárs. Szövetségünk nevében Mihályi Ferenc szaktárs, a szakma nevében pedig Wenig Nándor szaktárs mondtak megható búcsúztatót. Elhunyt szaktársunk emlékét kegyelettel megőrizzük. Hányan vannak tehát? A keresztényszociálisokról van szó, akik a ,,nemzeti újjáéledés“ idején nagy reménységekkel rendezkedtek be „szakszervezeteknek“. Annak idején sok százezer tagról beszéltek, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalhoz is küldtek egyszer egy kimutatást, valami 300.000 és egynéhány tagról. Attól azonban mindig óvakodtak, hogy pontos, a befolyt járulékokkal is összhangzásban lévő kimutatást adjanak a tagjaikról. Most végre kikerült tőlük egy olyan kimutatás, amelyből már komolyabb következtetést lehet vonni a taglétszámra. A Statisztikai Hivatal ugyanis a „Statisztikai Szemlédben, ismertetni akarta a munkanélküliek számát és ehhez tőlük is kért adatokat. Minthogy itt a munkanélküliek száma mellett azt is kimutatják, hogy ez a szám hány százaléka a taglétszámnak, hát ki lehet számítani a titokzatos taglétszámot is. Ez össze-vissza, az összes szakmákat egybevéve, 15.141, ami egy kicsit messze esik ugyan a 300.000-től, de annyi bizonyos, hogy az igazsághoz közelebb esik, mint a 300.000. Ez tehát az a hatalmas hadsereg, amelynek azt a feladatát szánták, hogy az osztályharc alapján álló szakszervezetek munkáját és harcait lehetetlenné tegyék. Ezek után most még csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy ezek között hányan vannak olyanok, akiket tényleg munkásoknak lehet nevezni. Idill a háztetőn. A Fémiparosok Lapja e cím alatt a következőket hozza: Bádogossegéd („a vápában bosszant fekszik, kényelmesen elnyújtózva, 10 órai villásreggelijét emészti. Gyönyörű tavaszutói nap süti tokáját, körülötte ételmaradékok, zsíros papírdarabok. A mester e pillanatban dugja ki fejét egyik padlásablakon és hallja, amint a bádogossegéd éppen a Marsellaise következő ser dúdolja: ...Mi dolgozunk és nagy hast hajtunk!“ Nem akarunk hosszasan polemizálni evn irodalmi „művel“, amely egyébként mérvénységi bizonyítványa annak a székénak, amely ilyen értelmű sorokat diktá BELFÖLDI SZEMLE Hogyan is állunk hát a 3iróasztal szervezet erejével? A múlt hó 15-én ejtették meg a Vilaios vasútaknál a véglegesített munkások fegyelmi bíróságának választását, amit az igazgatóság a munkásokkal csak az utolsó napokban tudatott, valószínűen azért, hogy a választás előkészítésével a szociáldemokrata szervezett munkások ne tudjanak eléggé foglalkozni, miért is csupán a jelölést ejtették meg a választást megelőző nap. A 3iróasztal szervezet B. Sz. K. r.-nál alkalmazott munkások nélküli vezérei suttyomban és nagyban készültek erre a választásra, már csak azért is, hogy fellebbvalóiknak bebizonyítsák, hogy ők bizony rászolgáltak a vezér névre. Természetesen abban reménykedtek, hogy a szociáldemokrata munkások szavazatai műhely és pályaudvarok szerint el fognak forgácsolódni és ők a vállalatnál az előkészített tervek szerint nagy többségre tesznek majd szert. Amikor aztán megtudták, hogy a szociáldemokrata munkások mindenütt egységes lista szerint szavaznak, akkor előjöttek a szokásos hazug rágalmakkal, azt híresztelve, hogy az igazgatóság által a munkásoknak engedélyezett karácsonyi segélyt Pásztor szaktársunk, a közüzemi munkások titkára megköszönte és az igazgatóság csak ezért nem adott később dupla karácsonyi segélyt. Ezt az ocsmány rágalmat még az általuk fölállított jelölőlistán is leközölték, azonban még ez sem használt. Pásztor szaktárs a Népszava december 12-iki számában kellő értékére szállította le a „testvérek“ által terjesztett rágalmakat, ezzel tehát itt tovább nem is foglalkozunk. A választások eredménye azonban fényesen beigazolta, hogy a hazugságok ideje lejárt és még a denunciálás A Hi®Ms$alejtgletett Ssísvetsége 1925. évi ($ január 25-én, délután */1 3 órakor és március 8-án este 8 órakor tartja folytatólagosan gerazates hangversenyét a Zeneművészeti Főiskola nagytermében (Budapest VI. Liszt Ferenc tér 2. szám) A január 25-iki hangversenyen közreműködnek a Kispesti Vas- és Fémmunkások Dalköre, a budapesti „Haladás“, Jövő és „Remény“ dalkörök, a Budapesti Kültelki Munkások Dalköre, a Törökőri Munkásdalkör, a III. ker. „Egyetértés“, az Intelmezési Munkások Dalköre és a Budapesti Könyvnyomdászok Vegyeskara. Jegyek 10.000,15.000,20.000 és 25.000 koronás árban kaphatók az összes szereplő dalárdák tagjainál, a Népszava-könyvkereskedésben és a helyszínen (gSsBjwgi '55g› vjjSSsg) .